Széphalom 17. (2007)
TÜKRÖK ÉS TANÚK - Kőszeghy Elemér: Elindulásom a művészi pályán
SZÉPHALOM 17. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2007. 1910-ben a parkban járva minden régi emlékem felújult. Berci,14 aki az évben fejezte be gazdasági ismereteinek külföldi gyarapítását, s belépett az ezer holdon felüli gazdaság vezérkarába, valahol Horánszkán volt a krumpli szedésnél. Gondoltam, megvárom. Elsétáltam a Fehérház felé. Az az egy-két óra, amit gyermek- és ifjúkorom legkedvesebb emlékeinek színhelyén egyedül töltöttem el, úgy hiszem, nagyon sokat jelentett a sorsom alakulásában. Sorsfordulónál voltam. Megrohantak az emlékek. Az utolsó nyarat bécsi tanulmányaim megszakítása és a vaskóci pihenés után töltöttem Farkasfalván. Bécsi tanulmányaimat azzal az eltökélt szándékkal végeztem, hogy illusztrátorrá képezem ki magamat. Ezzen már kezdtem elég eredményesen működni. 1910-ben azonban éppen nagy törést szenvedett a művészi működésemnek addig egységes és egyenes vonalúm fejlődése. Ezért tudom jól, mikre kellett akkor gondolnom. Merész dolog közel 40 év után a környezet ébresztette gondolatokat határozottsággal visszaidézni. Ennek a parknak a megkapó szépsége azonban mindig a művészi foglalkozás felé terelte a gondolataimat. A parkot létesítő Wieland dédapám 15 sírja pedig - gyerekkoromban csak a tudat alatt, de később mind tisztábban - ráeszméltetett, hogy én, a „szegény rokon” leszármazó, a közös előd esztétikai érzékéből többet örököltem, mint a birtoklást élvező egyenes ági utódok. 1910 körül különösen erősen kellett éreznem, mit köszönhetek ennek a szívembe zárt környezetnek. 1908-ban kötött első házasságommal 16 hűtlen lettem a Szepességhez, és már kezdtem elidegenedni az ősi rögtől, amely szárnyat tudott adni a képzeletemnek, s a legtöbb erőt a megörökítő hajlamomnak. Nincs még egy zuga a világnak, amelynek minden kövét, fáját, házát, lakóját, környező erdőinek sziluettjeit, a havas hegyóriásokra nyúló pazar kilátásait annyira kívántam volna megörökíteni tudni. Megfogni az irón és ecset segítségével, s ezek útján közölni mindenkivel, hogy mennyire szeretem a szívemhez nőtt tárgyakat. Ez pedig minden művészet igazi forrása. Ahogyan azt Tolsztoj Leónak 1899-ben magyarul is megjelent és rám nézve életbevágón jelentőssé lett „Mi a művészet?” könyvéből tanultam 14 Wieland Albert (1886-1955), Artúr fia Fazakasfalván gazdálkodott. 15 Wieland János (1769-1837), 16 Kőszeghy Elemér első felesége 491