Széphalom 12. (2002)
A 200 ÉVES KOSSUTH - Zempléni Árpád: Kossuth ravatalánál
A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve ZEMPLÉNI ÁRPÁD Kossuth ravatalánál Váratlanul jön minden veszteség, S a csapás mind fájdalmas és szokatlan. A nagyságot mért bántja gyöngeség? Miért hal az meg, aki halhatatlan? A nagy, ki túlélt nemzedékeket, Mely mind szaván buzdult fel és okult, Egyszerre, ím, tollat, zászlót letett, A jós tekintet megtört, megvakult. Pedig már azt hivők: mi elmúlunk, De ő marad, megél sok századig: Mi bölcsességre hozzá aggulunk, Ő tűzre mindig hozzánk ifjedik. KOSSUTH ARCKÉPE AZ EGYKORI ZEMPLÉNI MEGYEHÁZA DÍSZTERMÉBEN