Szepesi Hiradó - Szepesi Hirlap, 1929 (67. évfolyam, 2-52. szám)
1929-01-05 / 2. szám
Užívanie novinových známou nevoleno výnosom riad. pošt. a teleer. v Košiciach č. 21971/1 V. k. 1o22. 929. január 5. (szombat MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. ist ELŐFIZETÉSI ÁR: EGÉSZ ÉVRE .... 72 K HAVONTA...................6— K, EGYES SZÁM .... 150 K. 2 szám. LŐCSEI SZERKESZTŐSÉG : SZÉL-UTCA 2. Telefon: .50. LEVOČA-LŐCSE 67. ÉVF.♦MIKI MI. LAT Iglól szerkesztő és kiadóhivatalvezető: ARNOUL AURÉL ÉB szerkesztőki TELLÉRY GYULA éa KŐSZEGHY- WINKLER ELEMÉR Ügyveszető felelős szerkesztő POLNISCH ARTUR IGTInDISZISI ELŐFIZETEM Al EGESZ ÉVRE . . NEGYEDÉVRE . . BUDAPESTI SZERI KIADÓHIVAT VIII. MÁRIÁT 20'80 P 5'2v r 1. t IGLÓI SZERKESZTI KIADÓHIVATALASARVK-SOR SO. SZÁM. Telefon: 50. SP. NOVA VES IGLÓ 45. ÉVF Magyarorsz. szerk. és kiadó hivatalvezető FÖRSTER REZSŐ Amidőn a történeti múlta s közigazgatásilag egy évezreden át jól bevált megyéket beszüntették, amelyekről maga Scotus Viator a csehszlovákok leghűségesebb, de egyben a legelfogultabb barátja, azt mondotta, hogy a régi megyék a szlovákságnak legrégibb és legkedvesebb közigazgatási szervei voltak és ezek megszüntetésével éppen a szlovákság veszíti el az önállóságának eddig látható s azt legjobban kidomborító várbástyáját s külön nemzetiségi jellegét, — akkor az őslakosság mindenütt erélyesen tiltakozott is ezen kegyetlenség ellen; s a centralizálás elleni küzdelmében részt vett az akkor még ellenzékben volt ľudák párt is. Hlinka vezérük a »Slovák« hasábjain nap-nap mellett követelte: „adjátok vissza elrabolt régi megyéinket , »mert ezek nélkül a mindent elcsehesítő centralizmusba hajtják népünket, hogy minél könnyebben elvehessék kenyerünket, nyelvünket, vallásunkat !< »Szlovenszkó gyarmatosítását a régi jó megyéink elrablásával nem engedjük és ha kell utolsó csepp vérünkig is megvédjük!« És csakugyan harciasan indult a doog. Ugyanis amidőn a régi 4-6 megyéből alakították az úgynevezett »nagymegyéket’ és a választott megyei vybortagok elínsulyozására egyharmadát kinevezték; a liptószentmiklósi megyei megnyitó gyűlésen megjelent kinevezett vybortagokat a klinkaisták roppant zajos szidalmakkal fogadták: »pfuj, gyalázat Szlovenszkó árulóira, ki a darabontokkal!« Dr. Szefcsik Sándor a néppárt nevében olvasott fel egy tiltakozó rezoluciót, mely azzal végződött, hogy addig nem lesz tárgyalás, amíg a darabontokat ki nem dobják utolsó szálig! Úgy is volt. Dr. Székács zsupánnak egymásután ötször kellett a gyűlést felfüggesztenie, mert a nagy lárma és viharos tiltakozás miatt senki sem juthatott szóhoz. Dr. Szefcsik után én olvastam fel a keresztényszocialista párt rezolúcióját, természetesen a legnagyobb vihar közepette. A zsupán sehogyan sem tudta a zajos ellenzéket leszereltetni, hát elrendelte az én kivezettetésemet. Ellenben Szefcsikkel szemben, habár ő jobban zajongott a darabontok miatt és a rezoluciója is »erősebb« volt — ez nem történt meg. Ez mindjárt feltűnt nekem, bár nem a tudtam magamnak megmagyarázni csak később beállt eseményekből lett nyilvánvaló, hogy a ľudákok kitörése csak a műharag volt. Dr. Szefcsik a »zajos tiltakozás« után rövid időre megkapta a homonnai gazdag közjegyzőséget (azóta fütyül a pártra, a vezérére s benső barátságot kötött a darabontokkal), a vezér sógora, komája, unokatestvére felfelé és lefelé egyaránt» — elhelyezkedett; ki bankban, ki vasútnál, ki más zsírosabb állásban; maga a vezér pedig 14 milliót zsebelt be a csődbe jutott bankjának a megmentésére s ezzel a kormány vizeire evezett, s mint köztudomású lassan, s habár dicstelenül, de biztosan — be is evezett. Ott hagyta a csapot papot, azaz a programmot. Fütyül az autonómiára a »blby« (»buta«) tömegekre. Autonómia helyébe lépett a talicska legújabb torzszülöttje: »Slovenská Krajina« (Szlovákország, vagy tartomány, leginkább talán gyarmat!) — kinevezett darabontokkal. A liptószentmiklósi megyei megnyitó gyűlést azért hoztam fel, hogy rámutassak: mennyire változtak az idők rövid pár év alatt, mennyire hátat fordított a köpönyeget változtató pártvezér, aki ma a centralizált pozsonyi tartománygyűlésen — amint ő csúfolja: krajina országgyűlésen — üdvözli a kinevezett darabontokat, sőt pártja részére, minél többet követel ezen díszpéldányokból ! Így még soha senki nem vezette az orránál fogva — és soha senki így nem csapta be a hiszékeny népet. Ennyire visszaélni a nép tudatlanságával már nem is lelkiismeretlenség, hanem gonoszság! A szlovák nemzet és az amerikai szlovák testvérek, akik csak a teljes autonómia kivívására hozták meg a nagy áldozatot, hogy utolsó dollárjaikat is adták a vezérnek. Ő azonban az autonómiát elvetette, elárulta, tehát népét cserben hagyta, nem törődik már sem az itteni, sem az amerikai autonómistákkal; fő dolog, hogy a dollárok már a zsebében vannak. Juriga Nándor a Tudákok oszlopos másodvezére nem régen azt írta a lapjában, hogy a »zemský” országgyűlés közönséges bábszínház lesz és saját pártjáról határozottan állítja, hogy a néppárt a szlovák nép ellenére és kárára lépett be a kormányba és hogy csak személyi előnyökért adta fel az autonómiát. De a sovinizmusról, magyargyűlöletről hírhedt Ivánka Milán dr. is csodálatos őszinteséggel nyilatkozik csehszlovák lapjában a tartományi szervezetről, melyről megállapítja, hogy nem hoz gyógyszert a szlovák bajokra és betegségekre, sőt egyes jelenségekből ítélve, az egy, vagy két szövetkezeti párt szolgálójává válik és azután — „jó éjszakát szlovákok . Hivatalok, tartományi rendelések, licenciák, koncesziók, erdők, legelők, telkek, maradékbirtokok, telepítvények stb. csak az uralkodó pártok képviselőinek és híveinek jutnak. És ez a rendületlen csehszlovák maga ‘esti a sivár jövőt, amidőn szomorúan konstatálja, hogy Szlovenszkó lakosságának adófizető képességén fordul meg, vajjon mi és mennyi jót tud majd alkotni a tartományi igazgatás, mert sok kulturális, szociális és gazdasági kérdésben Szlovenszkó csak saját adóbevételeivel fog rendelkezhetni, de tény az, hogy „a szlovák nép koldustarisznyájából fogjuk kihuzgálni a réz- és nikkelpénzeket és irigységgel fogunk tekinteni a gazdag Csehországra, hogy mily milliós lépéssel halad előttünk. És ezért elsősorban Hlinkát okolja, mert hogy az ő ellenzékisége nem volt komoly ellenzékiség, hanem »mindennemű politikai okosság nélkül való utonállás". Tehát most már Ivánka is hirdeti, hogy az autonómia elejtése, illetve a tartományrendszerrel való felszerelése éppen a szlovákságot koldusbotra juttatja. Ivánka Milán, aki azt hirdette, hogy a magyarokat és magyarónokat tűzzel-vassal ki kell irtani, íme egyszer felébredt arra, hogy hova tovább a szlovák nép indul pusztulásnak. Van ideje elmélkednie azon régi igazság felett, amit nem kívánsz magadnak, azt ne kívánd felebarátodnak, mert könnyen megtörténhetik, hogy »aki másnak vermet ás, maga esik bele!« És amíg a csehszlovákok legoszloposabb tagja igy ir, nem marad el mögötte a tisztán szlovák nemzetiségű és ellenzéken lévő Rázás Márton sem, aki megkapó szavakkal vázolja a szlovák nemzet csalódásait, amidőn karácsonyi cikkében írja: „Megjött a karácsony, de ma már csak mintegy hivatalos szünetet jelent, azoknak az ocsmánynál ocsmányabb fegyvereknek a részére, amelyekkel az uj haza építői az év 364. napjában a szlovákok szivét mételyezik. A hiénák, tigrisek és sakálok is visszavonulnak odúikba, hogy legalább 24 órán át énekeljék: békesség a földön, hogy aztán újra raboljanak. Hiszen a legenda szerint Betlehemben a kis Jézus elé való hódolatra nemcsak a pásztorok és a napkeleti királyok, hanem a rókák, farkasok és medvék is eljöttek, de azután továbbra is megmaradtak ragadozóknak. Újra eljött a karácsony, de mi jutott a karácsonyfa alá a szlovák nemzetnek ? — „ Az idegen, aki végigjárja városaidat, falvaidat, bizony csodálkozhatok azon, hogy mennyire megváltozott az életed. De nem az a fontos, ami szembetűnik, hanem az, ami a lelkekben van!“ S kérdem, vájjon a szlovák lelkekben mennyi az öröm s mennyi a fájdalom? Mennyi a remény s mennyi a kétségbeesés? Mennyi az igazságérzet, nagylelkűség és mennyi az önzés, farizeuskodás, intrika és mindennemű aljasság? Vajjon ma a társadalmunk magasabb színvonalon van-e s közelebb a Betlehem Újszülöttjéhez, mint 1918-ban ? Alig! Az emberek áruba bocsájtották meggyőződésüket és néhány garasért mindenre képesek. A szlovákság csak nehezen képes existenciájának a feltételeit megteremteni, nemcsak Franciaországban, Argentiniában és Ausztráliában, hanem a saját hazájában is. S csak évek múltán fog kiderülni, hogy életében mennyi volt a tragédia. — Sok, sok a szlovák fájdalom! A társadalmi életet bomlasztja mindenre kész kapzsiság, amely képes a legalábbvaló talpnyalásra is, hogy célját elérje! így beszél Rázus a legnagyobb szlovák, csak Hlinka »a nemzet atyja« ámítja továbbra is a tudatlan, hiszékeny és könnyen fanatizálható népet, hogy a darabontokkal kibővített tartománygyűlés az autonómia első villongása. Hlinka az országos képviselőtestületi választáson 168.000 szavazatot veszített és most, hogy a szemmel látható gyenge pozícióját némiképpen korrigálhassa, minél több darabontot kér pártjába. Hlinka levitézlett! Karácsonyi levelében (mellyel egy külön cikk keretében fogok foglalkozni) azzal vigasztalja magát a csúfos bukásáért, hogy a 168 ezer szavazat veszteségével a férge sem hullott ki a pártjából. Akik ismerik a pártja belső torzsalkodásait és azt a gyűlöletet, amelyet egymás ellen táplálnak, azok az ellenkezőjét bizonyítják. Ezt mutatja a dr. Gazsik miniszterük küszöbön lévő lemondása és a pártból való kilépése. Omlik-bomlik, mint minden, ami a hazugság alapjain felépült. Rázus azt mondja, hogy sok-sok uj hazaépitő az év 364. napjában mételyezi a szlovákok szivét és csak a 365-ik napján hirdetik: békesség az embernek; azt mondja továbbá, hogy ezt megteszik a hiénák, a tigrisek meg a sakálok is, mert a Megváltó születése napján még ezek is visszavonulnak odúikba legalább erre a 24 órára. Hlinka a »nemzet atyja« még ezt sem teszi meg, mert ő még a 365-ik napon is átkot szórt mindenkire, aki őt az ő megtévelyedéseiben vakon nem követi. De közeleg a leszámolás napja s az, aki annyi sok bajba sodorta a gyámoltalan népet ítélve lesz és — elitélve. Akkor reméljük, hogy békesség is lesz a földön minden jóakaratú embernek! Fedor Miklós, nemzetgyűlési képviselő. A poprádi Kultur és Jótékonycélú Egyesület NAGY ÁLARCOSBÁLJA folyó évi január hó 26-án lesz megtartvaü