Szentesi Napló, 1942. február (24. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-01 / 26. szám
Királyi Ügyészség Szeged 1942. XXIV. ÉVFOLYAM 26. sz. FEBRUÁR 1 VASÁRNAP.Ara 16 FILLÉR SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP Kormányválság Angliában Bárdossy miniszterelnök: Magyarország számára elérkezett a cselekvés ideje Rommel üldözi a megvert ellenséget A japánok püfölik az angolokat Hitler pénteki beszéde köti le a világ figyelmét. Ez a beszéd mint minden Hitler megnyilatkozás, egy bölcs, felelősségi teljes államférfiú megnyilatkozása volt*. Drámai erővel rajzolta meg azt a kettős küzdelmet, ami a nemzeti szocialista mozgalmat és a nemzeti szocialista Németországot a tegnapi napig elvezette. Teljes részletességgel sorolta fel a múllt eseményeit és eredményeit, a sikereket és balsikereket annak atételnek igazolására, hogy csak az erős férfi és, az erős nemzet tudja elviselni a sorscsapásokat. Nem adott választ Hitler arra az önmaga által felvetett kérdésre, hogy várjon a háború véget ér-e ebben az esztendőben, de kijelentette, hogy ez az új év nagy győzelmek esztendeje lesz. Noha az ellenfél számbelileg túlsúlyban játszik, Németország és szövetségesei tavasszal számban egyenlők, s felszerelésben sokkal jobbak lesznek nála, mert Németországé a világ legjobb hadserege és legnagyobb légiflottája, azt a segítséget pedig, amit Japán hadbalépése Németországnak jelen egyszerűen le sem lehet mérni. Beszéde végén a győzelem tudatában drámai felszólítást intézett a német néphez, hogy dolgozzék, gyártson még több fegyvert, még több lőszert, hogy a hadsereg, amelynek szervezkedéseiről a Haza még csak most kezd tudomást szerezni, amelynek ő maga első katonája, teljesíteni tudja kötelességét. Ez a kötelesség pedig egész Európa megvédelmezése a bolsayizmus ellen. Amerika Roosevelt 60. születésnapját ünnepli, a csendesóceáni helyzet azonban árnyékot von erre a máskor nevezetes alkalomra. A német tengeralattjárók sikeres tevékenysége közvetlenül az amerikai és kanadai partoknál, s távolAngliát még mindig az alsóházban lefolyt háromnapos külpolitikai vita köti le. Churchill óriási többséggel bizalmat kapott ugyan ez az alsóházi állásfoglalás azonban inkább azt jelenti, hogy még a vereségek és balsikerek ellenére sem ttalálnak odavalóbb embert Churchillnél s rettegnek attól, hogy az ő távozásával kirobbanó belpolitikai válságot még inkább súlyosbítsa Anglia úgy sem valami rózsás helyzetét. De az angol képviselőház bizalmi szavakeleti nyersanyagforrások jelentős részének elvesztése, a cukoradagolás befejezése és a többi háborús megszorítások lehűtötték az egyébként könnyen lelkesedő amerikai nép kedélyhangulatát. Mata azt az állítást is bizonyítja,, hogy a parlament ma máig semmiképen sem visz irányító szerepet a háború vezetésében. Angliában : ma egy embernek az akarata érvényesül, Churchillé. Hol van már az angol demokrácia? Churchill ép úgy diktátora az angol világbirodalomnak, mint ahogy diktátora Hitler vagy Mussolini saját népének. Csak Németországban és Olaszországban a helyzet tiszta és világos, míg Angliában még mindig kendőzik a tényeket. Elérkezett a cselekvés időszaka S néhány órával később, hogy Hitler mindezt elmondotta a német birodalmi gyűlés ünnepi ülésén, beszédet mondott Bárdossy László, Magyarország miniszterelnöke is. Majdnem szó szerint ugyanazt mondta, amit Hitler. Európa nagy és sorsdöntő küzdelemben áll a bolsevizmussal s ettől a küzdelemtől függ Európa sorsa. Ezt a valóságot tudatosítani kell, hogy minden nép kivegye a részét ebből a küzdelemből. Magyarul. De térjünk csak vissza Hitler beszédére. Mennyire más volt ez, mint Churchill „fecsegése". A német nép vezére valóban nem árult el semmit, amiből az ellenség a tengelyhatalmak jövőbeni terveire következtetni lehetne, nem szólott az indiai kérdésről, a Földközitenger várható eseményeiről, csak Egy Svédországból érkezett jelentés szerint Churchill és Roosevelt maguk is a rádió mellett ülve hallgatták végig Hitler beszédét. Ez a tény a legékesebb bizonyítéka annak az izgalomnak és nyugtalanságnak, amely egész Angliában és Amerikában uralkodik a német és japán hadi sikerek nyomán, de bizonyíték arra is, hogy Londonban és Washingtonban lejjebb szálltak a lóról, hogy teljes tájékozatlanságba varrnak Berlin,szágra komoly feladat vár. Nem lehet tétlen nézője Európa sorsdöntő küzdelmének és a rendelkezésre bocsátható erők mértékéig továbbra is részt veszünk a bolsevizmus elleni küzdelemben. — A nemzetre a cselekvés időszaka következik — mondotta a miniszterelnök — és bízik benne, hogy mint minden megpróbáltatás idején, most is egységben csendül össze minden magyar szív és minden magyar lélek, nagy vonalakban világította meg, hogy a tengereken a rekordszámba megnövekedett tengeralattjárók, a szárazföldön pedig a csodálatos hatású új fegyverekkel olyan nagyszabású támadás indul meg az ellenség ellen, amilyet nem látott még a világ. Róma és Tokió tervei felől azt hitték, hogy Hitler majd elárul valamit, aminek ők hasznát vehetik. Rooseveltnek és Churchillnak arra a bejelentéseire, hogy amerikai expedíciós csapatok jönnek majd Európa megtámadására, Hitler frappánsan csak ennyit mondott: Pillanat, itt van még Németország is! A birodalmi gyűlés ünnepi hangulatú résztvevői igen jót derültek ezen a visszavágáson. Érdemes foglalkozni Churchillnek a vita befejeztével elmondott, úgynevezett záróbeszédével is. Újból leszögezte álláspontját, hogy vállalja a felelősséget azért, hogy a bolsevistáknak nyújtott hadianyagszolgáltatás miatt a Malájfélsziget igen súlyos helyzetbe került. A japán eseményekről szólva azt mondotta, hogy nehéz volt felismerni a helyzeteit, mert Japánban máról holnapra katonák jutottak uralomra. Ismertette Churchill az angol hajóhad két legnagyobb csatahajójának pusztulását. Kijelentette, hogy a két csatahajót az angol admiralitás küldte Szingapúrba, mégpedig azért,ert a két legnagyobb egységet, mert ezek voltak csupán elegendő gyorsak ahhoz, hogy kellő időben elérhessék a veszélyeztetett vizeket. Természetesen gondoltak arra, hogy repülőgépanyahajók kísérték a csatahajókat, azonban „a balszerencse miatt" (azidőtájt pusztult el az Ark Royal) — a meglévő repülőgépanyahajókra „honi vizeken" volt szükség. Phillips tengernagy, amikor megtudta Szingapúrban, hogy a saigoni Churchill nemcsak azért beszélt ilyen részletességgel a két csatahaj sorsáról, mert az elveszett öbölben japán csapatszállító hajókaravánok jelentek meg, nyomban elhatározta, hogy közbelép, „amire minden joga megvolt, mert a Prince of Wales akármelyik japán csatahajóval felvehette volna a harcot." Az angol csatahajók tehát kifutottak, azonban köd ereszkedett a tengerre, amikor az angol admirális értesült, hogy japán repülőgépanyahajók jelenlétét, állapították meg a délkínai tengeren. Philips ekkor visszafordult hajóhadával, mert közben Szingapúr értesítette, hogy az elhatározott vadászrajok nem indulhatnak el a hajóhad kíséretére, mert az túl messze járt a legközelebbi angol légikikötőtől. Erre az angol csatahajók gyorsított menetben haladtak hazafelé, amikor nagy hatósugarú kétmotoros japán bombázó naszádok, amelyek nem repülőgépanyahajóról, hanem a legközelebbi, csaknem négyszáz mérföldnyire fekvő japán szárazföldi bázisról indultak el. Utolérték a Phillips hajóhadát és bekövetkezett a két hajó elsüllyedése, „ami teljesen új helyzet elé állította az angol tengernügyi hivatalit". egységek presztízse óriási volt az angol közvéleményben, hanem mert mindenekelőtt azt akarta ki- Új fegyverekkel indul a tavaszi támadás „Pillanat itt van még Németország is“ Roosevelt 60 éves Churchill Anglia diktátora Az angol reinisztő elnök őszinte vallomása „Nem tudom libáztatni..“