Szentesi Napló, 1942. július (24. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

Ünnepélyes keretek között avatták fel vasárnap a szociális Magyarország új erőd­övezetét , az 500-ik családi házat Vitéz dr. Bonczos Miklós államtitkár adta át rendeltetésének a most épített 30 családi házat Vasárnap reggelre zászlódíszt öltött a város, különösen kitűnt díszével az az útvonal, amelyen vitéz dr. Bonczos Miklós belügyi államtitkár kivonult kíséretével az ONCIA, most már „Vadnay” telepre, hogy felavassa az Orszá­gos Nép- és Családvédelemi mun­kájának egyik gerincoszlopát, a szentesi családi házakat, amelye­ket kivétel nélkül sokgyermekes családapák, illetőleg családanyák kaptak. A felavatási és átadási u..nép­ség az egyes vallásfelekezetek ál­tal tartott istentisztelett­­el kezdő­dött. 11 órakor indult el a megye­háza elől a hosszú kocsisor, amely Bonczos államtitkárt és kíséretét vitte ki a telepre. A város díszfo­­gatában, — mely az élen haladt — Bonczos államtitkár ült dr Molnár Imre főispánnal. A me­­­netben részt vettek az Országos Szociális felügyelőség kiküldöttei, a vármegye, a helyben állomásozó honvédség küldöttsége, a város, a társadalmi egyesületek képviselői és sokan mások. Amikorra a me­­g • — Nekem jutott az a megtisz­telő szerencse, hogy ezen alkalom­mal Méltóságodat üdvözölhessem és ezen üdvözléssel ezt a mai ün­nepélyt bevezessem. — Ezen ünnepély tárgya a Csongrád megye területén az­­Országos Nép- és Családvédelmi Alap támogatásával felépült 163 háznak a megye székhelyén léte­sült 30 darabból álló házcsoport­nál jelképesen leendő felavatása. Személyileg pedig ezen ünnepély Méltóságod nevéhez fűződik, aki­nek gondolatából, elhatározásából a házak építtettek s így ezek ün­nepélyes felavatására is Méltósá­god van elhív­­and­va. Bár fontos miértföldjelzőjét jelenti ez annak a szociális missziónak, illetve azoknak az alkotásoknak, amelyek Méltóságod munkaterének olyan bőséges tartalmait adták, de an­nak csak egy sektorát, egy rész­letét képezi. Hosszú volna ezen a munkaterületein végigmenni, mert a tárgyakon kívül légió azoknak az embereknek az összessége, akik akár mint árvízkárosultak, akár mint menekültek, akár mint jele­net kiért a felavatási ünnepség­­ színhelyére, a telep lakói és a környékbeliek ezrei lepték el az ötszázado­knak épült ONCsa-ház udvarát, ahol jelképesen felavat­ták a Csongrád-, Csanád- és Bé­kés megyében épült családi háza­kat és átadták az ötszázadik há­zat egy sokgyermekes harctéren szolgáló honvéd családjának. Bonczos államtitkárt a várme­gyei közjóléti szövetkezet vezető­sége fogadta. Az ONCsA telep gyermekei közül Juhász Margitka, Judik Erzsébet és Judik Ilonka díszmagyar ruhában csokrot ad­tak át Bonczos államtitkárnak és feleségének. A cser­készzenekar ál­tal előadott Himnusz hangjá­val nyitották meg az ünnepséget, amely alatt tisztelgő körözéseket tett a, cserkész repülők motoros és több vitorlázógépe. Lelkes éljenzés fogadta Bonczos­­ államii lkárt, majd dr Mollnár Imre főispán lépett az emelvényre s a következő szavakkal nyitotta­­ meg az ünnepséget:­pítettek, vagy pedig a magyar népi erők közül kiemelt kisegzisz­­tenciák, végül segítésre szoruló elesett egyének, emelkedésüket, megerősödésüket, megsegítésüket a Méltóságod álltal vezetett és a jövő Magyarország legfontosabb építő intézményét jelentő Nép- és­­ Családvédelmi Alapnak köszönhe­tők.­­ Ha visszagondolunk az 1920-as évek tapogatózó szociál­politikájára, amikor csak a ház­helyek juttatásához is évek kel­lettek és azokra a nehézségekre, amelyek között ez az akció moz­gott,­­ amely pedig mégis a leg­kiemelkedőbb és legsikerültebb volt az azon korszak ilynemű al­kotásai között és összehasonlítjuk ezzel azt az akciót, amely az ár­vízkárosultak házépítési és javí­tási munkái mellett kimondottan nép- és családvédelmi célra csak ebben a megyében az 1941. évben 163 házat létesített és mint telje­sen kész házakat ad át, a fölépí­tésre pedig 225 ház építését irá­nyozta elő, nem mehetünk el ezen tény mellett anélkül, hogy egy egész nemzet, az egész magyar nép háláját ki ne fejezzük mind­azok iránt, akik egy egészséges és immár valóságot öltött népi politka keretében megvalósítot­ták azt a gondolatot, hogy min­den egyéb segítés és támogatás előtt először otthont kell adni a családoknak, amelyekből kiterebé­lyesedve lehetnek boldog, erős és építő tagjai az országnak, hálája iileta a m. kir. kormányt, a m. kir. Belügyminiszter Urait, de ezekkel együtt elsősorban Méltóságodnak kel ezt a hálát kifejezni, aki a maga erős egyéniségével és ve­zérlő szelleme volt ennek a politi­kának. De különösen hálával tar­tozik ezért Csongrád vármegye lakossága és ezek között a jutta­­tottak, ahol viszonylag az ország egyéb részeihez nagyobb számban, és korábban jutottak ONCIA há­zakhoz. — Erre a szociális munkássá­gára és eredményeire elmondha­­tok Horatius szavait: Exegi mo­numentum aere peremmuis regal­­que setu pyramidum altius. Em­léket hagyok itt, mely ércnél ma­radandóbb és a királyi gúlák or­mánál magasabb. Ezt a latin klasszikus mondást­­idézem és ve­szem jelmondatnak, amikor Mél­tóságodat itt, ezen épületek kü­szöbénél üdvözölhetem és felkér­hetem a házak felavatására, üd­vözlöm nemcsak magam, de a főérületek, a vármegye, a szövet­kezet és elsősorban azon népi tö­megek nevében, amelyeknek lelke legjobban érzi, mit jelentenek ezek a hajlékok számára. Üdvöz­löm tisztelettel és szeretettel és bő kívánsággal kérem a jó Isten áldását Méltóságodra, hogy áldá­sos, sikeres munkásságát a haza javára még nagyon sokáig foly­ta­,­hassa ! — De szívem egész melegéből üdvözlöm Méltóságod leváló mun­­katársait, az országos szociális felügyelői kart, amelynek sok tagja vette azt a fáradságot ma­gára, hogy körünkbe lejöjjön, ünnepsége­­ken részt vegyen és értékes előadásokkal hozzon ben­nünket még közelebb az újabb kor szociális eszméihez és azok gya­korlati megvalósításához, üdvöz­letemmel egyben a fáradságuk vi­szonzásául csak egyet nyújthat­tunk, ami azt hiszem reájuk mégis legértékesebb, annak kije­lentését, hogy fáradozásuk nem volt eredménytelen és elhangzott szava­k termékeny talajba hullot­tak.­­ Végül üdvözlöm azokat, akikre azt mondha­om, hogy a nap hősei, azokat, akiknek ma a házak át lesznek adva, örömük­ben osztozunk, kívánjuk, hogy boldogan éljenek e hajlékokban, erős törzseit képezzék az eljö­vendő magyarságnak. De azt ve­gyék tudomásul, hogy ezzel a házzal kötelesség jár, mely rövi­den­ kifejezhető és még­is sok. Szeressék a hazát és cselekedje­nek érte. Cselekedjenek munká­val, erkölcsös élettel és hittel az Istenben, aki az ilyen dolgos em­bert és munkáját mindenkor megáldja! Szűnni nem akaró éljenzés és taps kísérte a főispán szavait, majd dr Valkó László országos szociális felügyelő tartotta meg a következő beszámolóját: Emléket hagyok itt, amely ércnél maradandóbb a királyi gúlák ormánál magasabb Erődövezet az európai viharban az 500-ik családi ház A mai történelmi idők vihará­ban, amikor Európa jövőjéért folyik a világ leghatalmasabb küz­delme, az isteni gondviselés jó­voltából maradék nélkül végre­hajthattuk az elmúlt esztendő fo­lyamán azt az építő munkát, amelyet tiszamenti magyar né­pünk felemelése és sorsának jobb­­ra fordítása érdekében program­ként kitűztünk. A világháború pusztítása és forgószele városo­kat, falvakat tesz romhalmazzá — ugyanakkor azonban élő valósággá válhatott, hogy a sokgyermekes alföldi magyarjaink számára egészséges, tiszta otthonokat te­remtsünk. Ez a sokszáz kis csa­ládi otthon a mi erődövezetünk, a­melyben egészséges és erős nemzedéket kívánunk felneveltet­ni a magyar jövő számára és a munkánk folyamán új otthonhoz jutó sokszáz és ezer sokgyermekes család erősebb védelmi rendszert fog jelenteni a magyar föld szá­mára minden betonerőd élettelen tömegével szemben.

Next