Széphalom 16. (2006)
TÜKRÖK ÉS TANÚK - Ficsor Miklós: Versek
488 FICSOR MIKLÓS Versek A megtisztulás hava Gyertyaszentelő Boldogasszony februárja, a böjtölő hava, tudok-e még megtisztulni esendő emberként valaha. Jégszilánkos ereimben mészette, szűkös a tér, tétova céllal, el-elakadva lüktet bennem a toxinos vér. Boldogasszony! Gyógyítsd meg révedő szemem, mi kétes jövőnkbe hanyatlik, s ring alattam e kasztrált föld, mint szélviharban a ladik. Segíts, hogy tarajos csigolyáim ne kínozzanak szüntelen. Mondd, meddig rombolnak még e mutánsok szülőföldemen! Göthös: itt fáj, ott fáj létem, tán megtisztít e földi pokol, tudom, sorsom menthetetlen a nemlét felé lohol. Mondom, szép hitem szilárd. Bár szívem tele van salakkal, hulljon rám februári fényed minden éjjelen és nappal! Csak ennyi Mindenség gyermeke, itt már nemkívánt vagy, bújj a nemlét alá, az bántani nem hagy, hát, legjobb elmenni. Zsong a nagy valóság, az óriás semmi. Mégis el kell menni! Őseink A távoli csikószemű, puzdrás őseink hujjogtak tele nyeregben állva, s tettek szert e csillagok-rúgta, mohón irigyelt, szittya-világra. Zúzott csontjaik kifehérítik soknyelvű eke hasított nyomát, Szkíthiától a Kárpátok öléig töretlen hatoltak mindenen át. A jurta-gondtól fosztott koponyát képzeletben megsimogatom, a tévedő csendben ízlelgetem ősökből fakadó holnapom. Múltunk íze nem múlhat el, ha hisszük! Terhe legyen büszke öröm! Csodaszarvas-Ősanya népe források tükréből ránk köszön. A mai fiú a holnap atyja. Ifjú jelene nem lehet teljes, ha múltját buzgón nem éli át, ha nem tud benne hallani honi harmóniát. Bármit üzen a susogó világ, e rögök csak nekünk vallanak. Sebzetten is legyen feladatunk maradni hűséges magyarnak! FICSOR MIKLÓS: Versek