Széphalom 14. (2004)
KAZINCZY ÉS KORA - Mezei Márta: A Kazinczy-levelezés művelődéstörténeti jelentőségéről
SZÉPHALOM 14. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2004. KAZINCZY ÉS KORA MEZEI MÁRTA A Kazinczy-levelezés művelődéstörténeti jelentőségéről A 18-19. század kutatói régóta tudják, hogy a Kazinczy-levelezés minden munkálkodásunk „bibliája”: elméleti alapkérdésektől részlet adalékokig valamennyi témánkban megkerülhetetlen, így, ha azt mondjuk, hogy művelődéstörténeti tájékozódásunknak is alapkönyve, voltaképpen szakmai közhelyet mondtunk, hiszen tudjuk, hogy mindenről találunk itt dokumentumokat, az emberi együttélés tágabb (társadalmi) és szűkebb (családi, baráti) módozatairól, intézményes és egyedi formációiról. Tagadhatatlan, hogy e sokoldalúság és gazdagság önmagában is hatalmas érték, de a Kazinczy-levelezés művelődéstörténeti jelentőségét speciális sajátosságainak megvilágításával tudjuk érdemben igazolni. Abból kell kiindulnunk, hogy a levélműfaj, a levélközlés összetett, nem csupán a keletkezését körülvevő környezet, a tárgy és a funkciói alakítják, hanem nagy mértékben a személyi tényezők is: a levélíróé és a címzetté. Nem alaptalanul fókuszálhatunk ezúttal a levélíró Kazinczy egyéni szerepére, hiszen ő volt e hatalmas levelezés középpontja, kiépítője. S munkássága mellett éppen levelezése révén lett ő a legtágabban értelmezett művelődés, a literatúra alakításának szervezője, vezetője, az irányok kijelölője, a legtekintélyesebb ítélkező fórum. Az ügy, amelyet a levelezésben is képvisel, itt egyszerre társadalmi jelentőségű és a legmélyebben személyes ügy; úgy, hogy e két jelentés és jelentőség kölcsönösen hat egymásra, kölcsönösen erősíti egymást. A művelődés minden ága, mint egyéni változat, igazolja közösségi létét, valóra válthatóságát; átéltségében, személyi intenzitásával növeli társadalmi, nemzeti súlyát. Kazinczy e művelődéstörténeti szerepben cselekvő alanyként van jelen, annak tudatával, hogy szervezői, irányítói, irányt kijelölő tevékenysége országos jelentőségű, hogy tevékenysége a hazai literatúra nagy ügyét szolgálja. Innen is érthető csorbítatlan öntudata, amellett, hogy mindvégig szilárdan hitt nagyra hivatottságában. Azt kell tehát megvizsgálnunk, hogy a társadalmi jelentőségű, aktív személyességet tükröző levélkorpuszban miként mutatkozik meg e sajátos összetettség, milyen egyedi vonásai, módozatai vannak művelődéstörténeti jelentőségének. Közelképbe kerül a művelődésszervezés szociológiai hátterének sokféle területe: az egyes híradásokból kirajzolódik a társadalmi háttér jellemző vonása, mindenekelőtt az, hogy kedvezőtlen, nem egyszer ellenséges légkörben kell tevékenykedniük mind az intézményes, mind az egyéni körben. Kazinczynak például iskolafelügyelőként 1878-ban meg kell küzdenie a törvényes rendelet érvényesítéséért, vitáznia kell Eszterházy Károly .