Széphalom 14. (2004)

TÜKRÖK ÉS TANÚK - Füster Jenő: Munkatáborban a délibábos Hortobágyon

SZÉPHALOM 14. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2004. 357 lógott a szögön, mikor az egyik reggelre, amikor éjjel Arlett volt szolgálatban, a bunda eltűnt. Senki nem látta, nem hallotta, mikor emelték le a szögről a bundát. Halmai Gyurka szitko­zódott, átkozódott, majd csendben belenyugodott, hogy az új szép bundája elveszett. A tábo­ri fáma úgy tudta, hogy a minket őrző rendőrök tulajdonképpen ÁVH-sok, akiket büntetés­ből helyeztek ide, Hortobágyra rendőrnek öltözve, és az alhadnagy őrsparancsnok, Zádori neve csak fedőnév, hogy az igazit ne ismerjük. Lehet, hogy így volt, nem tudtuk ellenőrizni. Levelet és csomagot annyit kaphattunk, amennyit küldtek. Mi is írhattunk, csak kevés időnk volt rá. A csomagokat először átvizsgálják - nehogy szesz vagy fegyver kerüljön a táborba - azután kapjuk meg. Jancsi és anyósom rendszeresen értékes és tartalmas csomagokat küldtek erejükön felül, amivel nagyban hozzájárultak ellátásunkhoz. Hála érte. ... Egyik alkalommal egy hat fős csoporttal egy volt rizstelep gátjait kellett felcsákányozni, el­­planírozni, hogy a földet szántani lehessen. Itt dolgoztam együtt dr. Csikesz Lászlóval, a Mis­kolci Postaigazgatóság volt igazgatójával, aki hatvan évet meghazudtoló erőbedobással dolgo­zott példamutatóan sok fiatal számára. Máskor Halmai Gyurkát és engem mélyszántás előtt műtrágyaszórásra osztanak be. Mondták, a táblákra már ki van rakva a műtrágya, azt kell egyenletesen kiszórni. Én lelkiismeretesen szórtam a műtrágyát egész nap, amit ingem és nad­rágom bánt meg a mosásnál. Gyurka a szovjet hadifogság tapasztalataival háta mögött fogott egy ásót, és ahol voltak a műtrágyás zsákok, ott helyben elásta őket, majd lepihent a földre. Egyre kevesebb lett a munka a földeken, aki dolgozni akart, reggelenként tülekednie kellett a munkáért. Azok jártak most jól, akik állatok mellett dolgoztak mint kocsisok, fejőnők, illetve a kacsa- és csirkefarmon, tyúktelepen dolgozó asszonyok, lányok. Már csak a kukorica betakarí­tás, a vetéseknél a gépsárosság, cukorrépaszedés, ásás és fejelés, széna- és szalmaszállítás az istál­lókhoz van hátra. ... Most csitult a munkatempó, a munkák dandárját a sztalinyecek, trakto­rok vették át, ők végezték a mélyszántást váltott vezetőkkel éjjel-nappal. A mélyszántás munka­versenyét dr. Terray István fiatal miskolci ügyvéd nyerte meg az állami gazdaságok között. Szomorú esemény az első halottunk, dr. Halmai Béla volt miskolci polgármester, akinek szép csendben a szíve mondta fel a szolgálatot. Ha nem telepítik ki Miskolcról, minden bi­zonnyal tovább élt volna. Egy másik halottunk testét, aki huzamosabb ideig feküdt ágyán meghalva, letakarva, mert a halottkém még nem látta, a patkányok kikezdték. ... Nem tudjuk, hogy Széles, a gazdaság igazgatója találta-e ki, vagy valami felsőbb utasítást hajtott végre, amikor számunkra házépítési akcióba kezdett. Házaink vályogból készültek, valami típusterv szerint, egy nagy szoba-konyha, éléskamra, előtér. Az építéshez vasúton szál­lították az anyagot, ezeket rendszerint este, az éjszakába nyúlva kell kirakni, traktorokkal az építkezés helyszínére szállítani. így voltak napok, amikor két műszakot dolgoztunk. Sokszor még vacsorázni sem volt időm, mert a rendőrök étkezés közben kijelölnek azonnali munká­ra ... Ezek az éjszakai anyagszállítások három naponként megismétlődtek, ilyenkor csak egy-két órát tudtunk aludni. A szép októberi vasárnap délutánonként kiborotválkozva, kiöl­tözve, Maklári volt vezérkari százados klarinétjátékára még táncoltunk is. Kitűnően játszott, ismerte az akkor divatos slágereket. ... Amikor az első épületből a járáshibás nőket Borsós-tanyára telepítették át, a megürese­dett szobába helyeztek: Bánhidyékat, minket és Bardócznét, akik minden nap munkába jár­tunk. Jól jártunk, padlós, külön szobánk lett. A szobánk ablaka az udvar felé nézett, ajtaja az

Next