Széphalom 17. (2007)
KAZINCZY ÉS KORA - Praznovszky Mihály: "Nemzetem javára, Nemzetemért írtam". 250 éve született Mocsáry Antal, Kazinczy Ferenc nógrádi barátja
68 PRAZNOVSZKY MIHÁLY: 250 éve született Mocsáry Antal, Kazinczy nógrádi barátja Ugyan mindent közel sem tudunk még erről az irodalmi barátságról, de annyira az mégsem lehetett jelentéktelen, mert 1831-es felvidéki útja során Kazinczy ellátogatott Bocsárlapujtőre, hogy a tudós monográfust felkeresse. Majd annak házában több nógrádi írogató, műfordító ismerősével fontos és hasznos eszmecserét folytatott. Nem tudni, Kazinczy hogyan minősítette kapcsolatát Mocsáryval, de ez utóbbi nagyon jelentősnek érezte ezt a levelezést vagy a ritka személyes találkozást. Hiszen ezzel így volt mindenki, akivel Kazinczy levelet váltott. Egy levél Kazinczytól egy a világ végén élő szerény tehetségű alkotónak életre szóló jelentőségű lehetett. Mocsáry Antal fő művének van egy aspektusa, amelyre kíváncsiak vagyunk, noha forrásaink közel sem adják meg a lehetőséget a teljes feldolgozás elvégzésére. De mégis: azt kutatjuk, hogy Mocsáry Antal, a történetíró, milyen forrásokból dolgozott, milyen művek alapján tudta összeállítani terjedelmes megyetörténetét. Jelenlegi ismereteink szerint ennek legalább négy lehetősége volt. Megkérte a falvak elöljáróit, lelkészeit, tanítóit, hogy a települések jelenkori állapotáról küldjenek neki adatokat. Mindehhez csatolta a saját ismereteit, hiszen több járásban is betöltött szolgabírói szerepet, s így voltak pontos adatai is. Másrészt nagyon komoly könyvészeti forrásokat használt fel, gyakorlatilag az akkor rendelkezésére álló magyar, német, latin nyelvű, Magyarországra vonatkozó históriai szakirodalmat átnézte vagy kicédulázta. Valószínűleg módszerbeli segítségként az addig megjelent megyei monográfiákat is megtekintette, így többek között Szirmay Antal művét, Szatmár megye leírását is. Felhasználta az akkori tudományos folyóiratok cikkeit. Végezetül pedig levéltárakban kutatott. Pesten a Nemzeti Múzeum kézirattárában, Nógrádban pedig családi levéltárakban. Itt kell megemlítenünk azt a tényt, hogy 1820-ban Mocsáry Antal kérvénnyel fordult a megyei közgyűléshez, hogy adjanak számára ajánlólevet a települések bíráihoz vagy a nemesi famíliákhoz, adatot kérhessen, a levéltárakban kutathasson. Ez utóbbit persze megtehette mindenféle ajánló irat nélkül is, de ő ezzel a gesztussal egyrészt tudatni akarta, hogy mire vállalkozik, másrészt rávenni esetleg azokat, akik nem akartak adatot adni, vagy késlekedtek a segítséggel. Ezzel a kérvénnyel be tudjuk határolni a munka időhatárait is. 1820-ban kezdte meg műve írását, s a kötet 1826 júliusában már a könyvárusoknál volt. Valamint kiderül, milyen alkotói szándékkal kezdte meg az adatgyűjtést. A jegyzőkönyv ezt így rögzíti: „Mocsáry Antal táblabíró e nemes megye hajdani történeteit s jelen lévő állapotját leírni és közrebocsájtani szándékozván, az arra, s a nemes vármegye Levelestárházából leendő segedelem kútfőkre nézve, és némely régiségeknek vagy a természet jelesebb productumainak megvizsgáltatására a nemes vármegye jóváhagyásáért, ugyszinte minden magányos földesuraságoknak és megyebeli lakosoknak a kezek között lévő e célra szolgálható ritkaságoknak, régiségeknek vagy irományoknak vele leendő közlésre leendő utasításokért esedezik.” Ebből is egyet emelünk ki, gr. Forgách József személyét és szécsényi gyűjteményét. (Igen gyakori bejegyzése volt a lábjegyzetnél: az adatot a „Forgách Familia Leveles tárában” találta.) E kapcsolat feltárása rávilágít arra is, hogy a Kazinczy korabeli Magyarországon, je 5 Uo. 113-114. és 119. 6 Mocsáry Antalról nemhogy monográfia, de még tanulmány sem készült. Az egyetlen jelentősebb írás Leblancé Kelemen Mária műve: Bocsári Mocsáry Antal 1757-1832. Nógrád megyei múzeumok évkönyve, 1977. Szerk. Domonkos Alajos, Salgótarján, 1977. 305-324. Leblancné levéltáros volt, számos új, addig ismeretlen levéltári forrást fedezett fel a Nógrád megyei levéltárban. Többek között az idézett Mocsáry kérvényt is: 308.