Széphalom 11. (2001)
HISTÓRIA ÉS HAGYOMÁNY - Cseh Károly: Versek
112 Fehér Izzás Hosszan, túl hosszan lobossz. Ahogy sesztenyegyertyái ésnek. Holdas fája vagy a nagy, világló májuséjnek. Fehér ítélet F. J.-nek Kifehéredett varjak ezek a magasból lecsapó pelyhek, baljós suhogással zúdulnak ereszről ereszre, fészket lesodorva. Talán a jövendőből üzen már velük az Úr, és nem ismerjük föl bennük a végítélet tépett, megőszült angyalait? 1995. december 31. Árbockosár Barátaimnak negyvenöt év hullámverésében ring holdas bodzavirágok habjain ring délszaki fényben és kékben kikerülve mindig a fent vakító jéghegyeket és lebegő rozsdás hordóit a lomboknak itt ring velem az erkély árbóckosara, jaj sikerül-e még legalább egyszer a monoton idő hullámain úszva földet kiáltanom? CSEH KÁROLY: Versek CSEH KÁROLY Versek