Szentesi Napló, 1942. március (24. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-01 / 49. szám

c­­P-1942. XXIV. ÉVFOLYAM 49. sz. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP ARA 16 FILLÉR SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS­ IPARI NAPILAP Királyi Ügyészség Sz. A VÁRMEGYE ÜDVÖZLETE A KORMÁNYZÓHELYETTESHEZ Csongrád vármegye törvény­hatósági bizottságának tegnapi ülésén dr. Molnár Imre főispán a következő emelkedett szavakkal üdvözölte vitéz Horthy István kormány­zóhelyettest: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Rövid idővel a rendes közgyűlésünk megtartása előtt, e mostani rendkívüli ülésünket bevezető szavaimban nem kívánok kitérni min­den vármegyét érintő dolgokra, de nem mehetek el megemlékezés nélkül azon ritka fontosságú országos esemény mellett, mely a közel­múlt hetekben a világesemények mellett is az egész nemzeti köz­véleményt lekötötte. 1942 február 19-én, azon a történelmi napfordulón, melyen 1867-ben a kiegyezés korszakalkotó vívmánya megtörtént, 75 év után ismét hatalmas jelentőségű, ünnepélyes közjogi eseménynek volt színtere a magyar országgyűlés háza.­­ Miután az 1942. évi II. tc.-ben elhatározta a törvényhozás az ország jelenlegi helyzeté­ben a kormányzóhelyettesi intézmény megalkotását és e tisztség betöltését, arra az említett napon az országgyűlés két háza az előírt alkotmányos kellékek betartásával egyhangúlag vitéz Horthy Istvánt választotta meg, amely választás törvénycikkelybe iktattatván, Kormányzó Urunk ö Főméltósága által megerősíttetett s így vitéz Horthy István Ur ő Főméltósága 1942 február 19-től kezdve Magyar­­ország Kormányzójának Helyettese. Úgy hiszem, mindnyájunknak egybehangzó véleménye és érzése az, hogy Csongrád vármegye közönségének, mint a hálára kötelezett nemzet törzsökös részének képviselete nem mulaszthatja el, hogy­ e kimagasló közjogi eseményhez a maga érzületének kifejezésével csatlakozzék. — Ha a történelem folyását bölcs szemekkel figyelő és a felelősség terhét legsúlyosabban érző kormányzat szükségét látta anak, hogy az államfő mellé intézményes helyettes állíttassék, akkor bizonyára az ország eminens érdekéből állott elő úgy az erre vonatkozó törvényalkotás, mint pedig a tisztség kellő időben tör­tént betöltésének szükségessége. A Kormányzóhelyettes Úr ő Főméltósága személyének meg­választása az országgyűlés tagjainak hatalmas, csaknem az egész lét­számot kitevő többségének és közel az egész nemzeti közvélemény óhajtásszerű egyező véleményének megfelelően történt. Csongrád vármegye közönsége érzelmileg előre is csatlakozott e fontos kérdés­nek megtörtént személyi megoldásához és azután, hogy ez óhaja szerint történt, a választás eredményét örömmel kell üdvözölnie. Ezen öröm azért is fokozott mértékű, mert hosszú idő óta az első eset, ahol a hagyományos magyar széthúzást, pártoskodást a komoly idők tudatában összekovácsolódott nemzeti összefogás váltotta fel, amely befelé az egységrehívás ragyogó példáját, kifelé a magyar nemzeti erő valódi méreteit mutatta. És ezt az örvendetes jelenséget kétségkívül a megválasztott kormányzóhelyettes személyének is köszönhetjük, aki nemcsak kimagasló törzsökének nemes hajtása, hanem a veleszületett tulajdonságokat egyéni tehetségeinél fogva ifjú élete eddigi folyamán saját maga is olyan formára edzette ki, hogy a magasabbrendű vezetésre való képességei már eddig is kimu­tatkoztak,­­ de az a környezet, az a szellem és az a korszak, amely­ben nevelkedett, magukban véve is garanciák arra, hogy a mai idők súlyos problémáihoz méltóan, erős egyéniség jutott ebbe a nagyon fontos közjogi méltóságba. Amikor tehát e nehéz időkhöz méltó komolysággal és ünnepé­lyességgel végbement választás országszerte keltett osztatlan öröm­höz a mi magunk örömét és megelégedését hozzátesszük, és kifeje­zésre juttatjuk, úgy érzem, hogy a tekintetes Törvényhatósági Bizott­­ság lelki óhaját és mindnyájunk egyező akaratát öntöm szavakba akkor, amikor azt indítványozom, hogy ez ünnepélyes alkalomból, az első szavunk a hála és hódolatteljes köszönet szava legyen Kor­mányzó Urunk­­ Főméltóságához, hogy hazánk sorsának legnehe­zebb idejében 22 éven éven át oly bölcsen és szilárdan kormányozta az országot, hogy ezt a válságos korszakot nemcsak át tudta vészelni, hanem a trianoni romokból az ország egy tekintélyes részét is sz­t tudta emelni, és örömünknek adjunk kifejezést, hogy olyan fiat nevelt hazánknak, akit mint munkásságának és szellemének hű leté­teményesét az államfői méltóságában való helyettesítésre az egész nemzet képviseletének egyhangú véleménye méltónak ítélt. Hódolatteljes tisztelettel üdvözöljük vitéz Horthy István Ur ő Főméltóságát és amikor Magyarország kormányzóhelyettesévé egyhangúlag megnyilvánult közbizalommal történt megválasztása felett őszinte örömünket mély tisztelettel kifejezzük, a legmagasabb közérdekben kifejtendő alkotmányos munkásságára a jó Isten áldá­sát kérjük! Nagy fordu­lat előtt áll a világ -- mondta a japán kormány­fó Anglia és Amerika olyan súlyos veszte­ségeket szenvedett, amit nem tud kiheverni! Angol ejtőernyősök szálltak partra fran­cia területen, de megsemmisítették őket Egész Európa a Szovjet ellen megindítandó nagy tavaszi táma­dás jegyében áll. Norvégia leg­északibb pontjától le egészen a Fekete-tengerig most vonul fel minden idők legnagyobb hadigé­pezete, amelynek feladata, hogy elsöpörje a föld színéről a vörös ré­sget és egyszer s mindenkorra meg­lúdítsa az emberiséget a bolse­­viki veszedelemtől. — London, Moszkva és Washington feszült fi­gyelemmel kísérik ezt a páratla­nul nagyarányú hadifelkészülést, amely most folyik a háromhatalmi egyezmény szövetségesei részéről s hetek óta folyik a találgatás a katonai szakértők részéről, hogy mikor és hol következik be a Hit­ler által bejelentett gigászi offen­­zíva. Az erre irányuló diplomá­ciai tárgyalások befejződtek és a szót a vezérkarok vették át. Né­met irányítás alatt indul meg majd az egységes támadás, mely­nek stratégiai terve már elké­szült, végrehajtására pedig meg­történtek az intézkedések. Ezzel állott összefüggésben vitéz Szom­bathelyi Ferenc vezérezredesnek, a magyar honvédvezérkar főnöké­nek bulgáriai látogatása is. A ve­zérkari főnök a bolgár főváros el­hagyása előtt nyilatkozatot tett s ezeket mondotta: A bolgár és a magyar haderőnek meg van a he­lye és a feladata abban a gigan­tikus harcban, amelyet a tengely folytat az új rendért, a békéért és az igazságért. A két haderő egyre növekvő hittel bízik a végső győ­zelemben. Győzelemről vagy halálról dönt a tavasz És mialatt Németország és szö­vetségesei a legnagyobb bizton­sággal készülnek a Szovjet ellen, Litvinov, Sztálin washingtoni nagykövete elárulta azt az ide­gességet, amellyel Moszkvában ezt a támadást várják. Győzelemről vagy halálról dönt a tavasz — mondotta Litvinov — fontos, hogy a Szovjet szövetségesei tisztában legyenek ezzel. Az elkövetkező tavaszon a keleti hadszíntér külö­­­­nösen fontos szerepet fog játsza­ni, ezért Moszkva elvárja Angliá­tól és Amerikától, hogy addig a lehető legnagyobb támogatást nyújtsák neki. Ezentúl nem sza­bad lenni tétlen hadseregeknek, mozdulatlan hajóknak és repülő erőknek. Angliának és Ameriká­nak minden erejét latba kell vet­nie a Szovjet megsegítése érde­kében, nehogy későn érkezzen a segítség. Közeli japán-orosz háborút jósolnak A japán—szovjet háború való­színűsége szintén összeesik a Szov­jet elleni tavaszi offenzívával. A japán fővárosban megtudták,­­ hogy Sztálin egyezményt kötött Amerikával bizonyos keletázsiai szovjet tengeri és légitámaszpon­tok átengedéséről. Litvinov az utóbbi napokban számos megbe­szélést folytatott amerikai kato­nai személyiségekkel, ezeken a megbeszéléseken szovjet katonai tanácsadók is közreműködtek. Hír szerint Kamcsatka átengedéséről volna elsősorban szó. Egyre több jelentés érkezik arról, hogy Japán és a Szovjet között két hónapon belül kitörnek az ellenségeskedé­sek, csak még nem tudják, hogy melyik fél lesz a támadó. Két arcvonalas háború Amerikai vélemény szerint Ja­pánnak érdeke, hogy a Szovjettel békében legyen s ezáltal a jobb­­szárnyat biztosítsa, de viszont Németországnak ahhoz fűződik érdeke, hogy Sztálin két arcvona­las háborúba keveredjék. Megle­het azonban, hogy ezek a híresz­telések nem egyebek kísérleti lég­gömböknél, amelyek azt a célt szolgálják, hogy kipuhatolják a­­ tengelyhatalmak szándékait. Bi­zonyosra vehető, hogy amikor egy ilyen méreteiben egyedülálló há­borúra készülnek a tengelyhatal­mak, ezek a kérdések már tisz­tázva vannak Tokióban éppen úgy, mint Berlinben s az esemé­nyek fogják majd megadni a vá­laszt az ellenséges puhatolódzá­­sokra.

Next