Szentesi Napló, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-01 / 173. szám
' fxjp , e& ' I' j 1 1942. XXIV. ÉVFOLYAM 173. sz.______________AUGUSZTUS glgSZOMBAT__________________ARAglO^FfLLfeR SZENTESI NAPIÓ |ÖVVETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP Meneküléssé fajult a szovjet visszavonulás! A Kaukázus felé üldözik az ellenséget a gyorsan előretörő német csapatok A Dontól délre megtört szovjet-elenállás Német repülők bombázták Kairót Győzelmi hangulat Berlinben A tengelycsapatok 150 kilométerre állnak már Rosztovtól. Proletárszkaja elesett, a két déli szovjet front között megszakadt a vasúti összeköttetés és feltartóztathatatlanul halad a támadás a kalmük és a kirgizsteppéken keresztül Asztrahán felé. Ennek a támadásnak a célja a teljes összeköttetés megszakítása a Szovjet kaukázusi és volgai frontja között. Timosenko hadserege állandóan hátrál s ilyen körülmények között nem csoda, hogy miután két A világsajtó témája azonban változatlanul az angolok és amerikaiak által létesítendő második arcvonal. A különféle találgatásokhoz, tervekhez, kombinációkhoz, véleményekhez német hivatalos részről, — mindeddig nem szóltak hozzá. Csupán annyit közöltek illetékes helyen, hogy berlini katonai körök számolnak a második arcvonal, tehát az európai invázió kísérletével, de a vállalkozás hidegen hagyja a német hadvezetőséget. A németek ma is minden figyelmüket a keleti frontnak szentelik és a diadalmas előnyomulással kapcsolatban rámutatnak arra, hogy hadigazdálkodás szempontjából milyen súlyos veszteség érte a Szovjetet, a Doncevidék elvesztésével. Ez a terület, amit itt most a németek szövetségeseik hathatós támogatásával elfoglaltak, 268.000 négyzetkilométer és körülbelül 14 millió lélek él rajta, fontosabb városai: Ordsimikics, Lipszk, Voronyezs, Kursk, Rostov és Drei. Ennek a területnek az éghajlata mérsékelt, kontinentális, tehát kiválóan alkalmas belterjes mezőgazdálkodásra. Bár a szovjetgazdálkodás terméseredményeit nem lehet összehasonlítani a nyugati államok termésAz angol sajtó hangja az utolsó napokban megváltozott. A katonai megbeszélésekről és az Európa elleni támadásokról semmit nem közölnek a lapok. Ugyanez a helyzet Amerikában. Mint azelőtt egy Rookétig minden komoly és szavahihető angol és amerikai tényező a második front megvalósításának lehetetlensége mellett nyilatkozott, most mégis mindenáron meg akarják azt teremteni. Churchill már nem ura a helyzetnek, nem a saját akarata szerint cselekszik, hanem az utca nyomására, amely látva a bolsevikiek kétségbeesett helyzetét, szüntelenül követelik a második arcvonalat, átlagaival és gazdálkodását a nyugati agrárkultúrával, de mégis tekintetbe kell venni az éghajlat és a vízbőség adta kedvező termelési feltételeket és: •— a terület nagyságát. A Donec—Don vidéke mindig egyik éléstára volt a Szovjetuniónak; búza, cukorrépa, kender, len, burgonya és dohány terem bőségesen. Sertéshízlalása, baromfitenyésztése éppoly jelentékeny, mint a szarvasmarha-, ló- és birkatenyésztésé. Hatalmas élelmiszerfeldolgozó, cukor-, bőr- és szövőgyárak dolgoznak az elfoglalt Donec—Don vidékeken. Nagyon gazdag ez a terület iparilag használható ásványokban is. Különösen építőanyagokban (cement, mészkő, márga, agyag). Foszfor- és magnetikus tartalmú vasércbányák vannak különösen Lipezk és Kaliejewsk környékén. Ezek a bástyák a doncevidéki nehézipar nyersanyagforrásai és ezek látták el Brjansk, Ordsinikisegrád, Ljubinovo és Lipezk városok nehéziparát, a gépipar és a fémipar központjait: Őreit, Voronyezst, Tamborovot és Pensát. Ezek az ipari városok hallatlan arányban fejlődtek, mert a szovjet úgyszólván ide koncentrálta egész gépiparát, hadiiparát, közel a Kaukázus olajvidékéhez. Nevelt—Litvinov megbeszélés témája nem volt titok a sajtó előtt, most csak annyit közölnek, hogy a washingtoni szovjet nagykövet az elmúlt két nap alatt három ízben tanácskozott Roosevelttel. A déli szovjet hadsereg helyzetének megítélésében nincs eltérés a tengelyhatalmak és az angolszász országok sajtója között. A londoni Times újabb vezércikkben figyelmezteti az angol kormányt, hogy a szovjet, déli vereségei következtében, rendkívül súlyos helyzetbe került. Utal a közlekedési hálózat jelentőségére a harcoló seregek utánpótlása szempontjából, ha a németek elérik Sztálingrádot, a volgai közlekedési utat is elvágják s re! Ez józan figyelmeztetés olyan angolszász körök felé, amelyek túlzott következtetéseket vontak le a Szovjet belső szervezeti erejére nézve abból a tényből, hogy Sztálin kormánya a háború alatt is fejleszteni tudta az uráli iparvidéket olymódon, hogy a nyugati területekről egész gyárakat szállítottak Ázsiába. Figyelmzetetés s egyúttal utalás a keleti iparvidéken máris mutatkozó élelmezési nehézségekre. Az elvesztett ukrajnai és fehéroroszországi területekről munkások, nők, gyermekek millióit hajtották kíméletre-Berlinben a végső nagy győzelemben való biztos hit talán még sohasem volt ilyen határozottan az arcokra írva, mint most 1942 júliusának végén. A közvélemény nemcsak sejti, hanem biztosan tudja, hogy a végső döntés előestéje következett zebben és a legkevésbé megtámadható. Persze nem számolt a szovjet vezetőség azzal, hogy a Balkán legtöbb államát szembe találja magával és hogy a németek képesek lesznek elfoglalni Sebastopolt, Roszto■ vöt, olyan erődítéseket, várakat, amelyek szinte bevehetetleneknek látszottak. A Donec—Don vidékeinek fejlődésére jellemző például, hogy az egyik legnagyobb ipari vá romiak Voronyezsnek 1913-ban 95 ezer lakosa volt, 1939-ben pedig 327 ezer. Voronyezsben működött ,,a , Kaganovits'1 vagongyár 10 ezer munkással, a ,,Komintern“ gépgyár, a híres ,,Kirov-művek“, amelyek ’ műgumit állítottak elő és ásványi olajfinomítással foglalkoztak.pülőgépeik használhatatlanná tehetik a nagy folyamon túl még létező egyetlen európai vasúti fővonalat, Asztrahan—Engels—Kujbisev öszszeköttetését — s hangoztatja, hogy újabb hátrálás nagymértékben csökkentené a szovjet védelmi erejét. A szovjet — írja a Times — elveszti legértékesebb gabonavidékeit s hozzáfűzi a találó megállapítást: „gyárakat könnyebb átköltöztetni, mint a búzamezőketlenül kelet felé a szovjethivatalnokok, mikor megkapták a kiürítési parancsot. Ezek a tömegek alkalmasak arra, hogy etessék a gépeket, de etetni kell a tömegeket is. Ez ma már kezd sokkal nagyobb probléma lenni, mint egy-egy gyárnak az áttelepítése és üzembentartása. S a probléma annál súlyosabb lesz, minél többet veszít a Szovjet agrárterületeiből és minél kevesebb szállítóeszköz áll rendelkezésére a még el nem vesztett területek termésének elosztásához, el. A süllyedésektől úgyszólván teljesen mentes berlini hangulathőmérő talán legmagasabb fokára hágott. A kifogástalanul működő német ellátási szervezet ezekben a hetekben önmagát is felülmúlta. Az első szempillantásra megállapítható. Ugyanilyen hatalmas gyártelepek vannak Brjanskban, Lipszkben, Őreiben: kohóművek, traktor- és páncélkocsigyárak, Tambovban pedig turbina-, generátor- és motorgyárak. Voroszlovgrádban van a híres: „Októberi Forradalom*1 nevű mozdonygyár, amelynek műhelyében 27 ezer munkás dolgozott és évente 400 mozdonyt gyártott. E pár adatból is látható, hogy a keleti front déli szakaszán történt hatalmas előnyomulásnak nemcsak a stratégiai jelentősége felbecsülhetetlen, hanem a szovjet hadigazdálkodás és hadvezetés szempontjából is nagyjelentőségű, annak jövőjére súlyos kihatással van. Változás Angliában Mit jelent a Kaukázus elvesztése a Szovjet számára? Az ipari veszteség De talán az az elgondolás is vezette a Szovjet stratégáit és legfőbb intézőit, hogy az elkövetkezendő háború esetén ez a vidék a legnehez A gyárakat nem lehet átköltöztetni Etetni is kel az orosz tömegeket Berlin győzelmi hangulatban