Szentesi Napló, 1942. április (24. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-01 / 74. szám

4. oldal. SZENTESI NAPLÓ Szerda, 1942 április 1. föojhá'zo* áí£cantCtkár­eftedudása Vitéz Bonczos Miklós dr bel­ügyi államtitkár, a külföldi ma­gyarokat hazatelepítő kormány­biztos szombaton Somogyi Ferenc d­r szociális felügyelő és Eszterhás István dr mininiszteri­ titkár kísére­tében Szombathelyre érkezett. Va­sárnap délelőtt megtekintette a Szombathelyen létesített munkás­­házakat, majd Náraiban és Jákón meglátogatta azokat a sokgyerme­kes családokat, amelyeket az ál­lamtitkár vezetése­­alatt működő országos nép- és családvédelmi alap juttatott tető alá takaros, szépen épült házakban. Az állam­titkárt szemleútján elkísérték a vármegyei közigazgatás szociális előadói, élükön vitéz Szüts István di­ főispánnal, valamint a kerület országgyűlési képviselője Első Sándor dr. Az államtitkár délután Vas vár­megye és Szombathely város köz­művelődési egyesülete felkérésére a városi kultúrházban nagy ér­deklődéssel várt előadást tartott a bukovinai székelyek hazatelepí­­téséről. A közönség feszült figyelme közben szólott a múlt évben le­folytatott nagyarányú visszatele­pítés­ történetéről, eredményeiről és tanulságan vol, Ismertette, azo­kat az eseményeket­, amelyek a magyar kormányt arra indították, hogy a magyarság törzséből el­szakadt és Bukovinába kivándo­rolt székhelyeket hazatelepítse. Beszélt a feladat rendkívül gyors lebonyolításának egyes szakaszai­ról is. Fejtegette a kormánynak azo­kat a földbirtokpolitikai rendelke­zéseit, amelyek nem csak a buko­vinai székelyek visszatelepítésében váltak be és szolgálják a szociális igazság, valamint a fajmegerősí­tés célkitűzéseiit, hanem a jövőre vonatkoztatva is megállapítanak általános érvényű szabályokat. Az államtitkár végül a bukovinai szé­kelyek hazai telepítésének történel­mi tanulságairól beszélt. Minél nagyobb vihar van a földjeként, annál hangosabb, annál messzibb­­szóló és édesebben szóló a szülő­föld hazahívó hangja. — Fel kell készülnünk arra — mondotta az államtitkár —, hogy a nagy viharban sokan fogják szétszóródott testvéreink közül megtalálni a hazavezető utat. Eze­ket úgy kell fogadni, hogy azon­nal meggyökerezhessenek itt­hek, mert miként a hazatért székelyek példájából látjuk, ha a letelepedés előfeltételeit kellőképp kiművel­jük, a visszatérő magyar szorgal­ma, munkavágya és nemzethűsége hamarosan eltűnteti a különélés emlékeit és a nemzettel való egy­­gyéforrás a történelemnek szinte pillanatai alatt bekövetkezik. — Ezzel a készülődő okos szere­tettel kell várni a hazatérőket — fejezte be előadását az államtit­kár —, mert megérdemlik. Nem tékozló fiúk tél­nek vissza. Tud­juk, a magyar­­kivándorlók soha­sem számításból, hanem minden­kor gazdasági, vagy politikai kényszerítő körülmények aratása alatt indultak el más hazát ke­resni. Az előadást lelkes ünnepléssel köszönte meg a zsúfolásig megtelt kultúrház közönsége. Jancsó Fe­renc dr premontrei kanonok mon­dott záróbeszédet. Mindenkinek kikézbesítik a cipőjegyet A hét elején megérkeztek a közélelmezési hivatalhoz a cipőutal­ványok és a hivatal szerdán megkezdi az utalványok szétosztását. Ezzel kapcsolatban a közélelmezési hivatal felhívja az utalvány­igénylők figyelmét arra, hogy a szétosztásban megmarad a régi rendszer, amelynek értelmében minden cipőjegyet ki fognak kézbe­síteni s az igénylőknek nem kell felmenniök a hivatalba. Ezzel sok felesleges zaklatástól kímélik meg a munkával amúgy is túlterhelt hivatalt. Ezért tehát senki se menjen cipőjegyért a közélelmezési hivatalhoz, mert a szétosztásnál a főszempont az lesz, hogy lehetőleg minden rászorult hozzájusson a lábbelihez. Nagy húsvéti olcsó likőr­­vásár a Topogóban! Legolcsóbb finomszesz. — Likőr- és ruml edenciák kimérve 40 fillér, liter üve­ges kassai sör 48 fillér. — 1V2 literes családi üveg sör 1*46 P. 2 decis pohár csapolt sör 20 fillér Legfinomabb pálinkák, likőrök, rumok fő decije 24 30 34 fillér. Zágon köszönete a vármegyei tűzoltóságnak A szentesi tűzoltók és a vásár­helyi tűzoltók által a székelyföldi Zágon község tűzoltóságának ajándékozott idíszzászló nemrégi­ben érkezett meg Zágon község­be. A község tűzoltóságának pa­rancsnoka az ajándék átvétele után meleghangú levélben köszönte meg Szentes és Hódmezővásárhely városok tűzoltóinak szép ajándé­kát. — Amidőn ezt megköszönjük úgy Csongrád vármegye, mint Hódmezővásárhely törvényható­sági tűzoltó szövetségének, ön­kénytelenül összeszorul a tor­kaink s könny gyűl a szemünkbe, hogy olyan messze idegenben is vannak olyanok,­­akik gondolnak reák­­testvéri magyar szeretettel — reánk zágoni magyarokra, akik a Gondviselés kifürkészhetetlen akaratából immár másfél éve a boldog nagyobbodó örök Magyar­­ország építő munkásai lehetünk — írja a zágoni tűzoltóparancs­nok — ugyanakkor azonban a könny tovább fátyolozza szemün­ket, mert eddig gazdag falunk 60.000 skaltasztrális hold területű vagyonából, mintegy 50.000 hold még mindig odaát maradt a je­lenlegi határon az ott szétszórtan élő és elég nagyszámú testvé­reinkkel együtt. — Vármegyénk alispáni hiva­tala­­arról értesített bennünket, hogy Barabás Andor dr. várme­gyénk szeretett, alispánja fogja Csonigrád vármegye nevében a zászlót átadni nekünk. Szeretnék ezt az alkalmat akkor felhasznál­ni, amikor az országzászlót és annak alapzatát hivatalosan át­adják a községnek, hogy ez a szép díszzászló minél nagyobb ünnepség keretében kerüljön immár hivata­losan is birtokunkba. — Mégegyszer hálás magyar testvéri szívvel mondunk köszöne­­t­et Mikes szülőfalujának közön-­­sége, valamint az elég hiányos fel­szerelésű önkéntes tűzoltóság ne­vében Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely város Tűzoltó .Szövetségének, magyar bajtársi üdvözlettel és köszönettel. Tűz egy kistőkei tanyában Veszedelmes kazaltűz pusztított kedden a Kistőke 169. számú tak­nyában. Grecsó József tanyájá­ban a délutáni órákban kigyul­ladt egy árpaszalmakazal és mi­előtt az oltásra lehetett volna gon­dolni, a szeles időben porig le­égett. A tanyában összegyűlt szomszéd tanyabeliek munkája már csak arra szorítkozott, hogy a tűz tovaterjedését megakadá­lyozzák. A hatalmas kazlat nem lehetett megmenteni az enyészet­től. A tűzeset után a csendőrség azonnal megindította a nyomo­zást s megállapította, hogy egy fiatalkorú játszadozott a kazal kö­zelében, aki gyufával egy szál szalmát meggyújtott, majd a szal­maszálat eldobta és az éppen a kazal aljába esett. ói is a tóléte­fne£és • Ássák az utcákat a többter­­melés érdekében és az olyan tiszteletreméltó intézkedés, hogy minden dicsérő szót megérde­mel, tudva, hogy ebben az élet­halál harcban a siker majdnem száz százalékban az ellátástól függ. Így csinálja ezt minden ország, mert a közellátás min­den országnak súlyos gondja, így csinálta ezt a Szovjet is, már 1919-ben, 1919-ben! Akkor még két éves sem volt a vörös világ Oroszországban, de ebben a kimondhatatlanul gazdag or­szágban már akkor is szörnyen fekete kenyeret evett az orosz, még a katona is, pedig ott fehér lisztet evett­ a disznó is, viszont a korpát a ló szénájára hintet­ték — abraknak. Persze minden hiányért a cári rezsimet okolták és átkozták is minden gyűlésen. Egyben óriási propaganda indult a többterme­lés érdekében. Felszántani min­den talpalattnyi helyet — ordí­tották a szónokok, de a plakátok is a falakon. Az újdonsült ható­ságok jó példával jártak elöl és szántattak is. Krasznojarszkban például a kaszárnya udvarát tö­rették fel, amely igazá­n nem hozott semmi hasznot, mert az ezredek a harctéren voltak és gyakorlatozásra valóban nem szolgált a körülbelül 10 katasz­­trális hold nagyságú udvar. Legfeljebb a hadifoglyok spor­toltak rajta, vagy megható te­metéseket rendeztek egy-egy bajtársnak nyár idején, mikor nem dühöngött a tífusz és rit­kábban esett halálozás. Tehát felszántották a kaszár­nya udvarait, illetve a katona­­város piacát. Ez így szép igye­kezetnek hangzik: körülbelül ugyanaz, mint amikor nálunk tíz utcát ássák fel. Csakhogy ez az egész dolog nem volt egyéb egy blöffnél, mert a krasznojarszki katona­város nyolc kilométernyire vált­ a várostól egy olyan síkságon, amelyen ameddig a szem ellá­tott, egyetlen barázda sem volt, de egyetlen állat sem legelt. Ta­lán gazdátlan terület lehetett, mert soha sem szántotta senki, pedig lehetett volna ott gyepet törni százezer katasztrális hold­­számra. Ez a terület ott maradt gaz­­dátlanul, szántatlanul, ellenben a katonatábor udvarát feltörték és beültették a burgonyával. A csattanója ezután jön. A hiányosan ellátott, állandó szó­­noklatokkal és propagandával tartott vörös katonák éjjelen­ként kiszedték a krumplit és megették. Biztosan szükségük volt rá. Ugyani­­el keresett volna ott tettest, ahol szabadon garáz­dálkodhatott mindenki minden­ben! Nem lett ott egy kosár ter­més sem, máshol is kevés, amint az az Amerikai Vöröskereszt 1925-i jelentéséből is olvasható, amikor ugyanis ötmillió szovjet muzsik halt éhen a dúsgazdag Volga vidéken. TAKARMÁNYCUKOR és Ecken­­dorfi répamag érkezett. Azok,­­akik répamagra előjegyzést esz­közölitek, három nap alatt jelent­kezzenek Apponyi tér 14 szám alatt, Csongrádmegyei Gazdák Szövetkezetében. 753 tiI ijR ® ^ I képes folyóirat terjesztési Üli H ffH Sn H átvette kiadóhivataluud IS­Cll­fiiCll KM? kint is kapható a legújab szám úgy kiadóhivatalunkban, mint bármelyik kézbesítőnknél. Kérje kézbesítőnktől a darabja 40 fillér Megjelent a TÉVES KAPCSOLÁS kiskátéja. Türelmes előfizetőknek in­orv'í*M­arlio q Prwínliíríllíll

Next