Széphalom 6. (1994)

ZEMPLÉN KÉT KRÓNIKÁSA - Ujváry Zoltán: A mádi menyecskés török (Emlékezés Hegyaljai Kiss Gézára)

Széphalom 6, Farsang a Hegyalján­­ azonban sejteti, hogy nem valóságos törökről van szó. Hegyaljai Kiss Géza a cikk bevezető soraiban jelzi, hogy a Néprajzi Múzeum igazgatója, Madarassy László felkérésére ő „mint a nemes Mád város szülötte“ mondja el, „amit a mádi törökjárásról“, a maga nemében páratlan népszokásról tud. Hangulatos emlékezés és helyszíni megfigyelés nyomán tárul elénk a mádi törökjárás . „Most van Mádon a farsangi bálok ideje - kezdi az élménybemutatást Hegyaljai Kiss Géza. - Eljöttem Mádra, csupa szem és fill vagyok. Elmondom először, amit gyer­mekkoromban láttam és amit megtudtam. Milyen hát az a menyecskés török? ... Vasárnap délután vagyunk, két templom után. Tódulunk a Felvégre, a Lengyel Sámuel bácsi udvarára. Mint tízéves fiú, magam is ott zsibongok a népség közt Neveze­tes ember ez a Lengyel bácsi. Tizennégyéves legényke volt, mikor 1849 telén meneteltek a honvédek Mádról a bodrogkeresztúri csatába. A Kettős Csárdáig ment utánuk. Most aztán ő beszél nekünk róluk. A református egyháznak ő Mádon a gondnoka. A Szőlő­míves Társulatnak meg az elnöke. Tele az udvara az alakosok kíséretével. - Vigyázni gyerekek! Hátrább innét mindenki! - csendül egy érces hang. És jó volt vigyázni, mert dörögni kezd a mozsár. A lovak ágaskodnak. A cigány reszket. A széttárt kapun szökdelve léptetnek az utcára a lovak. A menet élén három lo­vas jelmezben. Két szélén két per ló. Nyergében telt, vérmesképű, lógó bajuszú török ba­sa. Csizmás lába feszül a kengyelben. Térdén buggyot vet paprikaszín, lötyögő nadrágja Fején piros fez, ami még vörösebb fényt vet kigyúrt ábrázatára. A két basa közt, fekete paripán egy menyecske. Ruhája fehér, homloka díszes, mintha most jött volna az eskü­vőről Szendearcú legény, akit még fehér cselédnek is nézhetnek. Hanem a lovat vitézül üli meg. A török oldalán hatalmas kulacs, mádi borral. Hol egyik, hol másik kanyarítja le a válláról s kínálja vele a menyecskét is. A Vacsora prímás hegedűjén felcsendül az induló. - Fel, fel vitézek a csatárai Lépésben indul a menet a Kapás Társulat elnökének udvaráról a református pap udvarára. A törökök után a sáfárok jönnek. Ezeknek az öltözetét különösen érdekes megcsodálni. Előttük hosszú kötő, ami a csizmájuk ráncáig ér. Hímes, pántlikás, virá­gos. Hát még a csákójuk Olyan magastetejű, mint a száz év előtti katonacsákó De nem maradt rajta egy körömnyi hely díszítetlen. Elöl, a forgó tövén kis kerek tükör villog. Aztán körös-körül gyöngy, aranylánc, gyöngyház. Két sáfár egy-egy szőlőtőkét visz, für­tökkel dúsan megrakva Ez annak a jele, hogy ilyennek kívánják látni az idei termést! Két sáfár sárgaréztálcán butellát, poharakat visz. Ebből fognak majd kínálkozni. Aztán jön a táncos kerék. Egy ló húzza láncon a kereket. Agya a földnek fordul. Folyton himbálódzik jobbra-balra. És rajta két maskara. Egyik fiú, másik lány. Valami kitömött rongy, de igen mulatságosak. Kiabálják a gyerekek - Tánci, tánci, hopp, hopp, hopp! Aztán következnek a Társulat tagjai, tömött sorokban. Utánuk a banda, hol lassít­va, hol szaporázva az ütemet. Sereghajtónak pedig a rosszkocsi . Hát ez mi! Két csacsi

Next