Szentesi Napló, 1942. július (24. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-01 / 146. szám
Ünnepélyes keretek között avatták fel vasárnap a szociális Magyarország új erődövezetét , az 500-ik családi házat Vitéz dr. Bonczos Miklós államtitkár adta át rendeltetésének a most épített 30 családi házat Vasárnap reggelre zászlódíszt öltött a város, különösen kitűnt díszével az az útvonal, amelyen vitéz dr. Bonczos Miklós belügyi államtitkár kivonult kíséretével az ONCIA, most már „Vadnay” telepre, hogy felavassa az Országos Nép- és Családvédelemi munkájának egyik gerincoszlopát, a szentesi családi házakat, amelyeket kivétel nélkül sokgyermekes családapák, illetőleg családanyák kaptak. A felavatási és átadási u..népség az egyes vallásfelekezetek által tartott istentisztelettel kezdődött. 11 órakor indult el a megyeháza elől a hosszú kocsisor, amely Bonczos államtitkárt és kíséretét vitte ki a telepre. A város díszfogatában, — mely az élen haladt — Bonczos államtitkár ült dr Molnár Imre főispánnal. A menetben részt vettek az Országos Szociális felügyelőség kiküldöttei, a vármegye, a helyben állomásozó honvédség küldöttsége, a város, a társadalmi egyesületek képviselői és sokan mások. Amikorra a meg • — Nekem jutott az a megtisztelő szerencse, hogy ezen alkalommal Méltóságodat üdvözölhessem és ezen üdvözléssel ezt a mai ünnepélyt bevezessem. — Ezen ünnepély tárgya a Csongrád megye területén azOrszágos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával felépült 163 háznak a megye székhelyén létesült 30 darabból álló házcsoportnál jelképesen leendő felavatása. Személyileg pedig ezen ünnepély Méltóságod nevéhez fűződik, akinek gondolatából, elhatározásából a házak építtettek s így ezek ünnepélyes felavatására is Méltóságod van elhívandva. Bár fontos miértföldjelzőjét jelenti ez annak a szociális missziónak, illetve azoknak az alkotásoknak, amelyek Méltóságod munkaterének olyan bőséges tartalmait adták, de annak csak egy sektorát, egy részletét képezi. Hosszú volna ezen a munkaterületein végigmenni, mert a tárgyakon kívül légió azoknak az embereknek az összessége, akik akár mint árvízkárosultak, akár mint menekültek, akár mint jelenet kiért a felavatási ünnepség színhelyére, a telep lakói és a környékbeliek ezrei lepték el az ötszázadoknak épült ONCsa-ház udvarát, ahol jelképesen felavatták a Csongrád-, Csanád- és Békés megyében épült családi házakat és átadták az ötszázadik házat egy sokgyermekes harctéren szolgáló honvéd családjának. Bonczos államtitkárt a vármegyei közjóléti szövetkezet vezetősége fogadta. Az ONCsA telep gyermekei közül Juhász Margitka, Judik Erzsébet és Judik Ilonka díszmagyar ruhában csokrot adtak át Bonczos államtitkárnak és feleségének. A cserkészzenekar által előadott Himnusz hangjával nyitották meg az ünnepséget, amely alatt tisztelgő körözéseket tett a, cserkész repülők motoros és több vitorlázógépe. Lelkes éljenzés fogadta Bonczos államii lkárt, majd dr Mollnár Imre főispán lépett az emelvényre s a következő szavakkal nyitotta meg az ünnepséget:pítettek, vagy pedig a magyar népi erők közül kiemelt kisegzisztenciák, végül segítésre szoruló elesett egyének, emelkedésüket, megerősödésüket, megsegítésüket a Méltóságod álltal vezetett és a jövő Magyarország legfontosabb építő intézményét jelentő Nép- és Családvédelmi Alapnak köszönhetők. Ha visszagondolunk az 1920-as évek tapogatózó szociálpolitikájára, amikor csak a házhelyek juttatásához is évek kellettek és azokra a nehézségekre, amelyek között ez az akció mozgott, amely pedig mégis a legkiemelkedőbb és legsikerültebb volt az azon korszak ilynemű alkotásai között és összehasonlítjuk ezzel azt az akciót, amely az árvízkárosultak házépítési és javítási munkái mellett kimondottan nép- és családvédelmi célra csak ebben a megyében az 1941. évben 163 házat létesített és mint teljesen kész házakat ad át, a fölépítésre pedig 225 ház építését irányozta elő, nem mehetünk el ezen tény mellett anélkül, hogy egy egész nemzet, az egész magyar nép háláját ki ne fejezzük mindazok iránt, akik egy egészséges és immár valóságot öltött népi politka keretében megvalósították azt a gondolatot, hogy minden egyéb segítés és támogatás előtt először otthont kell adni a családoknak, amelyekből kiterebélyesedve lehetnek boldog, erős és építő tagjai az országnak, hálája iileta a m. kir. kormányt, a m. kir. Belügyminiszter Urait, de ezekkel együtt elsősorban Méltóságodnak kel ezt a hálát kifejezni, aki a maga erős egyéniségével és vezérlő szelleme volt ennek a politikának. De különösen hálával tartozik ezért Csongrád vármegye lakossága és ezek között a juttatottak, ahol viszonylag az ország egyéb részeihez nagyobb számban, és korábban jutottak ONCIA házakhoz. — Erre a szociális munkásságára és eredményeire elmondhatok Horatius szavait: Exegi monumentum aere peremmuis regalque setu pyramidum altius. Emléket hagyok itt, mely ércnél maradandóbb és a királyi gúlák ormánál magasabb. Ezt a latin klasszikus mondástidézem és veszem jelmondatnak, amikor Méltóságodat itt, ezen épületek küszöbénél üdvözölhetem és felkérhetem a házak felavatására, üdvözlöm nemcsak magam, de a főérületek, a vármegye, a szövetkezet és elsősorban azon népi tömegek nevében, amelyeknek lelke legjobban érzi, mit jelentenek ezek a hajlékok számára. Üdvözlöm tisztelettel és szeretettel és bő kívánsággal kérem a jó Isten áldását Méltóságodra, hogy áldásos, sikeres munkásságát a haza javára még nagyon sokáig folyta,hassa ! — De szívem egész melegéből üdvözlöm Méltóságod leváló munkatársait, az országos szociális felügyelői kart, amelynek sok tagja vette azt a fáradságot magára, hogy körünkbe lejöjjön, ünnepségeken részt vegyen és értékes előadásokkal hozzon bennünket még közelebb az újabb kor szociális eszméihez és azok gyakorlati megvalósításához, üdvözletemmel egyben a fáradságuk viszonzásául csak egyet nyújthattunk, ami azt hiszem reájuk mégis legértékesebb, annak kijelentését, hogy fáradozásuk nem volt eredménytelen és elhangzott szavak termékeny talajba hullottak. Végül üdvözlöm azokat, akikre azt mondhaom, hogy a nap hősei, azokat, akiknek ma a házak át lesznek adva, örömükben osztozunk, kívánjuk, hogy boldogan éljenek e hajlékokban, erős törzseit képezzék az eljövendő magyarságnak. De azt vegyék tudomásul, hogy ezzel a házzal kötelesség jár, mely röviden kifejezhető és mégis sok. Szeressék a hazát és cselekedjenek érte. Cselekedjenek munkával, erkölcsös élettel és hittel az Istenben, aki az ilyen dolgos embert és munkáját mindenkor megáldja! Szűnni nem akaró éljenzés és taps kísérte a főispán szavait, majd dr Valkó László országos szociális felügyelő tartotta meg a következő beszámolóját: Emléket hagyok itt, amely ércnél maradandóbb a királyi gúlák ormánál magasabb Erődövezet az európai viharban az 500-ik családi ház A mai történelmi idők viharában, amikor Európa jövőjéért folyik a világ leghatalmasabb küzdelme, az isteni gondviselés jóvoltából maradék nélkül végrehajthattuk az elmúlt esztendő folyamán azt az építő munkát, amelyet tiszamenti magyar népünk felemelése és sorsának jobbra fordítása érdekében programként kitűztünk. A világháború pusztítása és forgószele városokat, falvakat tesz romhalmazzá — ugyanakkor azonban élő valósággá válhatott, hogy a sokgyermekes alföldi magyarjaink számára egészséges, tiszta otthonokat teremtsünk. Ez a sokszáz kis családi otthon a mi erődövezetünk, amelyben egészséges és erős nemzedéket kívánunk felneveltetni a magyar jövő számára és a munkánk folyamán új otthonhoz jutó sokszáz és ezer sokgyermekes család erősebb védelmi rendszert fog jelenteni a magyar föld számára minden betonerőd élettelen tömegével szemben.