Szepes Vármegye Hivatalos Lapja, 1903 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-08 / 1. szám
2 1. sz. SZEPESVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA I-*’ 3. §. Végkielégítésre a jogosult halála esetén (2. §. 1. a.) nem tarthat igényt özvegye, ha férje halálakor vele együtt nem élt, vagy erkölcstelen életet folytat, esetleg ha hivatalvesztésre ítéltetett. Az árvák azonban még ily esetben is föltétlen igénnyel bírnak a szabályszerű végkielégítésre. A végkielégítés összege 2 évig terjedő szolgálat esetén a legutóbb élvezett évi rendes fizetés vagy bér 50 °/C-ában, 2 évtől 5 évig tartó szolgálat után annak 1006/o-ban, 5 évtől 10 évig pedig 200 %-ban állapíttatik meg. 5. §. A végkielégítést az alispán utalványozza, még pedig azon alap terhére, a melyből az igényjogosult fizetését kapta. Az alispán intézkedése a közgyűléshez felebbezhető, a melynek határozata ellen az 1896. évi XXVI. t. sr. 45. §-a értelmében bírósági panasznak van helye. 6. §. A végkielégítésre végrehajtást vezetni nem lehet. Kelt Lőcsén, Szepesvármegye törvényhatósági bizottságának 1902. évi deczember hó 18-án és folytatólag 19-én tartott rendes közgyűléséből Kiadta: Hucskó s. k. aljegyző. Szepesvármegye törvényhatósági bizottságának 43211902. m. b. szám alatt hozott határozata a vármegyei tisztviselők, a segéd- és kezelőszemélyzet, valamint a hivatalszolgák, úgyszintén ezek özvegyei és árváinak végkielégítéséről szóló szabályrendelet tárgyában. A vármegye alispánja bemutatja a vármegyei tisztviselők, a segéd- és kezelő személyzet, valamint a hivatalszolgák, úgyszintén ezek özvegyei és árvái végkielégítéséről szóló szabályrendelettervezetet.