Széphalom 20. (2010)

HISTÓRIA ÉS HAGYOMÁNY - Csorba Csaba: Sátoraljaújhely arculata a múltban, a jelenben (és lehetséges arca a jövőben)

CSORBA CSABA: Sátoraljaújhely arculata dalban az Erzsébet Közkórház és a Zsidó Kórház, és még inkább a bíró­ság és börtön közös tömbje. Aztán a két világháború között a Vörös Ökör helyén épült bérházak és a színház együttese. A főútnak az állomáshoz közeli részén pedig a pénzügyi palota monumentális tömbje emelkedett. Az állomás előtti teret az első világháború előtt fölépült „bortemplom”. A nagy­állomás szép arányú épülete is a város egyik hangsúlyos építményének számított. A város képéhez hozzá tartozott a főúton haladó kisvasút is. Vonalvezetése voltaképpen nem volt szerencsés, mint ahogy a városközponttól viszonylag távolra került a nagyállomás is. A kisvasútnak a Ronyvához közelebbi pályára állítása lett volna a megoldás, a radikális megszüntetése viszont a szocialista korszak egyik tipikus, alapvetően elhibázott intézkedése volt. Az 1970-es, 80-as években a városképet alapvetően meghatározó főutcának jellegzetes házsorait továbbra is hagyták lepusztulni, sőt néhány házat le is bontottak, és helyükre új, „modern” épületeket emeltek, amelyek viszont sehogyan sem illettek az addig meglehetősen egységes városképébe. Ilyen volt egy sarokház, amelynek földszintjén jelenleg a Tourinform működik, fölépült egy jellegtelen szálloda (a Zemplén), földszintjén abc-vel, a lebontott régi szálloda helyett. Az egykori vármegyeháza mellett emelkedett a városi-járási pártbizottság oda nem illő tömbje. Különösen durva változást jelentett az egykori városházával (korábbi kaszinó, a mai múzeum) épületével szembeni magasházak megépítése, amelyek teljességgel idegen testeknek számítanak a településen, és megbontják annak ritmikáját. Végül a térré szélesedő főutca egykori udvartereit (hasonló a háromszéki Kézdivásárhelyen látható) szá­molták föl barbár módon. A fő utcával párhuzamos Esze Tamás utca egykor nagy kerttel rendelkező házait eldózerolva, emeletes társasház-sor épült, amely szintén megbontotta a hagyományos városképet. A Ronyvához közeli alacsonyabb térségben épült ki az ipari öve­zet, amelynek sajátos építménye a Szlovák Iskolának leginkább üvegházra emlékeztető bi­zarr tömbje. A város és a sátorhegyek panorámáját a Ronyván túlról, Felsőberecki és Karos, illetve Borsi irányából élvezhetjük leginkább. A látvány viszont korántsem olyan harmoni­kus, mint volt a 19. század második felében. Az 1950-es években készültek el Magyarország egységes szempontú városképi, műem­léki vizsgálatai. Ekkor meghatározták, hogy vannak műemléki, műemlék jellegű vagy város­képi jelentőségű épületek, és ezeket próbálták oltalom alá helyezni. Ez azt jelenti, hogy épü­leteket, épületcsoportokat, legfeljebb utcaképet védtek, persze csupán elméletben. A gyakor­lat (erre ékes példa Sátoraljaújhely esete is) az volt, hogy különböző ürügyekkel, vagy ürü­gyek nélkül, egyszerűen „félrenézve”, vagy közönyösen tűrték értékeink lerombolását, mert 1990 előtt a politikai hatalom legszívesebben mindent lebontott, vagy átépített volna („a múltat végképp eltörölni”). Ki kellene már végre jelenteni, hogy a tájat, és benne a település egészét (egész képét) védenünk kell, hogy harmonikus egységet képezzenek, mint tették ezt

Next