Szentesi Napló, 1942. február (24. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-17 / 38. szám
KirályiÜgyészség ,- Szeged 1942. XXIV. ÉVFOLYAM 38. sz. ,FEBRUÁR 17. KEDD ARATÓ FILLÉR SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP Singapore kapitulált! A 60.000 főnyi angol védősereg feltétel nélkül letette a fegyvert Churchill drámai rádióbeszédben jelentette be, hogy Anglia legválságosabb idejéhez érkezett el Tozsó japán miniszterelnök. Döntő fordulat következett be a világtörténelemben Japán Indián át közvetlen kapcsolatot akar teremteni a tengelyhatalmakkal Szertefoszlott ideálmok... Japán lobogó Singapore felett Ez az utolsó világháború ... Egész Japán örömmámorban úszik. A lakosság a rádióból értesült az eseményről, majd Obira ezredes, a császári főhadiszállás sajtóosztályának főnöke mondott Szingapore sorsa vasárnap beteljesedett. A védő angol csapatok főparancsnoka délután fél 3 órakor közölte az ostromló japán erők főparancsnokával, hogy hajlandó feladni az ellenállást. Hat óra 50 perckor annak a hegynek a lábánál, amelynél a legvéresebb harcok dúltak, aláírták a fegyverszüneti megállapodást. Az angol csapatok feltétel nélkül letették a Churchill három hónappal ezelőtt nem hitt Japán hadibalépésében, képtelenségnek tartotta, hogy Japán „fejjel rohanjon a falnak és tönkre zúzza magát”. Churchill azt is bejelentette, hogy Szingapore bevehetetlen, Afrikában pedig az angol seregek, két héten belől meghódítják egész Tripolaitániát. Ezeket a vágyakat, amelyről Churchill oly sokat álmodott, a Távolkeleten összetörtak a japánok, Afrikában pedig Rommel páncélosai. Szingapore A japánok 55 nap alatt hódították meg a Maláj félszigetet, naponta átlag 16 kilométer előrehaladást tettek a legsűrűbb őserdőben. A távolkeleti háború 70. napján adta meg magát Szingapore, amelynek élete az utolsó nappokban már az égő pokolhoz hasonlított. Füsttenger borította a várost, az angolok második Dünkirchen előtt állottak. A menekülést azonban lehetetlenné tette a japán haditengerészet és a légierő, amely körülzárta és bombákkal árasztotta, el a hajókat, a rakodóparkokait és erődöket. Amikor a japánok nagy áldozatok árán beszédet. Kijelentette, hogy a háború nem csökkenő hevességgel folyik tovább addig, amíg Japán ki nem i irtotta az angol és amerikai befolyást, kezetnem fog lőfegyvert. Este 10 órakor a fegyverszüneti megállapodás értelmében megszűntek az ellenségeskedések, a japán csapatok megszállták egész Szingapore szigetét. Mindössze ezer angol katonát hagytak a rend fenntartására fegyverben arra az időre, amíg a japán csapatok megtisztítják a terepet, eleste halálos a szúrás Anglia testén. Mint a japán kormány tájékoztatója kijelentette: Szingaporéval együtt elveszett Anglia tárolkeleti befolyása, India, Burma és Ausztrália gyakorlatilag japán befolyás alá került. Japán Hongkong és Szingapore elfoglalásával megtámadhatatlanná vált és Kína számára is eljött a döntés órája, hogy elszakadjak Angliától és részt vegyen az új ázsiai világrend felépítésében. birtokukba vették a repülőtereket és víztartályokat és a lakosság a létfontosságú víz nélkül maradt, akkor határozta el magát az angol hadsereg főparancsnoka a megadásra. A menekülni próbáló angol hajókra súlyos csapást mért a japán tengeri flotta, összesen 32 ellenséges tengeri járművet, köztük cirkálókat, tengeralattjárókat, ágyúnaszádokat, akna lerakó hajókat és szállítógőzösöket süllyesztettek el vagy rongáltak meg. Szingapore városára kitűzték a felkelő nap országának diadalmas lobogóját, met és olasz szövetségesével. Ez az utolsó világháború, tehát végig kell küzdeni. A japán támadásban nincs pillanatnyi megállás, tervszerűen folytatjuk háborús célkitűzéseink megvalósítását. „Az a veszély fenyeget, hogy anglia és szövetségesei elvesztik a háborút.. Angliában a megdöbbenés és a kétségbeesés lett úrrá Szingapore eleste után. Az angol sajtó már vasárnap reggeli számában súlyos szavakkal bírálta az angol haditengerészet tehetetlenségét, mert nem tudta megakadályozni a három német csatahajónak a La Manche csatornán való átjutását. Ez az angol tengeri haderő csődjét jelenti. A legnagyobb angol lap azt írja,, hogy a tizenhetedik század óta nem történt ilyen megalázó cselekmény Angliával szemben. Londonban az eseményt az angol tengerészet egyik legsúlyosabb szerencsétlenségének és a háború egyik legfontosabb eseményének tekintik. Ez a vereség szükségszerűen fontos változásokat kell, hogy maga után vonjon az angol kormányban. Jelenleg az a veszély fenyegeti Angliát és szövetségeseit — írja a kormánypárt vezető lapja, — hogy elvesztik a háborút. Alzért, amit a Távolkeleten, valamint Afrikában és most a La Manche csatornán történt, súlyos szemrehányásokat kell tenninnk magunknak . . . Komoly kormányválság Londonban A svéd sajtó vasárnapi száma- Dairts megállapította, hogy Anglia komoly kormányválságnak néz elébe és hogy igen súlyos a helyzet. A támadások Churchill ellen irányulnak s az a vélemény, hogyha Churchill továbbra is így vezeti a dolgokat, pusztulásba vezeti az egész angol nemzetet. Harcolni és termelni Sokat haltunk mostanában a „belső gazdasági arcvonásról”, mint a minden idők legnagyobb világháborújának egyik legfontosabb tényezőjéről. Ez érthető is,hiszen a most folyó harc minden irányban végleg ellvágja a nemzetközi árucsere lehetőségét és így a hadban álló ország csakis a maga erejére számíthat. A fegyverrel egyenlő, történelmiét formáló erő lett a kenyér és a dolgozó társadalomnak a haza fegyveres megvédésével egyenlő értékű kötelessége: a termelés. Tisztában kell lenni azzal, hogy háborús időkben a nemzet legfőbb érdekei mellett háttérbe szorul minden egyéb érdek. Ez így is van rendjén, mert ez a fontos: a nemzet fennmaradása. Ezért a háború idejére félre kell tenni bizonyos békés terveket és minden erőt az egy közös célra összpontosítani. A nemzeti célokat pedig röviden így fejezhetjük ki: harcolni és termelni! A termelés folytonosságáról gondoskodik számos törvény és törvényerejű rendelet, amelyet a kormány a honvédelmi törvényben nyert felhatalmazás alapján bocsát ki. Ide tartozik a napokban, megjelent azon rendelet is, amely a mezőgazdasági munkaszerződések megkötésének biztosításáról szól. A rendelet célja az, hogy a most esedékes munkásszerződtetésekből a lehetőség szerint kiküszöbölje a munkaadók és a munkavállalók között esetleg jelentkező érdekellentétet. Ugyanis előfordult némely vidéken, hogy — mindegy, hogy a munkaadók, vagy a munkások hibájából-e — egyesek vonakodtak megkötni a munkaszerződést, a mai viszonyokkal arányban nem áldó követelésekkel léptek fel, vagy más módon veszélyeztették a termelés érdekeit. A rendelet előírja, hogy aki március 15-ig munkára le nem szerződött, elzárás terhe mellett köteles a helybeli gazdasági munkaközvetítő hivatalnál március 31-ig jelentkezni. Itt azután munkahelyet jelölnek ki számára. Ha a munkahelyet alapos ok nélkül az illető el nem fogadná, akkor honvédelmi munkakötelezettként minden további nélkül a közigazgatási hatóság gazdasági munkák végzésére kirendelheti. Súlyosabb esetben a vonakodót katonai munka- táborba is lehet szállítani. • Ez, a rendelet természetesen figyelmeztetés, mert valószínű, hogy a kényszereszközök alkalmazására csak a legritkább esetben lesz szükség. Manapságazonban minden hadviselő ország megteremti a termelés biztosításának feltételeit,, ami érthető is, hiszen a mai háborúban a termelés nem magánügy többé. Azonban arról is meg vagyunk győződve, hogy a magyar gazdanép — akár munkaadóról, akár munkásról van szó — mint eddig, ezután is híven fogja teljesíteni nemzetfenntartó kötelességét és ott, ahol érdekellentétek mutatkoznak, hazafiassággal és a patriarchális gondolkodásmód ősi magyar szellemével igyekszik kipótolni azokat a hiányokat, amelyeket a háború mindnyájunkon kívül álló okokból előidézett.