Széphalom 10. (1999)
Ujváry Zoltán: Ibykos darvai Bornemiszánál és Pázmánynál
Ujváry Zoltán: Ibykos darvai Bornemiszánál és Pázmánynál 381 UJVÁRY ZOLTÁN Ibykos darvai Bornemiszánál és Pázmánynál Széles körben ismeretes a néphagyományban az Ibykos görög költőről elnevezett monda, amely Ibykos (Ibikus, Ibükosz) darvai (i. e. VI. sz. néven ismert az irodalomban. A monda szerint a költőt vándorútja során útonállók megtámadták és megölték. A gyilkosságot az ott repülő darvak látták és a tetteseket elárulták. Az eseményről a legkorábbi forrás Szidóniosz Antipatrosz (i. e. II. sz.) epigrammája: Ibükosz, téged rablók öltek meg, amikor a szigetről lővén az elhagyott tengerparton jártál. Éppen akkor vonult feletted egy darucsapat, s te nem hiába jajdúltál hozzájuk, hogy legyenek neked, a kínhalál szenvedőnek tanúid. A bosszúálló Erinüsz kiáltásodat Sziszüphosz földjén meghallotta, s megbüntette a gyilkosokat. A történetet Bornemisza a következőképpen mondja el: Egy vton sarot olnec volt két latroc, es könyörög volt hogy ne bantanac mert ama Madarakis ki kialtanac (mutatot az fan madarakat) Időre egyic, vduarbiroua leuen egy nemesnec, madarakat hoznac elő sűtve, es mosolyodic, es addig kérdezic hogy meg beszelli az ember mint könyerget, es mit mondot, hogy az madarakis ki kialtyac. Ez nemes embernec kedig volt szolgaia regen az a kit meg éltenec volt, es regen tudakozot, ki mielte, azért meg fogattya es meg Sieti. Ez feleket soc ezert halhatz minden földeken, czac figyelmezz reá. Ezeket mondám az gyilkosokról. Az ókori monda Bornemiszánál nemesi környezetbe ágyazva az esemény hitelességét sugallja. Erre utal Bornemisza megjegyzése, amely szerint hasonló esetekről más területeken is lehet hallani. Bornemisza után négyszáz évvel Földesen (Bihar m.) a történetet így mesélte el Gál Lajosné, 90 éves parasztasszony: