Szentesi Napló, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-01 / 173. szám

' fxjp , e& ' I' j 1 1942. XXIV. ÉVFOLYAM 173. sz.______________AUGUSZTUS glgSZOMBAT__________________ARAglO^FfLLfeR SZENTESI NAPIÓ |ÖVVETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP Meneküléssé fajult a szovjet­­ visszavonulás! A Kaukázus felé üldözik az ellenséget a gyorsan előretörő német csapatok A Dontól délre megtört szovjet-elenállás Német repülők bombázták Kairót Győzelmi hangulat Berlinben A tengelycsapatok 150 kilométer­­­re állnak már Rosztovtól. Proletár­­szkaja elesett, a két déli szovjet front között megszakadt a vasúti összeköttetés és feltartóztathatatla­nul halad a támadás a kalmük és a kirgizsteppéken keresztül Asztrah­án felé. Ennek a támadásnak a célja a teljes összeköttetés megszakítása a Szovjet kaukázusi és volgai frontja között. Timosenko hadserege állan­dóan hátrál s ilyen körülmények között nem csoda, hogy miután két A világsajtó témája azonban vál­tozatlanul az angolok és amerikaiak által létesítendő második arcvonal. A különféle találgatásokhoz, tervek­hez, kombinációkhoz, vélemények­hez német hivatalos részről, — mindeddig nem szóltak hozzá. Csu­pán annyit közöltek illetékes he­lyen, hogy berlini katonai körök számolnak a második arcvonal, te­hát az európai invázió kísérletével, de a vállalkozás hidegen hagyja a német hadvezetőséget. A németek ma is minden figyelmüket a keleti frontnak szentelik és a diadalmas előnyomulással kapcsolatban rámu­tatnak arra, hogy hadigazdálkodás szempontjából milyen súlyos vesz­teség érte a Szovjetet, a Donce­­vidék elvesztésével. Ez a terület, amit itt most a né­metek szövetségeseik hathatós tá­mogatásával elfoglaltak, 268.000 négyzetkilométer és körülbelül 14 millió lélek él rajta, fontosabb vá­rosai: Ordsimikics, Lipszk, Voro­nyezs, Kursk, Rostov és Drei. En­nek a területnek az éghajlata mér­sékelt, kontinentális, tehát kiválóan alkalmas belterjes mezőgazdálko­dásra. Bár a szovjetgazdálkodás ter­méseredményeit nem lehet összeha­sonlítani a nyugati államok termés­Az angol sajtó hangja az utolsó napokban megváltozott. A katonai megbeszélésekről és az Európa el­leni támadásokról semmit nem kö­zölnek a lapok. Ugyanez a helyzet Amerikában. Mint azelőtt egy Roo­kétig minden komoly és szavahihető angol és amerikai tényező a máso­dik front megvalósításának lehetet­lensége mellett nyilatkozott, most mégis mindenáron meg akarják azt teremteni. Churchill már nem ura a helyzetnek, nem a saját akarata szerint cselekszik, hanem az utca nyomására, amely látva a bolsevi­­kiek kétségbeesett helyzetét, szün­telenül követelik a második arcvo­nalat, átlagaival és gazdálkodását a nyu­gati agrárkultúrával, de mégis te­kintetbe kell venni az éghajlat és a vízbőség adta kedvező termelési fel­tételeket és: •— a terület nagyságát. A Donec—Don vidéke mindig egyik éléstára volt a Szovjetuniónak; bú­za, cukorrépa, kender, len, burgo­nya és dohány terem bőségesen. Sertéshízlalása, baromfitenyésztése éppoly jelentékeny, mint a szarvas­­marha-, ló- és birkatenyésztésé. Ha­talmas élelmiszerfeldolgozó, cukor-, bőr- és szövőgyárak dolgoznak az elfoglalt Donec—Don vidékeken. Nagyon gazdag ez a terület ipari­lag használható ásványokban is. Különösen építőanyagokban (ce­ment, mészkő, márga, agyag). Fosz­for- és magnetikus tartalmú vasérc­bányák vannak különösen Lipezk és Kaliejewsk környékén. Ezek a bá­s­tyák a doncevidéki nehézipar nyers­anyagforrásai és ezek látták el Brjansk, Ordsinikisegrád, Ljubino­­vo és Lipezk városok nehéziparát, a gépipar és a fémipar központjait: Őreit, Voronyezst, Tamborovot és Pensát. Ezek az ipari városok hal­latlan arányban fejlődtek, mert a szovjet úgyszólván ide koncentrálta egész gépiparát, hadiiparát, közel a Kaukázus olajvidékéhez. Nevelt—Litvinov megbeszélés témája nem volt titok a sajtó előtt, most csak annyit közölnek, hogy a wa­shingtoni szovjet nagykövet az el­múlt két nap alatt három ízben ta­nácskozott Roosevelttel. A déli szovjet hadsereg helyzeté­nek megítélésében nincs eltérés a tengelyhatalmak és az angolszász országok sajtója között. A l­ondoni Times újabb vezércikkben figyel­mezteti az angol kormányt, hogy a szovjet, déli vereségei következté­ben, rendkívül súlyos helyzetbe ke­rült. Utal a közlekedési hálózat je­lentőségére a harcoló seregek után­pótlása szempontjából,­­ ha a né­metek elérik Sztálingrádot, a volgai közlekedési utat is elvágják s re­! Ez józan figyelmeztetés olyan­­ angolszász körök felé, amelyek túl­zott következtetéseket vontak le a Szovjet belső szervezeti erejére néz­ve abból a tényből, hogy Sztálin kormánya a háború alatt is fejlesz­teni tudta az uráli iparvidéket oly­módon, hogy a nyugati területekről egész gyárakat szállítottak Ázsiába. Figyelmzetetés s egyúttal utalás a keleti iparvidéken máris mutatkozó élelmezési nehézségekre. Az elvesz­tett ukrajnai és fehéroroszországi területekről munkások, nők, gyer­mekek millióit hajtották kíméletre-Berlinben a végső nagy győzelem­ben való biztos hit talán még soha­sem volt ilyen határozottan az ar­cokra írva, mint most 1942 júliusá­nak végén. A közvélemény nemcsak sejti, hanem biztosan tudja, hogy a végső döntés előestéje következett zebben és a legkevésbé megtámad­ható. Persze nem számolt a szovjet­­­ vezetőség azzal, hogy a Balkán leg­több államát szembe találja magá­val és hogy a németek képesek lesz­­­­nek elfoglalni Sebastopolt, Roszto­­■ vöt, olyan erődítéseket, várakat,­­ amelyek szinte bevehetetleneknek­­ látszottak. A Donec—Don vidéke­­i­nek fejlődésére jellemző például,­­ hogy az egyik legnagyobb ipari vá­­­ romiak Voronyezsnek 1913-ban 95­­ ezer lakosa volt, 1939-ben pedig 327­­ ezer. Voronyezsben működött ,,a , Kaganovits'1 vagongyár 10 ezer­­ munkással, a ,,Komintern“ gépgyár,­­ a híres ,,Kirov-művek“, amelyek ’ műgumit állítottak elő és ásvány­­i olajfinomítással foglalkoztak.­pülőgépeik használhatatlanná tehe­tik a nagy folyamon túl még létező egyetlen európai vasúti fővonalat, Asztrahan—Engels—Kujbisev ösz­­szeköttetését — s hangoztatja, hogy újabb hátrálás nagymértékben csök­kentené a szovjet védelmi erejét. A szovjet — írja a Times — elveszti legértékesebb gabonavidékeit s hoz­záfűzi a találó megállapítást: „gyá­rakat könnyebb átköltöztetni, mint a búzamezőketle­nül kelet felé a szovjethivatalno­kok, mikor megkapták a kiürítési parancsot. Ezek a tömegek alkal­masak arra, hogy etessék a gépe­ket, de­­ etetni kell a tömegeket is. Ez ma már kezd sokkal nagyobb probléma lenni, mint egy-egy gyár­nak az áttelepítése és üzembentar­­tása. S a probléma annál súlyosabb lesz, minél többet veszít a Szovjet agrárterületeiből és minél kevesebb szállítóeszköz áll rendelkezésére a még el nem vesztett területek ter­mésének elosztásához, el. A süllyedésektől úgyszólván tel­jesen mentes berlini hangulathőmé­rő talán legmagasabb fokára há­gott. A kifogástalanul működő né­met ellátási szervezet ezekben a he­tekben önmagát is felülmúlta. Az első szempillantásra megállapítható. Ugyanilyen hatalmas gyártelepek vannak Brjanskban, Lipszkben, Őreiben: kohóművek, traktor- és páncélkocsigyárak, Tambovban pe­dig turbina-, generátor- és motor­gyárak. Voroszlovgrádban van a hí­res: „Októberi Forradalom*1 nevű mozdonygyár, amelynek műhelyében 27 ezer munkás dolgozott és évente 400 mozdonyt gyártott. E pár adatból is látható, hogy a keleti front déli szakaszán történt hatalmas előnyomulásnak nemcsak a stratégiai jelentősége felbecsülhe­tetlen, hanem a szovjet hadigazdál­kodás és hadvezetés szempontjából is nagyjelentőségű, annak jövőjére súlyos kihatással van. Változás Angliában Mit jelent a Kaukázus elvesztése a Szovjet számára? Az ipari veszteség De talán az az elgondolás is ve­zette a Szovjet stratégáit és legfőbb intézőit, hogy az elkövetkezendő há­ború esetén ez a vidék a legnehez A gyárakat nem lehet átköltöztetni Etetni is kel az orosz tömegeket Berlin győzelmi hangulatban

Next