Szentesi Napló, 1942. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-27 / 21. szám
Királyi Ügyészség R. Pits 42. XXIV. ÉVFOLYAM 21. sz. JANUÁR 27. KEDDArabo fillér SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP Szeged Történelmi napok A történelmet a múló napok kisebb és nagyobb eseményei teszik. Látszatra ,jelentéktelen, apró haszontalanságnak gondolt erőiből kerekedik néha olyan vihar, amely megrázza az egész világot. Amiazonban most történik, az nem apró haszontalanság, kis epizód esemény után kitört váratlan vihar, amely összetételeiben rázza meg a világot, hanem olyan történelmi folyamat, amelynek a végkifejlődéséhez most jutott el a világ. Mert csak a felületes szemlélő állíthatja azt, hogy ez a most folyó gigantikus küzdelem csupán a múlt világháború esztelenül elkövetett galád igazságtalanságainak a következménye. —Nem. Az 1920-ban Párizs körül kötött békék igazságtalanságai csak egyik epizódját teszik éppen úgy a történelmi fejlődésnek, aminthogy az ellső világháborút nem a szarajevói kettős gyilkosság okozta, hanem csupán kirobbantotta. Sokkal messzebb kell visszamenni a világtörténelemben, hogy megtaláljuk az elindulását annak a folyamatnak, amely a mai történelmi napokhoz vezetett. Ha visszaforgatjuk a történelem lapjait, megtaláljuk, hogy a hatalmas Franciaországnak legmegátalkodottabb ellensége volt a mindjobban hatalmasodó Anglia. Napóleont soha le nem győzi Európa, ha Anglia a maga pénzével és diplomáciájával örökkön örökké újra nem szervezi a legyőzött Európát és nem sikerül neki az egymással rokonszenvező Napóleont és Sándor orosz cárt egymásnak ugratni. Nemnehéz azt kitalálni, hogy a hatalmas Franciaország, vagy éppen Napóleon Franciaországa miért volt az angol politika útjában. Hiszen, ha Napóleonnak sikerül megvetnie a lábát és újjászerveznie Európát, akkor a szvetország világhatalma soha nem tud kifejlődni, már a múlt század elején összeomlik minden. Aki valamennyire ismeri a történelmet, tudja, hogy a Napóleon elleni háborúkban Anglia ugyanazt művelte, amit a mostani háborúban beugratta az államokat s maga csak a legutolsó percben vonult fel, akkor, amidőn a vagy-vagy már bekövetkezett. S Napóleont is azért kellett Szent Ilonára vinni, nehogy véletlenül meg tudjon szabadulni, mert Anglia reszketve gondolt gyarmataira, s amelyek ■— embertelen kizsákmányolásából hízott gazdagra. Ami Napóleon bukása után történt, az mind Anglia malmára hajtotta a vizet, hiszen Európa vérszegény, elerőtlenedett volt, az angol politika céljai szinte önmagától értek meg. Mikor azonban Oroszország erősödni kezdett, amikor először vetődött fel a Dardanellák és Konstantinápoly kérdése, azonnal jött a krími háború, aminthogy 1849-ban Anglia azért nem lépett közbe Magyarország mellett, mert neki szüksége volt egy erős Ausztriára a hatalmában mindjobban fejlődő Poroszországgal szemben. Anglia III. Napóleon Franciaországát sohasem tartotta veszedelmesnek, viszont az olaszegység megteremtésében a némethatalom ellensúlyozását látta. Igaz, Angliának nem volt programjában a porosz-francia háború gyors kifejlődése, még kevésbbé a német egység megteremtése, de ezt megakadályozni módja nem volt. Azonban az angol politika azonnal megkezdte a maga hadállásainak kiépítését. Németország, Ausztri-Magyarország és Olaszország hármasszövetségének nagy jelentőségét érezték ugyan Londonban, de most már szabadkezet engedtek az oroszoknak a Balkánon s angol politikusoknak nagyon jelentékeny része volt, hogy a nemzetiségi monarkia felbomlását előkészítsék. VII. Edward király bekerítési politikája hozta létre az orosz-francia szövetséghez való csatlakozással a hármasántántot s ettől kezdve minden pillanatban esedékes volt a világháború kitörése. Olaszországot és Romániát angol ígéretek mozgósították a központi hatalmak ellen s az is Angliára jellemző, hogy az olaszoknak tett ígéreteket megszegte, viszont olyan Románia létesítésért segítette elő, amilyenről a legtúlzóbb oláh fantázia sem álmodott. A párizskörnyéki békék sem szolgáltak más érdeket, miint angol érdekeit. S ha visszagondolunk arra, hogy a danzigi korridor kérdése miak lett a mostani világháború elindításának oka, ha rágondolunk, hogy Oroszország miiért ugrott be a naporába, meglátjuk, hogy egy másfél százados ■történelmi folyamat végkifejlődését hozták ezek a történelmi napok, amelyeket ma élünk. Anglia és Amerika összefogása az angolszász világuralom teljes kifejlesztését célozza s minden állam, amely a tengelyhatalmak elleni háborúban elvérzett, az angolszász világuralmii törekvések áldozata. A világtörténelem nem ismer méreteiben hasonló másik küzdelmet, mint ez, amelynek ereje rázza a mai történelmi napokat, csak jelentőségében vollt egy hasonló küzdelem: Róma és Karthágó küzdelme ... Mi azzal a meggyőződéssel állunk a vártán ebben a küzdelemben, hogy egy új világ következik, amelyet nem fertőz meg az angolszászok kizsákmányoló, az egész világot legyűrő hatalma. Pánikhangulat Amerikában Sziám hadat üzent Angliának és Amerikának Afrikában döntően megverték az angol csapatokat Ausztrália egy nap kétszer kért segítséget Angliától Churchill minden idők legnagyobb szélhámosa és polikai csalója . . . Ezt a megállapítás: a német kormány hivatalos sajtószolgálata tette, tegnapi közleményében, amely hű fotográfiája az angol miniszterelnök eddigi politikai baklövéseinek és elvetemülségének. Tudni kell, hogy Churchill fontos szerepet vitt a múlt világháború idején is Anglia életében s a háború után megjelent könyvében önmagát leplezte le, amikor napvilágra hozta a megté- Churchill A Német Távirati Iroda közleménye valósággal életrajzi adatokat sorol fel Churchill politikai működéséről. 1914-ben, amikor Antwerpen veszélybe került, Churchill kijelentette, hogy nem kell aggódni, megmenti a várost. Két nappal később Antwerpent elfoglalták a németiek. . . Gallipolinál Anglia egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el, 35.000 angol holtteste maradt a csatatéren, jóllehet előzőleg Churchill kijelentette, hogy ennek a csatának döntő jelentősége van és Németország össze fog omlani. . . Idézi a Német Távirati Iroda Churchill szerepét a norvégiai kalanddal kapcsolatban. Churchill az alsóház ülésén bejelentette, hogy 24 órán 1941. május 6-án Churchill ugyancsak az angol alsóházban bejelentette, hogy Angliának az a szándéka, hogy megvédelmezi Kréta szigetét és nem is gondol visszavonulásra. Június 2-án már veszte angol propaganda módszereit, amelyekkel a világ közvéleményének megnyerése érdekében dolgozik. Churchill nem változott, ugyanaz az elvetemült politikai hazárdőr ma is, mint a kis világháború idején volt, a különbség mindössze annyi, hogy most a tengelyhatalmak vannak fölényben, Angliával és szövetségeseivel szemben és a súlyos csapások, amelyek ezt az angolszász szövetséget érik, még elvetemültebb eszközök igénybevételére készítetik, a jós... belül megindulnak az angol tengeri erők, hogy megszállják Norvégiát, hogy onnan mérjenek halálos csapást Németországra. — Churchill itt is tévedett. A németek pontosan tíz órával előzték meg az angolokat és keresztezték Churchill terveit. Norvégia azóta iemét német megszállás alatt van. 1940 május 28-án az angol alsóház ülésén Churchill a következőket mondotta: a francia és az angol hadsereg a pillanatnyi visszaesés ellenére tovább tartja magát rendületlenül és győzni fog. Tizennégy nappal később egész Franciaország összeomlott és az angol csapatok elszenvedték a dünkircheni katasztrófát... teljesen véget ért a balkáni hadjárat és a krétai harc s az angolok menekülésszerűen hagyták el Máltát... Idézi a Német Távirati Iroda az angol miniszterelnök múlt évi beszédét, amelyben bejelentette, az Olasz-Afrika elleni első támadást. Elérkezett az az idő, — mondotta Churchill, amikor a legerősebb csapást lehet mérni az ellenségre. Nos, azóta tíz hónap telt el, Rommel egy ízben már visszaűzte az angolokat az egyiptomi határig s éppen most másodszor dönti halomra Rommel az afrikai angol támadást, amelyet pedig öthónapi gondos előkészület után, ötszörös túlerővel indított meg az angol vezérkar. A fecsegő Amikor a szovjet—német háború kitört, Churchill az első tizenkét órában rádióbeszédet intézett a világhoz, amelyben biztosította a Szovjetét, hogy az angol bombázók éjjel-nappal, egyre fokozódó erővel támadják Németországot és sorra hasznavehetetlenné teszik legfontosabb hadiüzemeit. Ma pedig az a helyzet, hogy a Németország ellen indított úgynevezett megállás nélküli angol légitámadás már régen kudarcba fulladt az angol légierő példátlanul súlyos veszteségei miatt, ugyanakkor pedig Oroszország fele német megszállás alatt áll és a nyersanyagok fele németi birtokba jutott. Churchill jóslásai tehát ismét fecsegésnek bizonyultak... 1941. december 8-án, amikor Japán hadat üzent Amerikának és Angliának és megkezdte távolkeleti katonai akcióit, Churchill pontosan ezeket mondotta: Remélem, hogy csatahajóink azóta már elérték távolkeleti állomásaikat és jól tartják magukat. Ezzel szemben Churchill ismét tévedett...