Szentesi Napló, 1943. április (24. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-04 / 76. szám

­Vasárnap, 1943 április 4. SZENTESI NA­PLÓ JÚNIUSRA ELKÉSZÜL A FELSŐPÁRTI KAPUCINUS TEMPLOM Sokan érdeklődnek a felsőpárti kapucinus atyák templomának építése felől, azért közlöm, hogy a templom építése halad. Február óta, midőn megszűnt a fagy, szor­gos munkás sereg jelent meg az épülő templom körül, hogy az ősz­szel félbehagyott munkát folytas­sák. A munkának meglátszik az eredménye. Szorgos kezek seré­nyen dolgoznak, hogy a felsőpár­tiak örülhessenek a szépen emel­kedő tornyuknak. Szinte szent büszkeséggel szemlélik a torony emelkedését, mely hivatva van arra, hogy Istenre irányítsa az emberek figyelmét. Kíváncsian érdeklődnek: Milyen magas lesz? Bizony, majd eléri a 30 métert! Lesz óra is rajta? Lesznek ha­rangok is? Lesz, lesz! csak pénz legyen! A torony még nem készült el. Most épül az órának a helye, majd kap egy beton koszorút, amelyre épül a harangok számára készülő rész. A toronysisak 6 méter ma­gas lesz, amit egy kétméteres kereszt koronáz. Lassanként elkészülnek a kata­kombaszerű sírhelyek. Ez Szen­tesnek valóságos látványossága lesz. 51 sírfülke számít örök lakó­ra. Ide akarjuk elhelyezni rend­házunk jótevőinek holttestét. Ide szeretnénk haza­hozni mindenek előtt annak az öreg házaspárnak földi maradványait, kiknek kö­szönhetjük ezt a szép templomot: Fekete Dömötörnek és Aradi Ju­liannának. A templom mennyezete már el­készült. Szemnek szokatlan a szép kockás mennyezet, amelyre ké­sőbben még festmények is jön­nek. Megérkeztek az oszlopfők, me­lyek valósággal díszessé teszik már most is a tágas termet. A templom homlokzatát egy szép mozaik üvegfestmény díszíti, a kapucinus rend címerével. A cí­mer két kart ábrázol, Krisztus és Szent Ferenc karját, mely fölé a kereszt emelkedik. Készülnek az ablakok is. Egyelőre még csak a külső ablakokat szerelik fel, me­lyek majd mintegy védőül szol­gálnak a később elhelyezett szí­nes ablakoknak. Már most jelentem, hogy a szí­nes ablakokat, egyesek ajánlják fel. Eddig özv. vitéz Pásztor Ist­vánná vállalt egy ablakot, Isten­ben boldogult férjének emlékére, Szent Erzsébet tiszteletére. Egy másik ablakot a helybeli vasúti fűtőház tisztviselő kara és sze­mélyzete készítteti. Ezt a vasuta­­sok jelvénye, a szárnyas kerék dí­szíti. Hollóssy János malomellen­őr is ad egy ablakot, míg a töb­bi ablak még jótevő adakozóra vár. Ha valami közbe nem jön, most már biztosan számítunk ar­ra, hogy az új templomunk július elejére elkészül. Az oltárképet a híres cserkész festőművész, Márton Lajos festi meg. A kép címe ez lesz: Szentes városa hódol Jézus Szent Szívé­nek. A stáció-képek még szintén jó­indulatú adakozókra várnak. A tizennégy stációnak egy-egy ké­pe 50 pengőbe kerül. Itt említem meg azt a tervet, hogy egy ablakot Isten szolgája, Kaszap István tiszteletére kellene készíttetni! Megrendeltük a templomot dí­szítő szobrokat is, melyeknek a költségeit vagy egyesek vállalták, vagy többek adakozásából sze­retnénk fedezni. Egy szép Immaculata-szobrot özvegy Szabó Lajosné adományo­zott. Ez a szép szobor már meg is érkezett. Kis Szent Teréznek a szobrát a jó Blanka néni­­Majer­­ffy Györgynél adományozza. Szent József szobrát Fischer Jó­­zsefék adják, Szent Tádé­sz barát vitéz Tóth Andrásné adományoz­za, Szent Ferenc szobrához hoz­zájárult Nagy Ferenc, Kiss Ger­gely. Ugyancsak Nagy Ferencék Szent József tiszteletének támo­gatására adományoztak. Szent An­tal szobrát Keller Ferenc óhajtja felállíttatni, de már eddig hozzá­járultak Hajdú Jánosék, Vass Jó­zsef is, sőt még sokan mások is jelentkeztek, hogy erre a célra adományoznak. Hiszem, hogy ha a szentesiek megnézik az épülő istenházát, öröm tölti el szívüket, hogy ilyen értékes épülettel gyarapszik szép városunk. Vitéz Orgovány János emberei­vel, Bartha István ügyes segédei­vel, Török és Borsy komoly mun­kájukkal dicséretére válnak a szentesi iparosoknak. Eddig is érdemes volt felmenni a Felsőpártra, de most különösen kedves emlékekkel megrakodva megy haza az, aki eljön, hogy gyönyörködhessen az új templom­ban. Nem szabad elhallgatnom egy érdekes ajándékot. Hollóssy Jánost is fegyverbe szólította a haza védelme. A Don partján, egy elhagyatott kis ha­rangot talált, haza gondolt az épülő templomra és hős emberei­vel haza hozta. Itthon van a kis orosz harang, hogy majd a ma­gyar feltámadást segítsen hirdet­ni. P. Irén A ­­ Glória Filmszínház — FIGYELEM. Hétköznapokon 2 előadás­­ fél 6 és fél 8 órakor, vasárnap és ünnepnap 3 előadás­­ 3, 5, 7, órakor. Április 4—5-ig vasárnap, hétfőn. Ma és holnap 2 napig. MAGDOLNA Főszereplők : Sárdy János, Lázár Mária, Petrovics Szvetiszláv, Turay Ida, Somlay Artúr, Somogyi Nusi, Lehotay Árpád, Vaszary Piri, Rácz Vali, Kamarás Gyula, Bilicsi Tivadar, 16 éven felülieknek. Kísérő műsorban: „Örök márciusi kis magyar film. JCádáh, Q&0&IOA, o/l tKO* £jdtnojnda±ta: JC. Kaaif J,án,dox dx. pa£.gá\tne,steX A Népművelés rendezé­sében vasárnap este haj­lott le Kádár Lajos föl­­dink szerzői estje. A kö­zönség zsúfolásig megtöl­tötte a színháztermet. K. Nagy Sándor dr. polgár­­mester méltatta Kádár Lajos írói munkásságát. A polgármester irodalmi értékű beszéde mély hatás­sal volt a hallgatóságra. Azok számára, akik nem vehettek részt a sokáig emlékezetes estélyen, szó­­szerint közöljük a polgár­­mester beszédét. Mai szerzői estünk előadóját, Kádár Lajost elég sokan ismer­jük szentesiek személy szerint is és még többen ismerik irodalmi pályafutását és írásműveit ah­hoz, hogy különösebb körülírás­sal kellene bemutatnom. Kádár Lajos közülünk származott a magyarságnak abból a rétegé­ből, amely faji jellegét, a ma­gyarság ősi tulajdonságait és ér­tékeit a legtisztább formában és a legnagyobb mértékben őrizte meg. Születési helye ugyan Al­­pár község, de inkább mondható a mi vármegyénkbelinek, Cson­­grád­ megyei eredetűnek, a mi vérünkből való vérnek, mint ahogy azt maga is tartja. Apja­­Csongrádon­­született, édesanyja Tiszaújfalun, — ez utóbbi ugyan most már nem tartozik Csongrád megyéhez, a 67-es kiegyezés után Pest megyéhez csatolták, a köz­ség lakossága azonban lelkében, jellegzetes tulajdonságaiban ma is teljesen Csongrád­ megyei. Ká­dár Lajos születésével ezt a Csongrád-megyei lelkiséget hozta magával, ebben a szellemben nőtt fel és ez nyitvánul meg írás­műveiben is és ezért érezzük és valljuk a magunkénak. Túlmenne egy ilyen időben és témában rövidre szabott meg­nyitó beszéd keretén Kádár La­jos élettörténetét, írói pályafu­tását részletesen ismertetni, er­ről tehát röviden csak annyit, hogy Kádár Lajos ma már be­érkezett író a legnagyobbak kö­zött foglal helyet, írásművei a legkedveltebbek és legértékelteb­­bek, legalább 50 középiskolás ol­vasókönyv van, amelyek tárcáit, néprajzi cikkeit, egy-egy regé­nyének részleteit közlik és bele­illesztik a középiskolás tan­anyagba.­­ Az út azonban, ame­lyet meg kellett járnia, a harc, amelyet meg kellett harcolnia, hogy a legelsők, a legjobbak kö­zé felverekedje magát, kegyetle­nül nehéz és kemény volt és ha majd megírják az élettörténetét, írói felemelkedését, ez egyike lesz a legszebb hősköltemények­nek. Egyszerű, szegénysorsú családból származott. Gyermek­korától kezdve egész ifjúságán át a megélhetés gondjaival kel­lett küzdenie, még­pedig a lehe­tő legnehezebb körülmények kö­zött és legkülönbözőbb módo­kon. Számtalan és igen változa­tos foglalkozási ágban kellett végig vergődnie, hogy a minden­napi kenyeret, a máról hatnapra valót meg tudja keresni. Közbe­­közbe a szíve hazahúzta, haza­­ csalta a csongrádi Bokros pusz­ta, hogy azután ismét neki vág­jon az életnek, a nagy bizonyta­lanságnak. A világháború azután elszólította őt is, elvitte a Dober­­dó poklába, majd a végtelen orosz mezőkre és végezetül orosz hadifogságba, a doni halálbá­nyába. A hadifogságból való szabadulás után a boldog sza­badság idején azután kezdődött ismét elölről a hánykódás, kü­lönböző helyeken és különböző foglalkozásokban, a keserves ve­rekedés és szenvedés néha egé­szen a halál mesgyéjén járva a megélhetésért, az előhaladásért és a felemelkedésért. Kádár Lajos gyermekkora és ifjúsága, annak minden részlete és időszaka egy-egy kemény, nagy megpróbáltatás, szakadat­lan birkózás az élettel, de min­den bizonnyal egy-egy, az író képzeletét megtermékenyítő él­mény is és ez az élet, ezek a har­cok olyan életbölcsességgel, olyan emberismerettel ajándé­kozták meg, az író lelkének olyan megtisztulását, megneme­­sedését és megerősödését hozták magukkal, amit semmiféle isko­la, semmiféle tanulás nem tud iyen mértékben nyújtani. Isten adta tehetsége mellett nem kis­mértékben bizonyára ez az élet, ennek az életnek a küzdelmei és hányattatásai formálták Kádár Lajost azzá a nagy íróvá és ami mindenekfelett fontos, ízig-vérig magyar íróvá, akire ma büszke az egész magyar irodalom és kü­lönösképpen büszkék vagyunk mi csongrádmegyeiek és szentesiek, akik Kádár Lajost a magunké­nak valljuk. Hosszúra nyúlna, ha részlete­sen fel akarnám sorolni és is­mertetni akarnám Kádár Lajos írásműveit. Egy pár művéről szó­lok tehát csak és az ezekre vo­natkozó bírálatok közül is csak néhányat említek meg, ezeket is csak töredékekben, de ezek is elég teljes és tiszta képet adnak Kádár Lajos írásművészetéről és írói nagysságáról. Az orosz hadifogságáról írta meg a „Doni halálbányában" című könyvét. Erről a könyvről Móricz Zsigmond háromszor is írt, mindenkor a legmelegebb hangon és legnagyobb elismerés­sel. Teljes egészükben hosszú lenne ezeket a bírálatokat ismer­tetni, ezért csak­ pár részletet ol­vasok fel belőlük. Ennek a könyvnek megbecsül­hetetlen érdeme, hogy a tömér­dek szellemi foglalkozású ember vallomása után megjelenik itt a tősgyökeres paraszt baka arc­képe. 800.000 földmíves magyar szenvedett a hadifogságban, ez az egy fiú, egymaga közli a típu­sát. 800.000 gyermeki lélek ver­gődött és veretett a szenvedések és kancsuka által. Milyen mély­séges fájdalom süvít ki öntudat­lanul ebből a kis könyvből,­­ va­lóban a magyar sors. Ez­ az egész könyv nem, ismer más célt és más végrehajtani­­való parancsot, csak azt, hogy haza, haza. Az országot, ahol vannak, csak azért figyelik, hol lelik meg a gyönge pontokat, amelyen áttörhetnek, hazamenek ! 3. oldal

Next