Szentesi Napló, 1943. május (24. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-14 / 108. szám
Péntek, 1943 május 14. SZENTESI NAPLÓ A pénzsóvárok A háborús időknek mindenféle vonatkozásban megvannak a maguk vámszedői, akik valamennyi lehetőséget kihasználva, igyekeznek mások szorultságától minél több pénzt szerezni. Elvonulnak szemeink előtt a feketeforgalom zugkereskedői, az áruhalmozók, a rémsorterjesztők s mindazok, akik érdemesek megvetésünkre. De vannak ezenkívül lakásüzérek is, akik a fennálló rendelkezések ellenére igyekeznek kiadó lakásukért a legkülönfélébb címeken magasabb bért elérni. A törvények kijátszásának ezer és ezer módját agyafúrt gonoszsággal eszelik ki, csak azért, hogy maguk számára egyre több pénzt harácsolhassanak össze. Érdemes ezeken elgondolkozni. Mire jó ez az eszeveszett igyekezet a több vagyonhoz, a meggazdagodáshoz? Hiszen a nemzet sírját ássák korlátolt agyuk mohó igyekezetével s a pénz szédítő varázsától megszédülten nem veszik észre, hogyha tovább folytatják üzelmeiket, könnyen oda juttathatják az országot, ahol nem lesz többé értéke összeharácsolt vagyonuknak. A mai és általában a háborús időknek egyik legégetőbb problémája az építkezések lanyhulásától keletkezett lakáshiány. Nemzetpolitikai szempontból sem mehetünk el e probléma mellett anélkül, hogy figyelemre ne méltatnánk, mert az új családok megalapításának mondhatnánk majdnem első feltétele az otthon létesítéséhez szolgáló lakás. Egyszerű valóság, hogy lakás pedig nincs. Nem tud megnősülni, családot alapítani a nősülendő férfi, pártában marad a leány és elmarad az utánpótlás, a síró nevelő gyermeksereg, amely hivatott lenne az új magyarság gondolatát tovább vinni, ezt a nemzetet, ezt az országot fenntartani. Illetékes köreink ezt a problémát is orvosolni igyekeztek és az ismeretes lakásrendeletben szabták meg a lakások bérbeadásának és bérbevételének módozatait. Ez idáig rendben volna. De nem terjedhet ki az államhatalom és helyi hatóságok figyelme minden olyan törekvésre, vagy cselekedetre, amelyben ezeket a rendelkezéseket — természetesen a kis exisztenciák, — a bérbevevők kárára kijátszani igyekeznek. A közönség maga is gyakran tápot ad ezeknek az üzeleteknek azzal, hogy nemcsak szóba áll velük, hanem túlzott és törvénybe ütköző követeléseit el is fogadja a bérbeadónak. Tisztában vagyunk azzal, hogy az utóbbi éveknek a folyamán mindennek az ára emelkedett, csupán a lakbér maradt változatlan. Látszólag tehát igazuk van a háztulajdonosoknak, amikor befektetett tőkéjük után nagyobb kamatot szeretnének elérni. Tévedésük azonban ott van, hogy ők mindvégig minden időben megőrzik vagyonukat — mert hiszen arra még nem volt példa, hogy egy tízlakásos ház az idők folyamán esetleg egy lakássá zsugorodott volna össze — azonban a napi közszükségleti cikkek árhullámzása ismeretes, ennek következtében vagyonokat veszíthet talán az a termelő, akinek valamely raktáron tartott árukészlete áresést szenved. A házingatlan tehát a napi forgalmi értéktől független örök és stabil. Mindezeknek az elmondására az indított bennünket, hogy egy helybeli háztulajdonos egy szobakonyhás kiadó lakását oly módon szeretné bérbeadni, hogy a bérlő a fennálló rendelkezésekkel ellentétben egy évi házbért előre fizessen ki. Amennyire törvénybe ütköző és jogtalan ez a kívánság, ugyanannyira erkölcstelen is, mert éppen attól a kisembertől követeli ezt az összeget, aki az ilyen lakásra van ráutalva. Meg kell találni a módot, hogy elejét vegyük az ilyesféle lakásbérbeadások elharapódzásának, mert ''ha csak egyszer szemet hunyunk felette, napirenddé válik. Azt pediglen enyhén szólva szemérmetlenségnek tartjuk, hogy a bérbeadó háztulajdonos ebbeli óhaját merészen még a nyilvánosság elé is hozza. K. L. járásban 5, a kiskundorozsmai járásban 6 (1). Hasihagymáz a kiskundorozsmai járásban 1. Váltóláz Szentesen 1, Csongrádon 1, a kiskundorozsmai járásban 6, a mindszenti járásban 1. Szemcsés kötőhártyaláb a csongrádi járásban 10, a kiskondorozsmai járásban 8, vérhas a csongrádi járásban 1. Itt említjük meg, hogy sok hiábavaló utánajárástól kímélhetik meg magukat azok, akiknek dolguk akad a tisztiorvosi, vagy tisztifőorvosi hivatallal, ha tudják, hogy melyik hivatalhoz tartozik elintézetlen ügyük. Igen sok esetben olyan ügyben fordultak a vármegyei tisztifőorvoshoz, amely ügynek elintézése a városi tisztiorvoshoz tartozik. Ilyenek például a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat, ragályos betegségek bejelentése stb. Ne tévesszük tehát össze a két helyet, mert ha tisztiorvosról van szó, akkor a városi tisztiorvosi hivatalt kell felkeresni, ha tisztifőorvosról, akkor viszont a vármegyeházán kell az ügyben eljárni. Tehát a tisztiorvosi hivatal a városházán, a tisztifőorvosé pedig a vármegyeházán van. A vármegye egészségügyi helyzete A vármegyei tisztifőorvosi hivatalhoz áprils 25-től május 10-ig terjedő idő alatt a következő fertőző megbetegedésekről érkeztek jelentések: Bárányhimlő a csongrádi járásban 2, a kiskundorozsmai járásban 1, a mindszenti járásban 1, Kanyaró Szentesen 63, a csongrádi járásban 18, a mindszenti járásban 8. Vörheny Szentesen 1, a csongrádi járásban 1, a kiskundorozsmai járásban 3. Roncsoló toroklob Szentesen 2, a csongrádi járásban 1, a kiskundorozsmai járásban 3. Szamárköhögés Szentesen 3, a csongrádi járásban 1, a kiskundorozsmai járásban 2. Nyílt gümőkór Szentesen 1, a csongrádi járásban 6 (3), Csongrádon 1 (1), a mindszenti Glória Filmszínház · FIGYELEM! Hétköznapokon 12.előadás: fél 6 és fél 8 órakor, vasárnap és ünnepnap 4 előadás: fél 2, fél 4, tél 6 és fél 8 órakor. Május 14-én, pénteken. 1 napig 2 millió egy mosolyért Az olasz filmgyártás gyöngyszeme. Végig nagy szereplőkkel. Különös téma, különleges film. Pazar kiállítás, csodás felvételek. Egy öregedő milliomos fiatalkori emlékeiért, egy mosolyért ígér 2 milliót. UFA HÍRADÓ. 3. oldal Kállay Miklós átadta az újságírói kitüntetéseket Az újságíróre nem gondoltak sohasem vagyonra és rangra — mondotta Kolosváry Borcsa Mihály Budapest, május 14. Kállay Miklós miniszterelnök átadta a kitüntetéseket a magyar sajtó képviselőinek, akiket a kormányzó úr őfőméltósága legutóbb kitüntetésben részesített. A miniszterelnök dolgozószobájában fogadta a kitüntetett újságírókat s az ünnepélyes aktusnál jelen volt Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnök s vitéz Thuránszky László miniszteri osztályfőnök, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője. Kállay Miklós miniszterelnök örömét feezte fi, hogy a legfelsőbb kormányzói kitüntetéseket a magyar sajtó reprezentánsainak átnyújthatja, majd így folytatta: " A mai súlyos időkben a magyar sajtó munkásaira is igen jelentős feladatok hárulnak: nagy felelősséget kell vállalniuk és minden erejüket meg kell feszíteniük, hogy a nagy nemzeti célok érdekében közös munkánkat támogassák. — E kitüntetések adományozása egészen más világításba helyezi a sajtót, mint amilyennek azt régebben — sajnos nálunk is — láthattuk. A felelőtlen sajtó volt annak idején egyik megmételyezője, rombolója és tönkretevője ennek az országnak. Most a feltámadásban a felelős, a becsületes, a magyar sajtónak az államvezetés valamennyi más tényezőjével együtt kell működnie. — Ez a kitüntetés, amelyet most a kormányzó úr őfőméltósága megbízásából nektek átnyújtok, annak bizonysága, hogy ti és az a sajtó, amelyet ti képviseltek, ennek a felelős munkának, ennek az együttműködésnek a legfelsőbb hely által is elismert tényezője. Ilyen értelemben adom át nektek a kormányzó úr őfőméltósága kitüntetéseit. A kitüntetett újságírók nevében vitéz Kolozsváry-Borcsa Mihály főszerkesztő, mint az Országos Magyar Sajtókamara elnöke mondott köszönetet a magas kitüntetésért. — A magyar sajtónak — mondotta —, különösképen a megújult, magyarrá vált sajtónak munkásai, amikor hivatásukat teljesítették, sohasem gondoltak sem vagyonra, sem elismerésre, sem rang elérésére. A magyar sajtó nagy úttörőinek példáját mi is követjük s amikor a kitüntetésre való felterjesztés révén az elismerés jele nyilvánult meg felénk, a köszönetét nem személy szerint mondjuk el, mert az a meggyőződésünk, hogy a kitüntetés nem a mi személyünknek, hanem a magyar sajtónak szól, amely e történelmi időkben az országgyarapítás örvendetes napjaiban éppúgy, mint a háború forgatagának idején, mindig hittel, becsülettel és önzetlenséggel igyekezett szolgálni azokat a célokat, amelyeket a magyar kormány maga elé tűzött. Robbanó töltőtollakat találtak Kolozsvárott Kolozsvár, május 14. Különös leletre bukkantak a minap Kolozsvárott. Egy kerítés tövében egy tucat töltőtollat találtak a földön az egyik bokor aljában. Méltán keltett feltűnést a töltőtollak száma és helyzete, hiszen a töltőtollak általában az üzletben szoktak helyet foglalni. Valakinek eszébe jutott, hogy ne nyúljanak hozzá, hanem azonnal értesítsék a legközelebbi őrszemet. A megérkező rendőr, amint közelebbről szemügyre vette a töltőtollakat, megállapította, hogy azok álcázott robbanógránátok. Ezután katonai szakértők érkeztek a helyszínre, megállapították, hogy a borzalmas következményeket előidézhető lelet nem más, robbanó töltőtollbombánál, amiről a háború folyamán már többször halhattunk. A hatóságok óvatosan eltávolították a robbanó töltőtollakat és megindították a vizsgálatot, hogy miképpen kerültek oda.