Szentesi Napló, 1942. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-01 / 1. szám

Királyi Ügyészség R. P- -sSzeged 1042. XXIV. ÉVFOLYAM 1. sz. JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK AURI­­O FILLÉR SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP 1942 Történelmi esztendő múlt el fölöttünk s történelmi esztendő kapuján lépünk át, ami­kor belépünk az 1942-ik esztendőbe . . . Huszonnyolc esztendővel vagyunk a vi­lágháború után . . . Utána? Nem. Mert hu­szonnyolc éve dúl, pusztít, nyomorít az a vi­lágháború, amelyet egyszer, ezelőtt huszonkét —értendővel békekötés formájában befejeztek a harcoló nemzetek a papiroson, de amely mégis tovább folyt ádáz keserűen, míg két év­vel ezelőtt újra eldördült a csatatéren is az első ágyúlövés ... Ez a nemzedék, amely megérte 1914-et és amely elérkezett 1939-hez, ez a nemzedék, amely ezen a napon belép az 1942-ik esztendőbe, olyan történelmi korszakot szen­vedett keresztül, amihez foghatót nem ért még meg a világ ... Ez a huszonnyolc esz­tendő az egyik részen telve van hősiességgel, elszenvedett megaláztatással, kivédett legyilko­­lási kísérletekkel, a másik félen rosszindulatú gonoszsággal, gőgös uralmi vággyal s mindent megvető úrhatnámsággal. Ezt a huszonnyolc esztendőt vérrel és könnyel, megalázottan és elgyötörten, de mégis hősiesen küzdöttük és szenvedtük át, hogy a porból felemelhessük fe­jünket, hogy újra megfogjuk fegyvereinket, hogy felsorakozzunk a világ szebb jövendőjé­nek építői közé. Mikor az ember valami újat kezd, vagy amikor reánézve valami új időszak kezdődik, mindig az elmúltra tekint s csak azután néz a jövőbe. A múltbanézést megtettük s most a jövőt keressük szemeinkkel. A jövőt, amit ez az Új esztendő hoz ... A rejtelmes ismeret­lent, amelynek eljötte isteni örök rendelés, de amellyel szemben mindig révetegen állunk meg ... A múltat ismerjük. Megértük min­den örömét és szenvedését. Születtek és hal­tak meg reményeink . . . Vesződség vett"'-az élet, mert megpróbáltatásokkal küszködtünk, de mégis egyenes gerinccel léptünk át a küszö­bön. Nem is kérdezzük azt, hogy vájjon ve­­sződségünk lesz-e, nem is ostromolja a szavunk ezzel a kérdéssel a Mindenhatót, vájjon a bol­dog, jó mindennapok elkövetkeznek ebben az esztendőben? Nem kérdezzük és nem ostro­moljuk, mert tudjuk, hogy benne vagyunk a történelem sodrában s ránk nagy kötelességek hárulnak, amelyeket becsülettel kell elvégezni azért, hogy verejtékkel, áldozattal, lemondás­sal és vérrel egyaránt kiépíthessük azt a jöven­dőt, amely, ha nem is nekünk, de azért ne­künk is, de fiainknak feltétlenül meghozza a a boldog, nyugodt és csedes mindennapokat, nagyobb kenyeret, zavartalan munkát. Benne vagyunk a történelem sodrában . . . Az egész világ a harcmezőn van. Mi is harco­lunk. Fiaink ott állanak táborban nagy Orosz­ország földjén. Kötelességből és a maffvai jö­vőért. Becsületből, mert ezen esztendőn át a becsület volt a vezércsillagunk s mikor legá­zoltak, amikor kifosztottak bennünket, a leg­nagyobb vagyonunk mindig megmaradt: a becsület . . . Nem hódítás vágya adta a fegy­vert kezünkbe. Nekünk nem kell máséból egyetlen barázda: a mienket védjük s a mien­ket kívánjuk ... És amikor fiaink a harcté­ren állanak fegyverrel a kezükben, mi idehaza kétszeres szorgalommal és áldozatos lemon­dással forgatjuk a munka szerszámait. Ka­tonáink a jövőt biztosítják, mi a jövendőt épít­jük . . . Mert 1942 a nagy munkák, a nagy akaratok megvalósításának a történelmi esz­tendeje kell, hogy legyen itt a magyar földön. A munka tartja el a nemzetet. De, ha dolgoz­nunk kellett a múltban, kétszeresen kell dol­goznunk most. Ha áldozatokat hoztunk a múlt­ban, meg kell tanulnunk, hogy még nagyobb áldozatot tudjunk hozni ... A lépésről-lépésre megnagyobbodott ország minden fiára egy kötelesség vár, az, hogy minden erőt össze­­téve igyekezzünk egy akarattal és egy munka­készséggel munkálkodni azon, hogy a magyar föld többet és jobbat teremjen, hogy a magyar munkaműhelyek többet és jobbat gyártsanak. Vészesen rossz időjárás csapásait szen­vedtük 1939 nyara óta. Az egész világra kiter­jedő háború is megnehezítette a gazdasági vi­szonyokat. Két esztendőben volt kisebb a ter­mésünk, mint rendesen lenni szokott s a meg­nagyobbodott ország szükséglete nagyobb lett. Tudjuk, hogy kisebb darab kenyérrel kell beérnünk s tudjuk, hogy 1942 tele és tavasza az aratás elkövetkezéséig áldozatos kisebb­­igényűségre kötelez bennünket . . . Tudjuk és ehhez tartjuk magunkat, mert minden nehéz­ség, minden lemondás, minden kisebbigényű­­ség mellett is rajtunk van az Isten áldása. A koldus nyomor megpróbáltatása, a háború vé­res borzalma ezer kilométerre van tőlünk s ha kisebb is a kenyér, ha kevesebb is a zsír, ha nem telik annyira ruhára, mégis meg van mindenünk ... A magyar földön nincsen nél­külözés s ennek tudata ad erőt arra, hogy emelt­ fővel és bátran lépjük át az új esztendő küszöbét. Itthon, a­ mi városunkban sincsen több gond, több vesződség, mint máshol. Az időjá­rás bennünket is megpróbált, mi is küzködtünk a vizekkel, de a csapás, amit szenvedtünk, nem volt­ pusztító . . . Közügyeink rendes me­derben folynak. Szentesi emberek vagyunk, olyan ősök ivadékai, akik átvészelték győzel­mesen a másfélszázados török uralmat, akik arra voltunk büszkék, hogy dacos akarattal dolgoztunk s csakazért is helytálltunk mindig. Tudjuk, hogy nagy időket élünk, tudjuk, hogy a történelem sodra ver bennünket . . . De ál­lunk a helyen, ahová a kötelesség állít és bí­zunk benne, hogy ez az 1942-ik esztendő már hoz nekünk valamit a jobb időkből. Döntő minisztertanács Spanyolországban Mit hoz a háború harmadik esztendeje ? — Az angol-szovjet­­amerikai tárgyalások — Afrikában megtorpant az angol offenzíva További japán sikerek a Távolkeleten Szerte a világon millió és millió ember agya­bán fordul meg a kérdés, hogy mit hoz az új esz­tendő. Lángokban áll az egész világ s ebben a soha nem látott méretű gigászi küzdelemben részt vesz az egész emberiség, a fehér, a sárga, a smin faj. részt vesz a világ tudománya és ipari techni­kája, részt vesznek a szárazföldek és a tenger­el­. Ez a háború, amely méreteiben minden eddigit fe­lülmúl, egyszerre folyik mínusz negyven és plusz előtt. Ibi­ januárjában és februárjában az angol városok állandó bombázásán és az afrikai csatákon kívül főleg ilyen gazdasági szervezkedésről szóló jelentések érkeztek. Az újonnan amerikai elnökké választott R­oosevelt januárban bejelentette, hogy végleg Anglia mellé áll. Ugyanakkor a német légi és tengeralattjáró támadás annyira kiélesedett Anglia ellen, hogy Churchill csak teljes amerikai segítséggel tudta biztosítani Anglia ellátását. Chur­chill és Roosevelt ugyanakkor a Balkán fellazításá­val és Afrikából hátba akarva támadni Németor­szágot, azzal a titkos szándékkal, hogy az elhúzódó balkáni hadjárat alkalmat ad a Szovjetnak a né­metellenes eredményes beavatkozásra, az afrikai győzelmet pedig Olaszországnak a háborúból való kikapcsolásához vezette. Mit hozhat még :i­. I­i12-e­s esztendő, i­m­elynél a kü­szöbét ma átléptük. Bővülhetnek-e a méretek újabb milliók , avatkoznak­­ a világrészek pár­bajába. Japán fellépése a háború megrövidülését, vagy megh­osszabbi­ását jelenti-e? Csupa kérdés, amelyre nincs felelet. Nem tudjuk, de úgy érezzük, hogy az 1942-es­ esztendőt a döntés évének lehet ne­vezni. A szemben álló felek tanácskozásai, az erők összpontosítására irányuló törekvések mind arra mutatnak, hogy rövidesen kezdetét veszi a háború utolsó menete, hatvan fok alatt. Az én háborúmban soha sem nyugszik le a nap, mondhatja ennek a világháború­nak az embere. És ahol a háború­­megjelenik nem, marad utána semmi, sem ember, sem állat, sem falu, sem város, sem erkölcs, sem kultúra. Elpusz­tul minden, a háború lángja felégeti, amit az em­beri teremtő erő alkotott. Kiérkeztünk a hamisítat­lan totális háborúhoz. Az 1941-es év, amire visszatekintünk, meghozta a háború arányainak hihetetlen méretű kibővülé­sét. Gáz, bomba, baktérium még nem jelent meg a színtéren de reszketünk, hogy a totális háborúhoz majd ez is hozzátartozik. A késő korok fogják majd csak elemezni, hogy tulajdonképpen milyen össze­függés volt a Ganzig szabadvárosba vezető német autóút (am­ely kirobbantotta, a háborút) és mond­juk a japán amerikai háború között. Mindez a történetíró feladata lesz, mi csak az eseményeket A döntés esztendeje Visszatekintés az elmúlt esztendőre Az U­­­es esztendő elejét a nagy diplomáciai állásfoglalások jellemezték. 1940 augusztusában be­bizonyosodott, hogy a háború Franciaország levere­té­sével nem ért véget, sőt egy angol—amerikai úgy­nevezett angolszász összefogás született meg és be­bizonyosodott, hogy­ az angol diplomáciának sike­rült megnyernie a Szovjetet, aminek következtében a moszkvai kormány egymásután veszélyes módon kezdte megzav­arni a német számításokat. Ennek a köv­etkezménye lett, hogy Németország nem fordul­hatott azonnal teljes erejével az angol szigetország ellen, mert attól kellett tartania, hogy a Szovjet házba támadja. Németország megtette az ellenlépé­seket, megteremtette a német—olasz- japán hár­­masszövetséget, gazdaságilag pedig az angol—ame­rikai blokád ellensúlyozására gazdasági egységbe Minta Kiírónál összevonta földrészünk gazdasági Június 22- én felrobbant a bomba A gyors német cselekvés azonban keresztül húzta Cloosevelt és Churchill számításait. Apr­ilis-

Next