Szentesi Napló, 1942. március (24. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-01 / 49. szám
cP-1942. XXIV. ÉVFOLYAM 49. sz. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP ARA 16 FILLÉR SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP Királyi Ügyészség Sz. A VÁRMEGYE ÜDVÖZLETE A KORMÁNYZÓHELYETTESHEZ Csongrád vármegye törvényhatósági bizottságának tegnapi ülésén dr. Molnár Imre főispán a következő emelkedett szavakkal üdvözölte vitéz Horthy István kormányzóhelyettest: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Rövid idővel a rendes közgyűlésünk megtartása előtt, e mostani rendkívüli ülésünket bevezető szavaimban nem kívánok kitérni minden vármegyét érintő dolgokra, de nem mehetek el megemlékezés nélkül azon ritka fontosságú országos esemény mellett, mely a közelmúlt hetekben a világesemények mellett is az egész nemzeti közvéleményt lekötötte. 1942 február 19-én, azon a történelmi napfordulón, melyen 1867-ben a kiegyezés korszakalkotó vívmánya megtörtént, 75 év után ismét hatalmas jelentőségű, ünnepélyes közjogi eseménynek volt színtere a magyar országgyűlés háza. Miután az 1942. évi II. tc.-ben elhatározta a törvényhozás az ország jelenlegi helyzetében a kormányzóhelyettesi intézmény megalkotását és e tisztség betöltését, arra az említett napon az országgyűlés két háza az előírt alkotmányos kellékek betartásával egyhangúlag vitéz Horthy Istvánt választotta meg, amely választás törvénycikkelybe iktattatván, Kormányzó Urunk ö Főméltósága által megerősíttetett s így vitéz Horthy István Ur ő Főméltósága 1942 február 19-től kezdve Magyarország Kormányzójának Helyettese. Úgy hiszem, mindnyájunknak egybehangzó véleménye és érzése az, hogy Csongrád vármegye közönségének, mint a hálára kötelezett nemzet törzsökös részének képviselete nem mulaszthatja el, hogy e kimagasló közjogi eseményhez a maga érzületének kifejezésével csatlakozzék. — Ha a történelem folyását bölcs szemekkel figyelő és a felelősség terhét legsúlyosabban érző kormányzat szükségét látta anak, hogy az államfő mellé intézményes helyettes állíttassék, akkor bizonyára az ország eminens érdekéből állott elő úgy az erre vonatkozó törvényalkotás, mint pedig a tisztség kellő időben történt betöltésének szükségessége. A Kormányzóhelyettes Úr ő Főméltósága személyének megválasztása az országgyűlés tagjainak hatalmas, csaknem az egész létszámot kitevő többségének és közel az egész nemzeti közvélemény óhajtásszerű egyező véleményének megfelelően történt. Csongrád vármegye közönsége érzelmileg előre is csatlakozott e fontos kérdésnek megtörtént személyi megoldásához és azután, hogy ez óhaja szerint történt, a választás eredményét örömmel kell üdvözölnie. Ezen öröm azért is fokozott mértékű, mert hosszú idő óta az első eset, ahol a hagyományos magyar széthúzást, pártoskodást a komoly idők tudatában összekovácsolódott nemzeti összefogás váltotta fel, amely befelé az egységrehívás ragyogó példáját, kifelé a magyar nemzeti erő valódi méreteit mutatta. És ezt az örvendetes jelenséget kétségkívül a megválasztott kormányzóhelyettes személyének is köszönhetjük, aki nemcsak kimagasló törzsökének nemes hajtása, hanem a veleszületett tulajdonságokat egyéni tehetségeinél fogva ifjú élete eddigi folyamán saját maga is olyan formára edzette ki, hogy a magasabbrendű vezetésre való képességei már eddig is kimutatkoztak, de az a környezet, az a szellem és az a korszak, amelyben nevelkedett, magukban véve is garanciák arra, hogy a mai idők súlyos problémáihoz méltóan, erős egyéniség jutott ebbe a nagyon fontos közjogi méltóságba. Amikor tehát e nehéz időkhöz méltó komolysággal és ünnepélyességgel végbement választás országszerte keltett osztatlan örömhöz a mi magunk örömét és megelégedését hozzátesszük, és kifejezésre juttatjuk, úgy érzem, hogy a tekintetes Törvényhatósági Bizottság lelki óhaját és mindnyájunk egyező akaratát öntöm szavakba akkor, amikor azt indítványozom, hogy ez ünnepélyes alkalomból, az első szavunk a hála és hódolatteljes köszönet szava legyen Kormányzó Urunk Főméltóságához, hogy hazánk sorsának legnehezebb idejében 22 éven éven át oly bölcsen és szilárdan kormányozta az országot, hogy ezt a válságos korszakot nemcsak át tudta vészelni, hanem a trianoni romokból az ország egy tekintélyes részét is szt tudta emelni, és örömünknek adjunk kifejezést, hogy olyan fiat nevelt hazánknak, akit mint munkásságának és szellemének hű letéteményesét az államfői méltóságában való helyettesítésre az egész nemzet képviseletének egyhangú véleménye méltónak ítélt. Hódolatteljes tisztelettel üdvözöljük vitéz Horthy István Ur ő Főméltóságát és amikor Magyarország kormányzóhelyettesévé egyhangúlag megnyilvánult közbizalommal történt megválasztása felett őszinte örömünket mély tisztelettel kifejezzük, a legmagasabb közérdekben kifejtendő alkotmányos munkásságára a jó Isten áldását kérjük! Nagy fordulat előtt áll a világ -- mondta a japán kormányfó Anglia és Amerika olyan súlyos veszteségeket szenvedett, amit nem tud kiheverni! Angol ejtőernyősök szálltak partra francia területen, de megsemmisítették őket Egész Európa a Szovjet ellen megindítandó nagy tavaszi támadás jegyében áll. Norvégia legészakibb pontjától le egészen a Fekete-tengerig most vonul fel minden idők legnagyobb hadigépezete, amelynek feladata, hogy elsöpörje a föld színéről a vörös résget és egyszer s mindenkorra meglúdítsa az emberiséget a bolseviki veszedelemtől. — London, Moszkva és Washington feszült figyelemmel kísérik ezt a páratlanul nagyarányú hadifelkészülést, amely most folyik a háromhatalmi egyezmény szövetségesei részéről s hetek óta folyik a találgatás a katonai szakértők részéről, hogy mikor és hol következik be a Hitler által bejelentett gigászi offenzíva. Az erre irányuló diplomáciai tárgyalások befejződtek és a szót a vezérkarok vették át. Német irányítás alatt indul meg majd az egységes támadás, melynek stratégiai terve már elkészült, végrehajtására pedig megtörténtek az intézkedések. Ezzel állott összefüggésben vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek, a magyar honvédvezérkar főnökének bulgáriai látogatása is. A vezérkari főnök a bolgár főváros elhagyása előtt nyilatkozatot tett s ezeket mondotta: A bolgár és a magyar haderőnek meg van a helye és a feladata abban a gigantikus harcban, amelyet a tengely folytat az új rendért, a békéért és az igazságért. A két haderő egyre növekvő hittel bízik a végső győzelemben. Győzelemről vagy halálról dönt a tavasz És mialatt Németország és szövetségesei a legnagyobb biztonsággal készülnek a Szovjet ellen, Litvinov, Sztálin washingtoni nagykövete elárulta azt az idegességet, amellyel Moszkvában ezt a támadást várják. Győzelemről vagy halálról dönt a tavasz — mondotta Litvinov — fontos, hogy a Szovjet szövetségesei tisztában legyenek ezzel. Az elkövetkező tavaszon a keleti hadszíntér különösen fontos szerepet fog játszani, ezért Moszkva elvárja Angliától és Amerikától, hogy addig a lehető legnagyobb támogatást nyújtsák neki. Ezentúl nem szabad lenni tétlen hadseregeknek, mozdulatlan hajóknak és repülő erőknek. Angliának és Amerikának minden erejét latba kell vetnie a Szovjet megsegítése érdekében, nehogy későn érkezzen a segítség. Közeli japán-orosz háborút jósolnak A japán—szovjet háború valószínűsége szintén összeesik a Szovjet elleni tavaszi offenzívával. A japán fővárosban megtudták, hogy Sztálin egyezményt kötött Amerikával bizonyos keletázsiai szovjet tengeri és légitámaszpontok átengedéséről. Litvinov az utóbbi napokban számos megbeszélést folytatott amerikai katonai személyiségekkel, ezeken a megbeszéléseken szovjet katonai tanácsadók is közreműködtek. Hír szerint Kamcsatka átengedéséről volna elsősorban szó. Egyre több jelentés érkezik arról, hogy Japán és a Szovjet között két hónapon belül kitörnek az ellenségeskedések, csak még nem tudják, hogy melyik fél lesz a támadó. Két arcvonalas háború Amerikai vélemény szerint Japánnak érdeke, hogy a Szovjettel békében legyen s ezáltal a jobbszárnyat biztosítsa, de viszont Németországnak ahhoz fűződik érdeke, hogy Sztálin két arcvonalas háborúba keveredjék. Meglehet azonban, hogy ezek a híresztelések nem egyebek kísérleti léggömböknél, amelyek azt a célt szolgálják, hogy kipuhatolják a tengelyhatalmak szándékait. Bizonyosra vehető, hogy amikor egy ilyen méreteiben egyedülálló háborúra készülnek a tengelyhatalmak, ezek a kérdések már tisztázva vannak Tokióban éppen úgy, mint Berlinben s az események fogják majd megadni a választ az ellenséges puhatolódzásokra.