Szép Szó 4. kötet (Budapest, 1937)
13. szám - Figyelő - Könyvekről - Bartók János, Dobrovits Aladár, Erdős Jenő, Fejtő Ferenc, Füsi József, Horváth Tibor, Ignotus, Keszi Imre, C. A. Menning, Nagy Lajos, Németh Andor, Reményik Zsigmond bírálatai
•281 Könyvekről azután tétlenül nézze, hogy újra leszáll ugyanazokba a zugokba. Nem felületi kezelés volt a nagytakarítás, a tünettan után azt diktálja a felelősség, hogy a szenny forrását kell megtalálni és megsemmisíteni. A válságtudat nem ér semmit, ha nem követi bűntudat. Remenyik legújabb könyve, a Bűntudat (Pantheon, 1937), mint a címe is mutatja, azt jelenti, hogy szerzője vállalja a maga részét. Tudom, sok botránkozás szülője lesz ez a könyv s tudom, jajj a megbotránkoztatónak. Tudom, nemcsak érzékenységeket fog sérteni, hanem eszményeket, hagyományokat is. Tudom, nem lehet megvédeni a szerzőt, hiába mutatnánk rá vezeklő kámzsájára, ciliciumos derekára. Aki a múlt odvaiba akar bevilágítani, halotti gyertyát gyújt, mert a múlt engesztelhetetlen. Csak a jövendő szabad préda, arról felelőtlenül lehet írni bárgyú utópiákat, naiv álmodozásokat. A múlt szent és sérthetetlen, mert létünk alapja, koporsók felett járunk s ha a koporsókat kihúzzák házaink alól, bedől a ház. — Remenyik hihetetlen bátorsággal vállalja a maga részét s olyan személyesen, elevenbevágón, hogy szinte mint érdekelt, le szeretném tenni a tollat, hiszen magam is abból a társadalmi osztályból való vezeklő vagyok, mint ő. A magyar középosztály vidéki rétegének közelmúltjáról szól Remenyik könyve, olyan kegyetlen részvéttel, mint posztóval bevont dobok szívszorító pergése, kivégzéskor. Szégyenről, sajjról-bajról, prédaságról és tehetetlenségről, bűnről és ügyefogyottságról számol be s nekrológját szörnyűbbé teszi azzal, hogy a dobra került úri házak lakóit állandó viszonyba állítja a körülöttük pusztuló földnépével. — Nem tudom megítélni igazát, mert nem illő a bűntudat mélyéről feltörő vallomást méricskélni, de nem tudom azért sem, mert önmagamban is bűntudat lakik s bűnbánat felhősíti el a szememet. Stilisztikai zökkenőim után, mikbe belebotlott inyességem könyvében, dermesztő élmények következtek. Beckmessernek érezném magam, ha mesterségem suszterszabályait kopogtatnám erre az elementáris „Fanget an!"-ra. Az Egy ember élete, a Puszták népe szerzői mellé áll s emeli életművét Remenyik Zsigmond. Azok számára, akik majd megkiáltják, úgyis tudom, hiába mondanám, hogy örülniük kellene, hiszen közülük jött e nagy bűnvalló, bizonyságául annak, hogy van még kiút. De a kiút nem az illúziók felé, hanem éppen efelé a bűntudat felé viszi az ép lelket. Az ilyen Apocalipsis Humanak víziói talán még feltarthatnák a Négy Lovas gyilkos vágtáját, — patájuk egyre közelebbről csattog. Bánjuk meg bűneinket! BÓKA LÁSZLÓ Gyergyai Albert: A mai francia regény Franklin Nagy érdeklődéssel vártuk Gyergyai Albert régóta beígért s hosszan készülő könyvét a mai francia regényről. Gyergyai Albert a mai francia irodalomnak — s talán a réginek is — egyik legjobb ismerője ha-