Szentesi Napló, 1943. május (24. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-14 / 108. szám

Péntek, 1943 május 14. SZENTESI NAPLÓ A pénzsóvárok A háborús időknek mindenfé­le vonatkozásban megvannak a maguk vámszedői, akik vala­mennyi lehetőséget kihasználva, igyekeznek mások szorultságá­tól minél több pénzt szerezni. El­vonulnak szemeink előtt a feke­teforgalom zugkereskedői, az áruhalmozók, a rémsorterjesztők s mindazok, akik érdemesek megvetésünkre. De vannak ezen­kívül lakásüzérek is, akik a fenn­álló rendelkezések ellenére igye­keznek kiadó lakásukért a leg­különfélébb címeken magasabb­ bért elérni. A törvények kijátszá­sának ezer és ezer módját agya­fúrt gonoszsággal eszelik ki, csak azért, hogy maguk számára egyre több pénzt harácsolhassa­nak össze. Érdemes ezeken elgon­dolkozni. Mire jó ez az eszeve­szett igyekezet a több vagyon­hoz, a meggazdagodáshoz? Hi­szen a nemzet sírját ássák korlá­tolt agyuk mohó igyekezetével s a pénz szédítő varázsától meg­szédülten nem veszik észre, hogy­ha tovább folytatják üzelmeiket, könnyen oda juttathatják az or­szágot, ahol nem lesz többé érté­ke összeharácsolt vagyonuknak. A mai és általában a háborús időknek egyik legégetőbb problé­mája az építkezések lanyhulásá­tól keletkezett lakáshiány. Nem­zetpolitikai szempontból sem me­hetünk el e probléma mellett anélkül, hogy figyelemre ne mél­tatnánk, mert az új családok megalapításának mondhatnánk majdnem első feltétele az otthon létesítéséhez szolgáló lakás. Egy­szerű valóság, hogy lakás pedig nincs. Nem tud megnősülni, csa­ládot alapítani a nősülendő férfi, pártában marad a leány és elma­rad az utánpótlás, a síró nevelő gyermeksereg, amely hivatott lenne az új magyarság gondola­tát tovább vinni, ezt a nemzetet, ezt az országot fenntartani. Ille­tékes köreink ezt a problémát is orvosolni igyekeztek és az isme­retes lakásrendeletben szabták meg a lakások bérbeadásának és bérbevételének módozatait. Ez idáig rendben volna. De nem ter­jedhet ki az államhatalom és he­lyi hatóságok figyelme minden olyan törekvésre, vagy cseleke­detre, amelyben ezeket a rendel­kezéseket — természetesen a kis exisztenciák, — a bérbevevők kár­­ára kijátszani igyekeznek. A közönség maga is gyakran tápot ad ezeknek az üzeleteknek azzal, hogy nemcsak szóba áll velük, hanem túlzott és törvénybe ütkö­ző követeléseit el is fogadja a bér­beadónak. Tisztában vagyunk az­zal, hogy az utóbbi éveknek a fo­lyamán mindennek az ára emel­kedett, csupán a lakbér maradt változatlan. Látszólag tehát iga­zuk van a háztulajdonosoknak, amikor befektetett tőkéjük után nagyobb kamatot szeretnének el­érni. Tévedésük azonban ott van, hogy ők mindvégig minden időben megőrzik vagyonukat — mert hi­szen arra még nem volt példa, hogy egy tízlakásos ház az idők folyamán esetleg egy lakássá zsu­gorodott volna össze — azonban a napi közszükségleti cikkek ár­hullámzása ismeretes, ennek kö­vetkeztében vagyonokat veszíthet talán az a termelő, akinek vala­mely raktáron tartott árukészle­te áresést szenved. A házingatlan tehát a napi forgalmi értéktől független örök és stabil. Mindezeknek az elmondására az indított bennünket, hogy egy helybeli háztulajdonos egy szoba­­konyhás kiadó lakását oly módon szeretné bérbeadni, hogy a bérlő a fennálló rendelkezésekkel el­lentétben egy évi házbért előre fizessen ki. Amennyire törvény­be ütköző és jogtalan ez a kíván­ság, ugyanannyira erkölcstelen is, mert éppen attól a kisembertől követeli ezt az összeget, aki az ilyen lakásra van ráutalva. Meg kell találni a módot, hogy elejét vegyük az ilyesféle lakásbérbe­adások elharapódzásának, mert ''ha csak egyszer szemet hunyunk felette, napirenddé válik. Azt pe­diglen enyhén szólva szemérmet­lenségnek tartjuk, hogy a bérbe­adó háztulajdonos ebbeli óhaját merészen még a nyilvánosság elé is hozza. K. L. járásban 5, a kiskundorozsmai já­rásban 6 (1). Hasihagymáz a kis­kundorozsmai járásban 1. Váltó­láz Szentesen 1, Csongrádon 1, a kiskundorozsmai járásban 6, a mindszenti járásban 1. Szemcsés kötőhártyaláb a csongrádi járás­ban 10, a kiskondorozsmai járás­ban 8, vérhas a csongrádi járás­ban 1. Itt említjük meg, hogy sok hiábavaló utánajárástól kímélhe­tik meg magukat azok, akiknek dolguk akad a tisztiorvosi, vagy tisztifőorvosi hivatallal, ha tud­ják, hogy melyik hivatalhoz tar­tozik elintézetlen ügyük. Igen sok esetben olyan ügyben fordultak a vármegyei tisztifőorvoshoz, amely ügynek elintézése a városi tisztiorvoshoz tartozik. Ilyenek például a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat, ragályos beteg­ségek bejelentése stb. Ne tévesszük tehát össze a két helyet, mert ha tisztiorvosról van szó, akkor a városi tisztiorvosi hi­vatalt kell felkeresni, ha tiszti­­főorvosról, akkor viszont a vár­­megyeházán kell az ügyben el­járni. Tehát a tisztiorvosi hivatal a városházán, a tisztifőorvosé pe­dig a vármegyeházán van. A vármegye egészségügyi helyzete A vármegyei tisztifőorvosi hi­vatalhoz áprils 25-től május 10-ig terjedő idő alatt a következő fer­tőző megbetegedésekről érkeztek jelentések: Bárányhimlő a csong­rádi járásban 2, a kiskundorozs­mai járásban 1, a mindszenti já­rásban 1, Kanyaró Szentesen 63, a csongrádi járásban 18, a mind­szenti járásban 8. Vörheny Szen­tesen 1, a csongrádi járásban 1, a kiskundorozsmai járásban 3. Roncsoló toroklob Szentesen 2, a csongrádi járásban 1, a kiskundo­rozsmai járásban 3. Szamárkö­högés Szentesen 3, a csongrádi járásban 1, a kiskundorozsmai já­rásban 2. Nyílt gümőkór Szente­sen 1, a csongrádi járásban 6 (3), Csongrádon 1 (1), a mindszenti ­ Glória Filmszínház · FIGYELEM! Hétköznapokon 12.előadás: fél 6 és fél 8 órakor, vasárnap és ünnepnap 4 előadás: fél 2, fél 4, tél 6 és fél 8 órakor. Május 14-én, pénteken. 1 napig 2 millió egy mosolyért Az olasz filmgyártás gyöngyszeme. Végig nagy szereplőkkel. Különös téma, különleges film. Pazar kiállítás, csodás felvételek. Egy öregedő milliomos fiatalkori emlékeiért, egy mosolyért ígér 2 milliót. UFA HÍRADÓ. 3. oldal Kállay Miklós átadta az újságírói kitüntetéseket Az újságíróre nem gondoltak sohasem vagyonra és rangra — mondotta Kolosváry Borcsa Mihály Budapest, május 14. Kállay Miklós miniszterelnök átadta a kitüntetéseket a magyar sajtó képviselőinek, akiket a kor­mányzó úr őfőméltósága legutóbb kitüntetésben részesített. A mi­niszterelnök dolgozószobájában fogadta a kitüntetett újságírókat s az ünnepélyes aktusnál jelen volt Ullein-Reviczky Antal rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter, s­ajtófőnök s vitéz Thu­­ránszky László miniszteri osztály­főnök, a miniszterelnökség saj­tóosztályának vezetője. Kállay Miklós miniszterelnök örömét feezte f­i, hogy a legfel­sőbb kormányzói kitüntetéseket a­­ magyar sajtó reprezentánsai­nak átnyújthatja, majd így foly­tatta: " A mai súlyos időkben a magyar sajtó munkásaira is igen jelentős feladatok há­rulnak: nagy felelősséget kell vállalniuk és minden ere­jüket meg kell feszíteniük, hogy a nagy nemzeti célok ér­dekében közös munkánkat tá­mogassák. — E kitüntetések adományozá­sa egészen más világításba helye­zi a sajtót, mint amilyennek azt régebben — sajnos nálunk is — láthattuk. A felelőtlen sajtó volt annak idején egyik megmételye­­zője, rombolója és tönkretevője ennek az országnak. Most a fel­támadásban a felelős, a becsüle­tes, a magyar sajtónak az állam­vezetés valamennyi más tényező­jével együtt kell működnie. — Ez a kitüntetés, amelyet­­ most a kormányzó úr őfőméltó­sága megbízásából nektek át­nyújtok, annak bizonysága, hogy ti és az a sajtó, amelyet ti kép­viseltek, ennek a felelős munká­nak, ennek az együttműködésnek a legfelsőbb hely által is elismert tényezője. Ilyen értelemben adom át nektek a kormányzó úr őfő­méltósága kitüntetéseit. A kitüntetett újságírók nevé­ben vitéz Kolozsváry-Borcsa Mi­hály főszerkesztő, mint az Orszá­gos Magyar Sajtókamara elnöke mondott köszönetet a magas ki­tüntetésért. — A magyar sajtónak — mon­dotta —, különösképen a meg­újult, magyarrá vált sajtónak munkásai, amikor hivatásukat teljesítették, so­hasem gondoltak sem va­gyonra, sem elismerésre, sem rang elérésére. A magyar sajtó nagy úttörőinek példáját m­i is követjük s amikor a kitüntetésre való felterjesztés révén az elismerés jele nyilvánult meg felénk, a köszönetét nem személy szerint mondjuk el, mert az a meggyőződésünk, hogy a kitüntetés nem a mi sze­mélyünknek, hanem a ma­gyar sajtónak szól, amely e történelmi időkben az országgyarapítás örvendetes nap­jaiban éppúgy, mint a háború for­gatagának idején, mindig hittel, becsülettel és önzetlenséggel igye­kezett szolgálni azokat a célokat, amelyeket a magyar kormány maga elé tűzött. Robbanó töltőtollakat találtak Kolozsvárott Kolozsvár, május 14. Különös leletre bukkantak a minap Kolozsvárott. Egy kerítés tövében egy tucat töltőtollat ta­láltak a földön az egyik bokor aljában. Méltán keltett feltűnést a töltőtollak száma és helyzete, hiszen a töltőtollak általában az üzletben szoktak helyet fog­lalni. Valakinek eszébe jutott, hogy ne nyúljanak hozzá, hanem azonnal értesítsék a legközelebbi őrszemet. A megérkező rendőr, amint közelebbről szemügyre vette a töltőtollakat, megállapí­totta, hogy azok álcázott robba­nógránátok. Ezután katonai szakértők érkeztek a helyszínre, megállapították, hogy a borzal­mas következményeket előidéz­hető lelet nem más, robbanó töl­tőtollbombánál, amiről a háború folyamán már többször halhat­tunk. A hatóságok óvatosan el­távolították a robbanó töltőtolla­kat és megindították a vizsgála­tot, hogy miképpen kerültek oda.

Next