Szentesi Napló, 1942. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-27 / 21. szám

Királyi Ügyészség R. P­its 42. XXIV. ÉVFOLYAM 21. sz. JANUÁR 27. KEDDAra­bo fillér SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP Szeged Történelmi napok A történelmet a múló napok kisebb és nagyobb eseményei te­szik. Látszatra ,jelentéktelen, ap­ró haszontalanságnak gondolt erőiből kerekedik néha olyan vi­har, amely megrázza az egész vi­lágot. Ami­­azonban most tö­rté­­nik, az nem apró haszontalanság, kis epizód esemény után kitört váratlan vihar, amely összetételei­ben rázza meg a világot, hanem olyan történelmi folyamat, amely­nek a végkifej­lőd­éséhez most ju­tott el a világ. Mert csak a felüle­tes szemlélő állíthatja azt, hogy ez a most folyó gigantikus küzdelem csupán a múlt világháború eszte­lenül elkövetett galád igazságta­lanságainak a következménye. —­­Nem. Az 1920-ban Párizs körül kötött békék igazságtalanságai csak egyik epizódját teszik éppen úgy a történelmi fejlődésnek, aminthogy az ellső világháborút nem a szarajevói kettős gyilkos­ság okozta, hanem csupán kirob­bantotta. Sokkal messzebb kell visszamenni a világtörténelemben, hogy megtaláljuk az el­indulását annak a folyamatnak, amely a mai történelmi napokhoz vezetett. Ha visszaforgatjuk a történe­lem lapjait, megtaláljuk, hogy a hatalmas Franciaországnak leg­­megátalkodottabb ellensége volt a mindjobban hatalmasodó Anglia. Napóleont soha le nem győzi Eu­rópa, ha Angli­a a maga pénzével és diplomáciájával örökkön örök­ké újra nem szervezi a legyőzött Európát és nem sikerül neki az egymással rokonszenvező Napó­leont és Sándor orosz cárt egy­másnak ugratni. Nem­­nehéz azt kitalálni, hogy a­ hatalmas Fran­ciaország, vagy éppen Napóleon Franciaországa miért volt az an­gol politika útjában. Hiszen, ha Napóleonnak sikerül megvetnie a lábát és újjászerveznie Európát, akkor a sz­vetország világhatalma soha nem tud kifejlődni, már a múlt század elején összeomlik minden. Aki valamennyire ismeri a történelmet, tudja, hogy a Na­póleon elleni háborúkban Anglia ugyanazt művelte, amit a mostani háborúban­ beugratta az államo­kat s maga csak a legutolsó perc­ben vonult fel, akkor, amidőn a vagy-vagy már bekövetkezett. S Napóleont is azért kellett Szent Ilonára vinni, nehogy véletlenül meg tudjon szabadulni, mert Anglia reszketve gondolt gyarma­taira, s amelyek ■— embertelen ki­zsákmányolásából hízott gazdag­ra. Ami Napóleon bukása után tör­té­nt, az mind Anglia malmára hajtotta a vizet, hiszen Európa vérszegény, elerőtlenedett volt­, az angol politika céljai szinte önma­gától értek meg. Mikor azonban Oroszország erősödni kezdett, amikor először vetődött fel a Dar­danellák és Konstantinápoly kér­dése, azonnal jött a kr­ími háború, aminthogy 1849-ban Anglia azért nem lépett közbe Magyarország mellett, mert neki szüksége volt egy erős Ausztriára a hatalmában mindjobban fejlődő Poroszország­gal szemben. Anglia III. Napóleon Franciaországát sohasem tartotta veszedelmesnek, viszont az olasz­­egység megteremtésében a német­­hatalom­ ellensúlyozását látta. Igaz, Angliának nem volt pro­gramjában a porosz-francia há­ború gyors kifejlődése, még ke­­vésbbé a német egység megterem­tése, de ezt megakadályozni mód­ja nem volt. Azonban az angol politika azonnal megkezdte a maga hadállásainak kiépítését. Németország,­­ Ausztri-Magyaror­­szág és Olaszország hármasszövet­ségének nagy jelentőségét érezték ugyan Londonban, de most már szabadkezet engedtek az oroszok­nak a Balkánon s angol politiku­soknak nagyon jelentékeny része volt, hogy a nemzetiségi monarkia felbomlását előkészítsék. VII. Ed­­ward király bekerítési politikája hozta létre az orosz-francia szö­vetséghez való csatlakozással a hármasántántot s ettől kezdve minden pillanatban esedékes volt a világháború kitörése. Olaszországot és Romániát an­gol ígéretek mozgósították a köz­ponti hatalmak ellen s az is Angliára jellemző, hogy az ola­szoknak tett ígéreteket megszeg­te, viszont olyan Románia létesíté­sért segítette elő, amilyenről a leg­túlzóbb oláh fantázia sem álmo­dott. A párizskörnyéki békék sem szolgáltak más érdeket, miint angol érdekeit. S ha visszagondolunk ar­ra, hogy a danzigi korridor kér­dése miak­ lett a mostani világ­háború elindításának oka, ha rá­gondolunk, hogy Oroszország miiért ugrott be a naporába, meg­látjuk, hogy egy másfél százados ■történelmi folyamat végkifejlődé­­sét hozták ezek a történelmi na­pok, amelyeket ma élünk. Anglia és Amerika összefogása az angol­szász világuralom teljes kifejlesz­tését célozza s minden állam, amely a tengelyhatalmak elleni háborúban elvérzett, az angolszász világuralmii törekvések áldozata. A világtörténelem nem ismer­ méreteiben hasonló másik küzdel­met, mint ez, amelynek ereje ráz­za a mai történelmi napokat, csak jelentőségében vollt egy hasonló küzdelem: Róma és Ka­rthágó küzdelme ... Mi­ azzal a meg­győződéssel állunk a vártán eb­ben a küzdelemben, hogy egy új világ következik, amelyet nem fertőz meg az angolszászok ki­zsákmányoló, az egész világot le­gyűrő hatalma. Pánikhangulat Amerikában Sziám hadat üzent Angliának és Amerikának Afrikában döntően megverték az angol csapatokat Ausztrália egy nap kétszer kért segítséget Angliától Churchill minden idők legna­gyobb szélhámosa és polikai csa­lója . . . Ezt a megállapítás: a né­met kormány hivatalos sajtószol­gálata tette, tegnapi közleményé­ben, amely hű fotográfiája az an­gol miniszterelnök eddigi politikai baklövéseinek és elvetemül­ségé­nek. Tudni kell, hogy Churchill fontos szerepet vitt a múlt világ­háború idején is Anglia életében s a háború után megjelent köny­vében önmagát leplezte le, ami­kor napvilágra hozta a megté- Churchill A Német Távirati Iroda közle­ménye valósággal életrajzi ada­tokat sorol fel Churchill politikai működéséről. 1914-ben, amikor Antwerpen veszélybe került, Chur­chill kijelentette, hogy nem kell aggódni, megmenti a várost. Két nappal később Antwerpent elfog­lalták a németiek. . . Gallipolinál Anglia egyik legsúlyosabb vere­ségét szenvedte el, 35.000 angol holtteste maradt a csatatéren, jól­lehet előzőleg Churchill kijelen­tette, hogy ennek a csatának dön­tő jelen­t­ősége van és Németország össze fog omlani. . . Idézi a Né­met Távirati Iroda Churchill sze­repét a norvégiai kalanddal kap­csolatban. Churchill az alsóház ülésén bejelentette, hogy 24 órán 1941. május 6-án Churchill ugyancsak az angol alsóházban bejelentette, hogy Angliának az a szándéka, hogy megvédelmezi Kréta szigetét és nem is gondol visszavonulásra. Június 2-án már veszte angol propaganda módsze­reit, amelyekkel a világ közvéle­ményének megnyerése érdekében dolgozik. Churchill nem változott, ugyanaz az elvetemült politikai hazárdőr ma is, mint a kis világ­háború idején volt, a különbség mindössze annyi, hogy most a ten­gelyhatalmak vannak fölényben, Angliával és szövetségeseivel szem­ben és a súlyos csapások, amelyek ezt az angolszász szövetséget érik, még elvetemült­ebb eszközök igénybevételére készítetik, a jós... belül megindulnak az angol ten­geri erők, hogy megszállják Nor­végiát, hogy onnan mérjenek ha­lálos csapást Németországra. — Churchill itt is tévedett. A néme­tek pontosan tíz órával előzték meg az angolokat és keresztezték Churchill terveit. Norvégia azóta iemét német megszállás ala­tt van. 1940 május 28-án az angol alsó­ház ülésén Churchill a következő­ket mondotta: a francia és az an­gol hadsereg a pillanatnyi vissza­esés ellenére tovább tartja magát rendületlenül és győzni fog. Tizen­négy nappal később egész Francia­ország összeomlott és az angol csapatok elszenvedték a dünkir­­cheni katasztrófát... teljesen véget ért a balkáni had­járat és a krétai harc s az angolok menekülésszerűen hagyták el Mál­tát... Idézi a Német Távirati Iro­da az angol miniszterelnök múlt évi beszédét, amelyben bejelen­tette, az Olasz-Afrika elleni első támadást. Elérkezett az az idő, — mondotta Churchill, amikor a leg­erősebb csapást lehet mérni az el­lenségre. Nos, azóta tíz hónap telt el, Rommel egy ízben már vissza­űzte az angolokat az egyiptomi határig s éppen mos­t másodszor dönti halomra Rommel az afrikai angol támadást, amelyet pedig öt­hónapi gondos előkészület után, ötszörös túlerővel indított meg az angol vezérkar. A fecsegő Amikor a szovjet—német há­ború kitört, Churchill az első ti­zenkét órában rádióbeszédet inté­zett a világhoz, amelyben biztosí­totta a Szovjetét, hogy az angol bombázók éjjel-nappal, egyre fo­kozódó erővel támadják Német­országot és sorra hasznavehetet­lenné teszik legfontosabb hadiüze­meit. Ma pedig az a helyzet, hogy a Németország ellen indított úgy­nevezett megállás nélküli angol légitámadás már régen kudarcba fulladt az angol légierő példátla­nul súlyos veszteségei miatt,­­ ugyanakkor pedig Oroszország fe­le német megszállás alatt áll és a nyersanyagok fele németi birtokba juto­tt. Churchill jóslásai tehát ismét fecsegésnek bizonyultak... 1941. december 8-án, amikor Japán hadat üzent Amerikának és Angliának és megkezdte távolke­­leti katonai akcióit, Churchill pon­tosan ezeket­ mondotta: Remélem, hogy csatahajóink azóta már elér­ték távolkeleti állomásaikat és jól tart­ják magukat. Ezzel szemben Churchill ismét tévedett...

Next