Szentesi Napló, 1943. május (24. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-14 / 108. szám
Péntek, 1943 május 14. SZENTESI NAPLÓ KRÍM FÉLSZIGET A Krím-félszigetet „Tauris“ néven már a régi görögök is jól ismerték, akik a déli parton több gyarmatot létesítettek. A Krímfélsziget legtöbb kikötővárosa a régi görög városok helyén fekszik. A „Tauris’* név egészen a XIII. századig tartotta fenn magát, midőn először tűnik fel a Krím elnevezés. A félsziget messze benyúlik a Fekete-tengerbe és a szárazfölddel csak egy vékony földnyelv köti össze, a Perekop, amely egy helyen csak 8 km. széles. A Krím területe kerek 26.000 négyzetkilométer. Északi és középső része az erdőtlen délukrajnai szteppevidék folytatása. A talaj meglehetősen termékeny, mert a fekete földövezet messze délig elér. Csak az északnyugati és a déli part sótartalmú helyenként. A Krím-félsziget legnagyobb része tehát kimondottan mezőgazdasági terület. Fő terményei a búza, árpa és kukorica mellett a len és kender, sőt az utóbbi években a gyapot is. De állatokat, különösen juhokat is nagyszámban tenyésztenek. . . Dél felé emelkedik a vidék. Míg a felszín háromnegyed része sík szteppe vidék, addig egynegyed része teljesen hegyi jellegű. Az előhegyek vonalai után három láncban emelkednek a krími hegyek, melyek közül egyesek elérik az 1500 métert is. A hegység hossza 150 km., szélessége 50 km. A Krím déli partján a magas hegység meredeken leesik, bár sok helyen völgyektől és szakadékoktól átvágott hosszú teraszokban ér a tengerig. Az északi széltől védett part csak igen kevés helyen szélesebb. Ennek a védett partvidéknek napos földközitengeri éghajlata van, itt sok ciprust és olajfát látni, valamint a Földközi-tenger vidékéről ismert növényeket. Itt vannak az ismert üdülőhelyek, mint Jalta, Alupka és Balaklava, ahol még állnak a cárok és nagyhercegek kastélyai. A Szovjetunió szőllőinek 55 százaléka ezen a tájképileg gyönyörű vidéken van. Az erdők a felszínnek csak 10 százalékán találhatók, leginkább a hegységekben. A Krím-félsziget keleti erősen kiugró része választja el az Azovi-tengert a Fekete-tengertől. Csak a keskeny Kercsi-tengerszoros választja el őket. Egy hoszszú vékony földnyelv, az úgynevezett ,,Arabati kasza" választja el az Azóvi-tengert a Krím keleti partját nyaldosó „Lusta-tengertől", másnéven Sywasch-tól. Ez a Lusta-tenger az Azovi-tengernek majdnem teljesen elzárt sekély része. A Krím körül folyó harcokban a századok folyamán gyakran megtörtént, hogy a támadók az északi Parekopot elkerülve a Lusta-tengeren át estek a védelem hátába. Legutoljára 1921-ben történt így, midőn a szovjet csapatok Wrangel tábornok kicsiny seregét kiszorították a Krim-félszigetről. Akkoriban még az is segítségükre volt, hogy a Lusta-tengert a hetekig tartóegyirányú szelek és a nagy szárazság majdnem teljesen kiszárították. A Krim-félsziget természeti kincsei közt nevezhetjük a Keres körüli dombos vidéken található földolajat, vasat és ként. A hegységben körülbelül 100 millió tonna kőszén van. Nem csekély jelentségük van a 19.000 hektár kiterjedésű sóstavaknak. Ezekből évenként 140.000 tonna sót nyernek. Az előforduló ásványi anyagok miatt a kémiai ipar is hasznát veszi a sós tavaknak. A krími hegyek rengeteg építési anyagot is szállítanak a kőben szegény orosz síkság részére. A Krím-félsziget lakossága az utolsó évtizedekben bevándorlás folytán erősen megnövekedett és jelenleg körülbelül 1.270.000 embert számlál, akiknek mintegy fele a városokban él. A legfontosabb városok, mint Szimferopol, Szevasztopol, Keres, Feodozia, Badcsiszaraj és Jevpatorja a parton épültek, Szimferopol a közigazgatás központja. Szevasztopol Oroszország legnagyobb hadikikötője, már a világháborúban az orosz feketetengeri hajóhad támaszpontja volt. A lakosság öszszetétele meglehetősen vegyes. Felerészben oroszokból áll, akik közül a legtöbben az utóbbi tíz évben vándoroltak ide, midőn a krími ipar, különösen a hajóépítő gyárak kifejlődtek. A többiek nagyobbrészt ukránok és töröktatárok. Ez utóbbiak közt sokszor látni magas, szőke, kékszemű embereket, akik valószínűleg a keleti gótok leszármazottai. A lakosság 5 százaléka német és 8 százaléka zsidó. A bolsevista vezetők a termékeny Krím-félszigeten önálló mezőgazdaságokat akartak létesíteni a zsidók számára. Habár 1936-ig több, mint 24.000 zsidót telepítettek oda, a krími parasztságot felháborító kísérlet a zsidóknak a mezőgazdasági munkától való idegenkedése miatt nem sikerült. A nyári és az őszi hónapokban legalább félmillió eruber keresi fel a déli parton fekvő üdülőhelyeket. Itt láthatók a szovjet népbiztosok villái és szanatóriumai is. A Krim-félsziget évszázadokon át volt harctér. A partmenti görög városok sohasem tudták a félsziget északi részét leigázni. A népvándorlás elején a keleti gótok uralkodtak a krimi félszigeten, akiknek egyes törzsei a hegyvidékeken egészen a XVI. századig fennmaradtak. Egy ideig Génua bátor hajósai tartották kezükben a déli partot, de a törököknek nem tudtak ellenállni. Az Arany Horda szétzüllése után 1462-ben török-zlatár törzsek alapítottak a Krím-félszigeten önálló birodalmat, ami csakhamar a törökök fennhatósága alá került. Ezek a tatárok gyakran háborúba keveredtek az ukránokkal és a lengyelekkel. Ellenvédekezésül létesült a zaporozsjei kozák szervezet a Dnyeper mentén. A megerősödött Oroszország 1735-ben avatkozott be a krími harcokba. A félszigetet 1783-ban csatolták véglegesen az orosz birodalomhoz. Wrangel tábornok fehér csapatának kiszorítása után 1921-ben a hírhedt zsidó Kim Béláé lett a sziget fölötti hatalom, aki olyan kegyetlen eszközökkel uralkodott, hogy működését még a kremli urak is megsokalták és Lenin elmozdította őt erről az állásról. A jelenlegi háború eseményei ismét az érdeklődés középpontjába helyezték a krími félszigetet. Moszkvában pánszláv értekezletet tart Sztálin, persze jól tudjuk, hogy ezen az értekezleten kik lesznek jelen. Nem is kell a tagokat öszszeszedni, hiszen kéznél vannak, akik a különböző szláv országokról oda emigráltak, mint „államférfiak", sőt üldözött államférfiak. El kell ámulnunk rajta, hogy a vörös szlávok újra nacionalisták lettek. Mert úgy hallottuk mindig, hogy a kommunista eszme nem ismer országhatárt, nemzetet, fajt; csak egyet ismer: a proletárt. De lehet, sőt biztos, hogy Sztálin a szunnyadó nacionalista érzést akarja kihasználni a háború céljaira. De csak addig, amíg háború lesz, hogy jön ez össze a jelszóval: világ proletárjai egyesüljetek. Igaz, hogy Osszendovszky szerint egyszer Moszkvában nem lőttek rá a körmenetre, mert — ahogy mondták — azok is oroszok! A nemzeti érzést hát nem sikerült kiölni a proletárokból. Most úgy látszik, mintha Sztálin nem is akarná. Szüksége van rá. 3 TÉMA 4 Nem zörög a falevél, hanem fújja a szél — szokta mondani a magyar közmondás. Ha tehát egy rémhírt hallunk, hajlandók vagyunk mellette egy parányi kis valóságot gyanítanunk. A rémhírterjesztők ezt nagyon jól tudják és fel is használják destruálás céljaira. Jelenleg azt híresztelik, hogy a kenyér fejadagját leszállítják. Ennél kiadósabb rémhírt ki se lehetne találni, hiszen a kenyér legfontosabb élelmiszer és legjobban is izgatja a kedélyeket. Reagál is rá minden ember, szegény és gazdag egyaránt. Csakhogy ez a rémhírakció nem lesz sikeres, mert a közélelmezési miniszter kategorikusan kijelentette, hogy nem lesz csökkentés, mert a fejadag az új termésig a készlethez képest lett megállapítva. Nem baj hát, ha suttognak is, fő, hogy marad a kenyér! Északafrikában Tuniszon és Bizettán kívül is érdekes híreket hoz a távíró. Vér folyik, verekednek és ölik egymást a francia testvérek. Volt aki azt mondta, hogy ezeket a franciákat csak mi látjuk árulóknak, valójában mind nemzeti hős, hiszen azért pártolt át hol az egyik, hol a másik szakadár tábornokhoz. Most, mert nincs hazájuk, nincs közös elenségük, sőt az ellenségben is többé-kevésbbé barátot látnak — titokban; most egymást vádolják, egymásnak esnek és egymást ölik. És ez természetes! Mert a haza, a nemzet fogalma olyan erős összekötő kapocs, amely csodákat művel és irtózatos erőfeszítésekre képesíti a nagy család tagjait. De amikor a hazai talaj kicsúszik a lábak alól, sőt áruló generánsok révén csúszik ki, vájjon mi tartja tovább össze a hűtlen tömegeket. Az afrikai francia csapatok tehát egymást vádolják és egymást lövik — Churchill és Roosevelt számlájára. Mert az oldott kéve gyenge és széthul a régi igazság szerint. HIRDESSEN LAPUNKBAN! GYAPJÚ beváltás értékesítésre vonatkozó felvilágosítások. Minden hetipiacos napon, hivatalos szakértő közreműködésével. MŰTRÁGYA (Pétisó) KIOSZTÁS a már beadott utalványok ellenében május 13-ig. BERCZELI JÁNOS ipponyi-tér 20. , Futura bizományos. 7. oldal* Csökkent a délafrikai aranytermelés A Reuter Iroda jelentése szerint a délafrikai aranytermelés 1942-ben 14.120.617 uncia volt, szemben az 1941. évi 14.386.361 unciával. Bár csekély mértékben, mégis 1934 óta először mutatkozik visszaesés a délafriakai aranytermelésben. Közvetlen következménye az általános gép- és szerszámhiánynak, valamint annak, hogy egyre kevesebb munkaerő áll az aranybányászat rendelkezésére. Az elmúlt év végén foglalkoztatott 299.014 bennszülött munkás majdnem 77.000-rel kevesebb, mint az 1942 februárban kimutatott munkáslétszám. Tudja-e, án... . . . hogy az éjjeli őr foglalkozása és az orvosi hivatás között szakmabeli rokonság van? Egyik neves sebészhez beállít egy éjjeli őr. Panaszkodik, hogy semmit sem javul az egészsége, jóllehet már sok orvosnál volt. A professzor sem talál semmi bajt, pedig ő is alaposan végigvizsgálta. Szomorúan jegyzi meg erre az éjjeliőr: „Úgy látszik, hasonló a foglalkozásunk, tanár úr. Mi is jól ismerjük azokat az utcákat, amelyeken őrködnünk kell, de hogy mi történik a lakásokban, azt bizony nem tudjuk". ...hogy a röntgensugár felfedezése, amelynek az idén van az ötvenéves évfordulója, a laikus közönség körében a legfurcsább elképzelésekre adott alkalmat? A legszélesebb rétegek hittek abban hogy a jövőben mindenki Röntgen-készüléket hordhat magával és embertársait tetszés szerint átvitágíthatja. Amerikában egy élelmes vállakozó nyomban forgalomba is hozta a „Röntgen-sugaras színházi látcsövet”1, mire egy másik amerikai cég nyomban elérkezettnek látta az alkalmat, hogy az aggodalmas hölgyek megnyugtatására , ,Röntgen-sugármentes fehérneműt k ’ vessen, piacra.