Szentesi Napló, 1942. május (24. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-01 / 98. szám

Péntek, 1942 május 1. SZENTESI NAPLÓ Molnár Imre dr. főispán nagy beszéde a megye­­gyűlésen Csongrád vármegye törvényha­tósági bizottsága dr. Molnár Imre főispán elnökletével tegnap dél­előtt tartotta félévi rendes köz­gyűlését. A Hiszekegy elmondása után a főispán nagyobb beszéddel nyitotta meg a megyegyűlést. Nagyszabású be­szédében a következőket mon­dotta: Panyik Tóth Demeter emléke — Mély fájdalommal kell meg­emlékeznem és emlékezésre hív­nom a törvényhatósági bizottság tagjait azon megdöbbentő tragé­dia felett, amely egyik legkivá­lóbb vezetőtisztviselőnket, dr. Panyik Tóth Demeter árvaszéki elnököt szakította ki sorainkból. — Nem kell őt és működését jellemeznem; mindenki ismerte, mindenki tisztelte és becsülte. — Egész élete munkában telt el, hivatalos tevékenysége közben talált reá a halál is. A munka ha­lottja lett. Emlékezetül sokolda­lú tevékenységének gyümölcsöző eredményeit, követendő példa­képül a kiváló tisztviselő mintá­ját hagyta hátra. Elmúlása ne­hezen pótolható veszteséget je­lent a vármegye közigazgatása számára. Amikor fájó érzéseink­nek a vármegye gyűlésének el­nöki székéből is szomorú köteles­séggel kifejezést adok,­ kérem a tek. Bizottságot, méltóztassék őszinte részvétét kifejezni a gyá­szoló családdal tudatni s az el­hunyt tisztviselő hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvileg meg­örökíteni.­­ Ugyancsak mély részvéttel és őszinte sajnálattal emlékezem meg Kálmán Gergely és Kalló Gyula törvényhatósági bizottsági tagok elhalálozásáról is, akik ma­gánéleti elfoglaltságuk mellett odaadó munkássággal vettek részt vármegyénk közéletében. Javaslom, hogy részvétünk kife­jezését tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatokat családjaikkal közöl­ni és emlékeiket jegyzőköny­vünkben megörökíteni méltóztas­sék. Lét vagy nemlét kérdése — Amikor e tavaszi összejöve­telünk alkalmával tárgyaink sor­­bavétele előtt szokás szerint né­hány szót kívánok előrebocsáta­ni, ezeknek mottójául önkénte­lenül is azokat a gondolatokat kell alapjául vennem, amelyek mai helyzetünkből, közéletünk mostani formálódásából folynak. A harmadik esztendeje folyó há­ború világméretei mellett egy év óta vett olyan fordulatot, amely­ben a magyar nemzet vitális ér­dekei is közvetlenül kockázato­sakká váltak, amikor Magyaror­szágra nézve is előállott a lét vagy nemlét kérdése. A ma már nyilvánosságra jutott szovjet­célok Magyarország teljes meg­semmisítését jelentették volna, ha azok sikerre vezetnek.­­ Ez a hatalmas, létért való küzdelem, amely egy második tatárjárás borzalmait van hívat­va elhárítani, olyan önvédelmi harca a magyarságnak, amelynek kötelezettségét meg kell értenie és teljesítenie a gyermektől az aggastyánig mindenkinek, aki magát magyarnak vagy a magyar állameszméhez hű honpolgárnak tartja magát. Ebben a harcban meg kell szűnni a magánérde­keknek és be kell olvadni minden erőnek, minden aktivitásnak a magasabbrendű közcélokba. Át kell változnia köz- és magánéle­tünk eddigi formáinak egy egy­séget jelentő erőtényezővé, amely kikapcsolva minden kicsinyes és másodrendű kérdést, megteremt­sen egy olyan magyar erőt, amely szükséges nemcsak ennek a harc­nak a sikeres megvívásához, ha­nem azután is, az európai elren­dezésben a nemzethez méltó hely elfoglalásához, amely erőt azonban sajnos, mint pium desi­­deriumot eddig csak jelszavakból ismertünk. Át kell formálódnia magának a politikai életünknek is, a pártok politikájának egy közös nevezőt kell találnia annak a fogalomnak a beteljesülésében, hogy: nemzetpolitika! Aki ezen a fogalmi meghatározáson té­­nyeivel, vagy passzivitásával ma­gát kívül helyezi, nem lehet joga arra, hogy a nemzethez tartozó­nak tekintessék! közönségét harmadik esztendeje sújtja a sors akarata a legsúlyo­sabb elemi csapással, az árvízzel. Ez az esztendő is elhervasztotta reményeinket, hiszen a megye ér­tékes területei feküsznek víz alatt és esnek ki a most jövő gazdasá­gi év termeléséből. De még e mellett sem szabad kishitűnek lennünk és nem szabad ezt a vesz­teséget, ma honvédelmi kötele­séget jelentő áldozatok­­elől való kitérésre sem az egyeseknek, sem az összeségnek felhasználnia. Nem fognak senkitől sem olyat kí­vánni, aminek teljesítésére nem képes, de ami lehetséges, azt nyújtani kell mindenkinek! Türelem és önuralom — Kötelességet mulasztanék, ha e helyről, mint a kormány képviselője, nem fejezném ki az elismerésemet azon tiszteletre­méltó türelem és önuralom előtt, amellyel e vármegye lakossága a reá nehezedett csapásokat idáig viselte és ki ne nyilvánítanám azon tapasztalatomat, hogy a honvédelmi kötelezettség tekin­tetében sincs — szórványos ese­tektől eltekintve — kifogásolha­tó jelenség a közönség körében. És ha mégis szükségét láttam az előbbiek elmondásának, nem azért tettem, mintha a jövőre nézve a bizalmam ingadozna, ha­nem, mert kell, hogy a nemzeti feladat nagyságát önmagunk előtt is hangsúlyozzuk és az eddig tel­jesített kötelezettségek fokozó­dását kiemeljük, egybehívott és folyó hó 16-án megtartott értekezleten ismertet­ve lettek a közellátási kormány­­biztosok előtt azok a szervezési eljárások, amelyek a termelés to­vábbi menetét és a fogyasztás rendjét lesznek hivatva a köze­lebbi jövőre biztosítani. Általá­nosságban tájékoztatni óhajtom a tek. t­. bizottságot bizonyos, ezek­kel a kérdésekkel kapcsolatos szempontokról annál inkább is, mert kérést kell intéznem e hely­ről a közönséghez. Az senki előtt sem lehet kétsé­ges, hogy a már mögöttünk levő rossz gazdasági évek következmé­nyei folytán azon készletek, tarta­lékok, amelyek megfelelő elosztá­sával a szükségleteket fedezni kell, a normálisnál csekélyebb mértékre korlátozódtak s e tekin­tetben az igényeknek már auto­matikusan mindinkább összébb kell zsugorodniok. Kihatással vol­tak ez évek, különösen az elmúlt esztendő abnormisan kedvezőtlen időjárása s a vele együttjáró ta­karmányhiány az állatállomány nagy­mértékű csökkenésére, amely körülmény az ellátás tekinteté­­beni kilátásokat a közeli jövőre nézve is kedvezőtlenné teszi. Az elemi csapás . A legnagyobb részében ag­rárlakosságú Csongrád vármegye Glória Filmszínház Május 1. Péntek. Arizónai vadmacska Egy tökéletes kalandor film! Egy tökéletes vígjáték. A film végig szórakoztat, mulattat, lebilincsel és izgalomba hoz. Röviden: igazi nagy vérbeli film a javából. Főszereplő: Jane Withers, aki énekel, táncol, lovagol, lasszót vet, humorizál, és az ifjúság elfojt­hatatlan lendületével ragad magával, száguldó tempóval. UFA HÍRADÓ. Magyar háború — Most e napokban és hóna­pokban mindnyájunk aggódó, de bízó szeretete kelet felé, a szö­vetségeseinkkel együtt ott küzdő dicső honvédeink felé fordul, akik most vívják azt a harcot, amelyet méltán nevezett a mi­niszterelnök úr „magyar hábo­rú”nak. Az a szellem, amellyel honvédeink ebbe a háborúba el­indultak, az a faj jelleméhez tar­tozó hősiesség, amely a magyar­ban mindig meg­volt, s amelynek fiaink már eddigelé is annyi ra­gyogó példáját mutatták, a ki­váló vezetés és az a gondosság, amelyet felszerelésük és ellátá­suk tekintetében az ország ré­szükre nyújtott, minden reményt megadnak arra, hogy fegyvereik­nek újabb babérokat szerezve, győztesen térnek vissza győzel­mük által boldogabbá váló, szebb jövőt nyújtó hazánkba. Az itthon­­maradottak szeretete és gondos­kodása őrködjék felettük! Termelés és fogyasztás Mint háborús kötelességeink legfontosabbika áll előttünk a­­ termelés és fogyasztás kérdése.­­ A m. kir. belügy-, közellátási- és honvédelmi miniszter urak által Minden áldozatot meg kell hoznunk Amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, tek. Th. Bizottság, mindig álljon előttünk annak a tudata, hogy immár minden vi­lágrészre kiterjedt háborúban élünk, dimenzióiban le sem mér­hető minden vonalra szóló anyag­hiányokkal, amelyek eredményük­ben úgyszólván az egész világon hasonló tendenciát mutatnak. Azt sem lehet tagadnunk, hogy az európai államok között egész mos­tanáig nálunk enyhébb volt a hely­zet, mint más népeknél. Végül abba pedig bele kell törődnünk, hogy a háború győzelmes befeje­zése érdekében mindenkinek és minden irányú áldozatot meg kell hoznia. Szükséges, hogy a közön­ség tisztában legyen azzal a ki sem fejezhető fontosságú követel­ménnyel, hogy a közellátás zavar­talan rendjének biztosításához nem elegendő egy pusztán passzív­­ állapot, hogy t. i. az életigények 3. oldal. Nehézségek vannak de bajok nincsenek Mindazonáltal az értekezleten elhangzott kormánykijelentések megnyugtatólag hatnak s ezen ki­jelentéseket tolmácsolom a vár­megye közönségének, amikor ki­jelentem, hogy az állami ellátás készletei elegendők lesznek arra, hogy a szükséges, korlátozott ada­gokat az ellátatlanoknak kiszol­gáltassa. Nehézségek vannak, de bajok nincsenek. Az természetesen megtörténhetik, hogy adminiszt­ratív okokból, vagy szállítási kor-­­­látozódásokból itt-ott napokra ter­jedő fennakadások lesznek, min­den reménység megvan azonban arra, hogy ennél nagyobb zökke­nések nélkül érhetjük el az új ter­mést, illetve az újabb hízlalási periódus eredményét. Remélhető, hogy egyéb általános szükségle­teknél is helyes és igazságos el­osztás és az egyre jobban alkal­mazható pótanyagok igénybevé­telével a szükséglet mérve kielé­gítést nyer.

Next