Szentesi Napló, 1942. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-01 / 1. szám
Királyi Ügyészség R. P- -sSzeged 1042. XXIV. ÉVFOLYAM 1. sz. JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK AURIO FILLÉR SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP 1942 Történelmi esztendő múlt el fölöttünk s történelmi esztendő kapuján lépünk át, amikor belépünk az 1942-ik esztendőbe . . . Huszonnyolc esztendővel vagyunk a világháború után . . . Utána? Nem. Mert huszonnyolc éve dúl, pusztít, nyomorít az a világháború, amelyet egyszer, ezelőtt huszonkét —értendővel békekötés formájában befejeztek a harcoló nemzetek a papiroson, de amely mégis tovább folyt ádáz keserűen, míg két évvel ezelőtt újra eldördült a csatatéren is az első ágyúlövés ... Ez a nemzedék, amely megérte 1914-et és amely elérkezett 1939-hez, ez a nemzedék, amely ezen a napon belép az 1942-ik esztendőbe, olyan történelmi korszakot szenvedett keresztül, amihez foghatót nem ért még meg a világ ... Ez a huszonnyolc esztendő az egyik részen telve van hősiességgel, elszenvedett megaláztatással, kivédett legyilkolási kísérletekkel, a másik félen rosszindulatú gonoszsággal, gőgös uralmi vággyal s mindent megvető úrhatnámsággal. Ezt a huszonnyolc esztendőt vérrel és könnyel, megalázottan és elgyötörten, de mégis hősiesen küzdöttük és szenvedtük át, hogy a porból felemelhessük fejünket, hogy újra megfogjuk fegyvereinket, hogy felsorakozzunk a világ szebb jövendőjének építői közé. Mikor az ember valami újat kezd, vagy amikor reánézve valami új időszak kezdődik, mindig az elmúltra tekint s csak azután néz a jövőbe. A múltbanézést megtettük s most a jövőt keressük szemeinkkel. A jövőt, amit ez az Új esztendő hoz ... A rejtelmes ismeretlent, amelynek eljötte isteni örök rendelés, de amellyel szemben mindig révetegen állunk meg ... A múltat ismerjük. Megértük minden örömét és szenvedését. Születtek és haltak meg reményeink . . . Vesződség vett"'-az élet, mert megpróbáltatásokkal küszködtünk, de mégis egyenes gerinccel léptünk át a küszöbön. Nem is kérdezzük azt, hogy vájjon vesződségünk lesz-e, nem is ostromolja a szavunk ezzel a kérdéssel a Mindenhatót, vájjon a boldog, jó mindennapok elkövetkeznek ebben az esztendőben? Nem kérdezzük és nem ostromoljuk, mert tudjuk, hogy benne vagyunk a történelem sodrában s ránk nagy kötelességek hárulnak, amelyeket becsülettel kell elvégezni azért, hogy verejtékkel, áldozattal, lemondással és vérrel egyaránt kiépíthessük azt a jövendőt, amely, ha nem is nekünk, de azért nekünk is, de fiainknak feltétlenül meghozza a a boldog, nyugodt és csedes mindennapokat, nagyobb kenyeret, zavartalan munkát. Benne vagyunk a történelem sodrában . . . Az egész világ a harcmezőn van. Mi is harcolunk. Fiaink ott állanak táborban nagy Oroszország földjén. Kötelességből és a maffvai jövőért. Becsületből, mert ezen esztendőn át a becsület volt a vezércsillagunk s mikor legázoltak, amikor kifosztottak bennünket, a legnagyobb vagyonunk mindig megmaradt: a becsület . . . Nem hódítás vágya adta a fegyvert kezünkbe. Nekünk nem kell máséból egyetlen barázda: a mienket védjük s a mienket kívánjuk ... És amikor fiaink a harctéren állanak fegyverrel a kezükben, mi idehaza kétszeres szorgalommal és áldozatos lemondással forgatjuk a munka szerszámait. Katonáink a jövőt biztosítják, mi a jövendőt építjük . . . Mert 1942 a nagy munkák, a nagy akaratok megvalósításának a történelmi esztendeje kell, hogy legyen itt a magyar földön. A munka tartja el a nemzetet. De, ha dolgoznunk kellett a múltban, kétszeresen kell dolgoznunk most. Ha áldozatokat hoztunk a múltban, meg kell tanulnunk, hogy még nagyobb áldozatot tudjunk hozni ... A lépésről-lépésre megnagyobbodott ország minden fiára egy kötelesség vár, az, hogy minden erőt összetéve igyekezzünk egy akarattal és egy munkakészséggel munkálkodni azon, hogy a magyar föld többet és jobbat teremjen, hogy a magyar munkaműhelyek többet és jobbat gyártsanak. Vészesen rossz időjárás csapásait szenvedtük 1939 nyara óta. Az egész világra kiterjedő háború is megnehezítette a gazdasági viszonyokat. Két esztendőben volt kisebb a termésünk, mint rendesen lenni szokott s a megnagyobbodott ország szükséglete nagyobb lett. Tudjuk, hogy kisebb darab kenyérrel kell beérnünk s tudjuk, hogy 1942 tele és tavasza az aratás elkövetkezéséig áldozatos kisebbigényűségre kötelez bennünket . . . Tudjuk és ehhez tartjuk magunkat, mert minden nehézség, minden lemondás, minden kisebbigényűség mellett is rajtunk van az Isten áldása. A koldus nyomor megpróbáltatása, a háború véres borzalma ezer kilométerre van tőlünk s ha kisebb is a kenyér, ha kevesebb is a zsír, ha nem telik annyira ruhára, mégis meg van mindenünk ... A magyar földön nincsen nélkülözés s ennek tudata ad erőt arra, hogy emelt fővel és bátran lépjük át az új esztendő küszöbét. Itthon, a mi városunkban sincsen több gond, több vesződség, mint máshol. Az időjárás bennünket is megpróbált, mi is küzködtünk a vizekkel, de a csapás, amit szenvedtünk, nem volt pusztító . . . Közügyeink rendes mederben folynak. Szentesi emberek vagyunk, olyan ősök ivadékai, akik átvészelték győzelmesen a másfélszázados török uralmat, akik arra voltunk büszkék, hogy dacos akarattal dolgoztunk s csakazért is helytálltunk mindig. Tudjuk, hogy nagy időket élünk, tudjuk, hogy a történelem sodra ver bennünket . . . De állunk a helyen, ahová a kötelesség állít és bízunk benne, hogy ez az 1942-ik esztendő már hoz nekünk valamit a jobb időkből. Döntő minisztertanács Spanyolországban Mit hoz a háború harmadik esztendeje ? — Az angol-szovjetamerikai tárgyalások — Afrikában megtorpant az angol offenzíva További japán sikerek a Távolkeleten Szerte a világon millió és millió ember agyabán fordul meg a kérdés, hogy mit hoz az új esztendő. Lángokban áll az egész világ s ebben a soha nem látott méretű gigászi küzdelemben részt vesz az egész emberiség, a fehér, a sárga, a smin faj. részt vesz a világ tudománya és ipari technikája, részt vesznek a szárazföldek és a tengerel. Ez a háború, amely méreteiben minden eddigit felülmúl, egyszerre folyik mínusz negyven és plusz előtt. Ibi januárjában és februárjában az angol városok állandó bombázásán és az afrikai csatákon kívül főleg ilyen gazdasági szervezkedésről szóló jelentések érkeztek. Az újonnan amerikai elnökké választott Roosevelt januárban bejelentette, hogy végleg Anglia mellé áll. Ugyanakkor a német légi és tengeralattjáró támadás annyira kiélesedett Anglia ellen, hogy Churchill csak teljes amerikai segítséggel tudta biztosítani Anglia ellátását. Churchill és Roosevelt ugyanakkor a Balkán fellazításával és Afrikából hátba akarva támadni Németországot, azzal a titkos szándékkal, hogy az elhúzódó balkáni hadjárat alkalmat ad a Szovjetnak a németellenes eredményes beavatkozásra, az afrikai győzelmet pedig Olaszországnak a háborúból való kikapcsolásához vezette. Mit hozhat még :i. Ii12-es esztendő, imelynél a küszöbét ma átléptük. Bővülhetnek-e a méretek újabb milliók , avatkoznak a világrészek párbajába. Japán fellépése a háború megrövidülését, vagy meghosszabbiását jelenti-e? Csupa kérdés, amelyre nincs felelet. Nem tudjuk, de úgy érezzük, hogy az 1942-es esztendőt a döntés évének lehet nevezni. A szemben álló felek tanácskozásai, az erők összpontosítására irányuló törekvések mind arra mutatnak, hogy rövidesen kezdetét veszi a háború utolsó menete, hatvan fok alatt. Az én háborúmban soha sem nyugszik le a nap, mondhatja ennek a világháborúnak az embere. És ahol a háborúmegjelenik nem, marad utána semmi, sem ember, sem állat, sem falu, sem város, sem erkölcs, sem kultúra. Elpusztul minden, a háború lángja felégeti, amit az emberi teremtő erő alkotott. Kiérkeztünk a hamisítatlan totális háborúhoz. Az 1941-es év, amire visszatekintünk, meghozta a háború arányainak hihetetlen méretű kibővülését. Gáz, bomba, baktérium még nem jelent meg a színtéren de reszketünk, hogy a totális háborúhoz majd ez is hozzátartozik. A késő korok fogják majd csak elemezni, hogy tulajdonképpen milyen összefüggés volt a Ganzig szabadvárosba vezető német autóút (amely kirobbantotta, a háborút) és mondjuk a japán amerikai háború között. Mindez a történetíró feladata lesz, mi csak az eseményeket A döntés esztendeje Visszatekintés az elmúlt esztendőre Az Ues esztendő elejét a nagy diplomáciai állásfoglalások jellemezték. 1940 augusztusában bebizonyosodott, hogy a háború Franciaország leveretésével nem ért véget, sőt egy angol—amerikai úgynevezett angolszász összefogás született meg és bebizonyosodott, hogy az angol diplomáciának sikerült megnyernie a Szovjetet, aminek következtében a moszkvai kormány egymásután veszélyes módon kezdte megzavarni a német számításokat. Ennek a következménye lett, hogy Németország nem fordulhatott azonnal teljes erejével az angol szigetország ellen, mert attól kellett tartania, hogy a Szovjet házba támadja. Németország megtette az ellenlépéseket, megteremtette a német—olasz- japán hármasszövetséget, gazdaságilag pedig az angol—amerikai blokád ellensúlyozására gazdasági egységbe Minta Kiírónál összevonta földrészünk gazdasági Június 22- én felrobbant a bomba A gyors német cselekvés azonban keresztül húzta Cloosevelt és Churchill számításait. Aprilis-