Szép Szó 2. kötet (Budapest, 1936)
4-5. szám - Kassák Lajos: Petőfi Sándor
157 Kassák Lajos: Petőfi hatatlanságát és megmagyarázhatatlanságát Ady, a legméltóbb utód is erősen érezhette, mikor jobb szó híjján a negyvennyolcas Magyarország váratlan csodagyermekének nevezte. Ady csodának látta, ahogyan csodának látta a magyar forradalmat és szabadságharcot. Megállapítása nagyon is tudománytalannak, kötetlen lírai kicsengésnek hat, mégis sok van benne a reális igazságból. Talán csak szavait kellett volna jobban megválogatnia s akkor pontosan azt mondta volna a forrongó Magyarországról és a forrongó Petőfiről, amit a társadalomtudomány mond. Az osztályok egymás ellen támadása és a nemzeti szabadságharc megindítása és akcióban tartása valóban majdnem a csodával határos egy szellemileg és gazdaságilag elmaradt, semmiféle hódításra vagy ellenállásra elő nem készített országban, amilyen a XIX. század közepe táján Magyarország volt. Ennek a felkelésnek és harcnak eredetét, szükségszerű bekövetkezését csakis a nép és a költő egészséges fiatalságával, természetes adottságaival magyarázhatjuk. Az országban fennálló gazdasági és politikai helyzeten változtatni kellett, nem azért, mintha a nemesség és arisztokrácia képviselői belátták volna ennek a morális szükségszerűségét, hanem, mert úgy mutatkozott, hogy a jelenlegi termelési módszerrel és a testet, lelket már-már halálra szorító jogi keretek között lehetetlen uralmuk további fenntartása. A felkelést a fejlődés elementáris erői kényszerítették világra és éppen ezért elkerülhetetlen volt, bár a nemesség egy része okos belátásból hajlandó lett volna bizonyos magán- és közjogi reformok, szociális juttatások bevezetésére. Kétségtelen, hogy a nyugati demokratikus eszmék, forradalmi mozgalmak hatással voltak a magyar helyzet alakulására, de majdnem teljesen hiányoztak azok a belső erjesztő, ösztönző és irányító erők, amelyek a kitörésre kész indulatokat racionális meggondolással, ökonomikusan és céltudatosan egy elképzelt jövő érdekében hasznosítani tudták volna. Volt már irodalma és politikai képviseleti rendszere az országnak, de ahogyan Szabó Ervin megállapítja: „A magyar szépirodalom éppen úgy nem nevezhető az új