Szentesi Napló, 1943. június (24. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-18 / 136. szám

2. oldal SZENTESI NAPLÓ Bánták, 1943 június 1I. Minden arcvonalon megszilárdult a tengelycsapatok helyzete A német légierő szakadatlan bombazáporában állanak a angolszász hajókaravánok Őreinél újabb bolsevista tömegtámadások omlottak össze A Német Távirati Iroda katonai tudósítója írja: A keleti arcvonalon már több mint négy hónapja változatlan a helyzet, mert a közben beállt jelen­téktelen változásoktól eltekinthe­tünk. Német részről ezt a viszony­lagos nyugalmat teljes mértékben felhasználták olyan értelemben, ahogyan a múltban is minden alka­lommal erőt merítettek ezekből a megerősödést nyújtó szünetekből. Számtalan új hadosztállyal erősí­tették meg a keleti arcvonal német csapatait. Új fegyverekkel és új fel­szereléssel fokozták az egyes had­osztályok amúgy is nagy erejét. A hadsereg gépesítése olyan magas fokot ért el, hogy valósággal kere­keken mozgó arcvonalról beszélhe­tünk. Kétségtelen az is, hogy ez idő alatt, amelynek hadműveletei csupán helyi jellegű vállalkozásokra szorít­koztak, ugyancsak komoly erőfeszí­téseket tett arcvonala megerősí­tésre. Teljesen hasonló a helyzet Nyu­gat-Európa és Olaszország partvi­dékén, ahol minden inváziós kísér­lettel szemben felszerelt védőövező vár arra, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Aki a keleti arcvonalon betekintést nyerhet az egyes vezér­karok munkájába, az azonnal meg­állapíthatja, hogy az egyes arcvo­nalszakaszok a bármely pillanatban meginduló hadműveletek esetére tö­kéletesen egymáshoz vannak h­an­golva. Berlin tehát egyáltalában nem lepődik meg, ha az angol újsá­gok, mint például a Sunday Times arra figyelmeztetik olvasóikat, hogy nem szabad lebecsülni azokat a ne­hézségeket, amelyekkel a szövetsé­gesek Európa elleni esetleges invá­ziója jár­­keztek. Az előcsarnokok, a folyó­sok, az iskolák helységei zsúfol­va voltak sebesültekkel, kik bor­zalmas látványát nyújtották az embertelen mészárlásnak. A szen­vedés helyeire siettem, hogy amennyire lehet, enyhítsem ezt a mérhetetlen szenvedést és ma­gam sem tudom hogyan, egy­szerre csak térdenállva palantot­­tam egy alig tízéves fiú kicsiny, vérrel elárasztott testére, amely szétmarcangolt tagokkal, össze­­görnyedten feküdt ott s a cson­kot, szétszaggatott, vérrel itatott ing borította. Hozzáértem. Még élt.­­ .. — Rám ismersz? — kérdeztem. — Én vagyok a püspök. Vigasztaló szavakat suttogtam fülébe, megáldottam és imára szólítottam fel, a megadás és megbocsátás imájára. A gyer­mek egy pillanatra megélénkülni látszott, vérrel áztatott kezét fel­emelte, arcomra tette, utoljára nyitotta fel szemét, összeszorí­tott ajakkal mosolygott, majd csendesen suttogta: . — Megbocsátok! Ezek a fiai Grossetonak, az olasz és katolikus városnak. Paolo Galeazzi püspök drámai beszámolója a Rosetto ellen Intézett légitámadásról Róma, június 17. Monsignore Paolo Galeazzi, Grosetta városának püspöke, egy Milánóban nemrég megjelent könyvben beszámol azokról a tra­gikus eseményekről, amelyek Grosetto városában lejátszódtak. A püspök tárgyilagos beszámoló­ja borzalmas részleteket tartal­maz. Ezeket mondja: — A Szent Atyának ezeket ír­tam: Könnyek a kenyere nap­jaimnak és éjszakáimnak. Átél­tem a történelmi húsvéthétfő tragédiáját Grossetoban. Nem tartottam lehetségesnek, hogy szemem valaha is ilyen borzalmas jeleneteket láthasson és lelkem­nek ilyen mélyreható benyomáso­kat kell befogadnia. Mégis meg­történt. Hirtelen az Inferno kel­lős közepén találtuk magunkat. — Sugárzó nyári délután volt, két óra tájban, amikor a meg­semmisítő borzalmas fergeteg hirtelen ránk rontott. Kis ma­gasságból romboló bombák, az amerikai repülőgépek gépfegyver támadásai mindenütt pusztítást arattak és a véres romokat, ha­lottakat és sebesülteket olyan mértékben halmozták fel, hogy Grosetto most már az ellenség hallatlan barbár tüzelése által sú­lyosan érintett testvérvárosok sorához csatlakozik. Senkinek és semminek nem volt kímélet. Ár­tatlan gyermekek, fiatal, életvi­dám emberek, szegény asszonyok, munkások borzalmasan szétmar­cangolt testtel estek össze vér­­tócsában a felettük egyre foko­zódó tűzben, amely a békés vá­rosra, az utcákra, a korzóra és a terekre alácsapott. A kerékpáro­sokat, autósokat üldözőbe vették és lemészárolták, miközben min­den összeomlott.­­ A füstölgő romokon a csil­lagos zászlót hordozó ellenség a gyűlölet és halál alantas emlékét állította fel. Csata után nem le­het olyan borzalmas a csatatér sok pusztulása, mint aminővé a barátságos, vendégszerető, és nyílt város szempillantások alatt változott. A városi kórházba, a szemináriumba és a Vöröske­reszt-kórházba folyton újabb és újabb sebesült-szállítmányok ér­ Tudományos Moxpőszínházi FIGYELEM ! Helksz­m­pokon 2 előidii­s lél 6 és tél 8 órakori tatárnap és ünnepnap 4 elftadéi: lél 2, lél 4, lél 6 és lél 8 órakor. Június 18. péntek. Eltévedt emberek Főszereplők: Pierre Blancher, Annie Duceaux. Ugyanekkor : Mihályi Ernő és Turay Ida kis magyar filmje, a FEKETE LEVES. HÍRADÓ. I A német hadijelentés A német véderőfőparancsno­kság hivatalos hadijelentését az alábbiakban közölték: A keleti arcvonalon csupán helyi jellegű harci tevékenysé­gek folytak. A keleti arcvonal déli szakaszán a németek 24 szov­jet repülőgépet lőttek le. A német csapatok több kisebb szovjet támadást is visszavertek. A szovjetnek okozott veszteségekkel. A német légierő Pantefleria szigete előtt eltalált egy közepes, nagyságú kereskedelmi hajót. Az Atlanti-óceán északi vizein egyik fegyveres felderítést végző repülőkötelékünk megrongált egy szállítóhajót. Mindkét hajó sérülése olyan súlyos, hogy el­süllyedésével számolni lehet. Angol repülőgépek berepültek Németország területe fölé és különösen Kölnben okoztak nagyobb épületkárokat, ahol négy kórház és három templom szenvedett súlyos sérüléseket. Egyes ellenséges repülőgépek ugyanakkor zavaró támadást hajtottak végre Észak-Németország ellen, de bombákat nem dobtak le. Éj­jeli vadászok és a légelhárító tüzérség 14 ellenséges repülőgépet semmisítettek meg. Négy gépet a megszállott nyugati partok fö­lött semmisítettek meg. A német pilóták veszteség nélkül tértek­­vissza támaszpontjaikra. Az angol király Afrikába repült Szerdán az angol kormány vá­ratlan hírt közölt a nyivánosság­­gal: az angol király Észak-Afri­­kában tartózkodik, ahol szemlét tart az angol és amerikai csapa­tok fölött. Az angol király 1939 óta nem hagyta el Andriát. A német hír­szolgálat szerint az angol király Churchill repülőgépén repült el Afrikába és utazásának legelfo­gadhatóbb magyarázata az, hogy az angol és amerikai katonák kö­zött megromlott helyzetet barát­ságos mederbe terelje. A német és olasz repülők állandóan bombázzák Pantelleriát Német repülőgépek támadás­t intéztek Pantelleria­ szigete kö­rül portyázó elenséges hajók ellen és közülük egyet súlyosan meg­rongáltak. Az ellenség ismét tám­adta Campania, Calabria és Szi­cília néhány helységét, de csak igen csekély károkat okoztak a ledobott bombák. Az olasz vadás­zok két ellenséges repülőgépet, lelőttek. Magyar repülők sikerei a keleti arcvonalon A keleti arcvonal déli részén az ellenség szerdán 24 repülőgépet vesztett. A lelőtt repülőgépek kö­zül kettőt a magyar pióták sem­misítettek meg. A magyar repü­lők veszteség nélkül tértek visz­­sza kiinduló pontjukra. Gyors német harci repülőgépek csütörtökön Pantefleria szigete előtt megrongáltak egy közepes nagyságú kereskedelmi hajót, amelynek elsüllyedése valószínű. Az Atlanti-óceán középső részén, felderítő német egységek súlyo­san megrongáltak egy háromezer tonnás gőzöst.

Next