Széphalom 13. (2003)
Tusnády László: Bujdosóének
2 TUSNÁDY LÁSZLÓ Bujdosóének 1. Hallom, mint zúgnak a szörnyű csapások, a fejsze villan, erdőnk megvonaglik, rajtunk tipornak gyilkosok, patások, bitor pribékek ülik itt a lagzit. Kihűlőfélben élet-áradások, a verejték s a könnyözön patakzik, nem szűnnek mégsem átkos sorvadások. Reménytelenség-tenger öble habzik. Rákóczink, lelked hajnalt hozzon újra, tekintsd az átkunk, sújts lidércre, gúzsra! Szabad legyen, mindig szabad szívünk! Te, bujdosók vezére, merre mentél? A nagy világban nélkülünk kerengtél. Mégis szabadság vagy, te fény ívünk. 2. Mohács, Nagymajtény félelem-lidérce, circumdederant-fájdalmak öveznek, rozsdásodik már múltunk büszke érce. Ha magyar vagy, ripőkök megköveznek. Gyászfátylat öltött Kárpát drága bérce. „Tűnjünk el innen!” - mindent e lapra tesznek. De szívedet ez a zaj mégse sértse, ne érje védőjét jónak, nemesnek! Tengerbe nézel, tiszta végtelenbe; hitet lövellsz a béna értelembe, szakadékunk fölé vonsz szép szivárványt. Sugaras élet áramlása jött el, te megküzdöttél minden szürke köddel. Örökre zengsz minekünk hős kiáltványt: Alsóregmecnek ajánlom 3. - Felszakadnak a magyar nép sebei, hogy tisztuljunk meg végre a jövőben. Ha bajunkat a sok ocsmány nevezi, ne féljünk, mert hitünk megtart erőben. Fejszecsapás, hogyha erdőnk sebezi, ágostorok ágaskodnak előttem. Küzdj, népem, mert nagyok a baj jelei! Rontást ronts el, s tölgyként állsz zord időben.Három századnak furcsa vonulása, fosztott remények élbe fordulása, de születésre derül már az óra. Rákóczi, hozz gyógyírt szívünkre végre! Élet hitét lobbantsd e bús vidékre! Belőled árad létünk indulója. TASNÁDY LÁSZLÓ: Bujdosóének (vers)