Szép Szó 7. kötet (Budapest, 1938)
27-28. szám - Barrabás Tibor: A márciusiak bukása
123 4. Töredék Majd csöndben fogynak a dalok, a hősiség eloldalog, izgalmat kérnek a balog és kapzsi szenvedélyek. Ugye jobb, hogyha nem csalok? És mert én úgyis meghalok, azt se kívánd, hogy éljek. A márciusiak bukása „Hazám, hazám, magyar haza Elátkozott föld vagy ház? Ki volt, ki így megátkoza? Hogy rajtad a szabadság Örökké csak földönfutó legyen, Ki pillanatra hozzád menekül De amint jön, megint megyen, Elűzik kérlelhetetlenül." (Petőfi Sándor: Vesztett csaták, csúfos futások!) Március 14-én a „Pesti Hírlap" hivatalos jellegű közleményeiből, nyugodt, köznapi stílusából senki sem gondolhatott a bekövetkezendőkre. Az „Életképek", Jókai s a radikális ifjúság lapja sem sejteti még azt, amit a romantikus történetírás „vihar előtti csend"-nek szokott nevezni. Vasvári Pál, Petőfi mellett a nagy napok legfőbb politikai és szellemi vezére „Irányeszmék" címmel fellengős, ellentmondásokkal teli politikai tanulmányt ír. Néhány nappal a forradalom kitörése előtt írja le e mondatot: „Egy-két ember a sötét századot nem képes újjáalakítani." Háromszor huszonnégy óra múltán azok élére áll, akik megkísérlik a lehetetlent. A pesti fiatalság izgalommal várta a Dunaparton a pozsonyi gőzös érkeztét. Innen vitték a Pilvax kávéházba a párizsi, bécsi híreket. A bécsi forradalom hírére a Pilvax fiatalsága, — élükön Petőfi, Vasvári, Irinyi, Irányi, Jókai — a cselekvés terére lép. Közismert e nagy napok minden eseménye: miként és kik fogalmazták meg a tizenkét pontot, milyen lelkesedéssel hallgatta a nép Petőfi „Talpra magyar"-ját, hogyan szabadult ki Táncsics és miként nyomták ki a Landerer—Heckenast nyomda le- József Attila: Versek