Széphalom 22. (2012)
MESTEREK ÉS MŰVEK - Barsi Ernő: Petőfi gyűjtötte népdalok változatai a borsodi tájon
242 BARSI ERNŐ: Petőfi gyűjtötte népdalok változatai a borsodi tájon két olvasták, gyakorta észrevehették, minémü nagy betsbenn legyenek nálok a régi Német históriás, mesés s több afféle énekek. Ki nem tudja, mint kapnak ők a köz népnek szájában forogni szokott régi versekenn, mellyeknek Volkslieder a nevezetek...”. Levonják a következtetést: mennyivel inkább rá vagyunk mi utalva hasonló forrásokra. A 19. század elején már egyes vármegyék is levélben kérik az Akadémiát, hogy gyűjtessen dalokat, s azokat adja ki, így Esztergom vármegye 1831. november 21-én tartott közgyűlése kéri a Tekintetes Tudós Magyar Társaságot, hogy :A magyar Nyelvnek elterjedőbb gyarapodását és Virágzását miképpen törekedünk előmozdítani... azon bizodalmas kéréssel kívántuk a Tekintetes Magyar Tudós Társasággal közölni, hogy mivel a Mester máv szavakban nagy fogyatkozás volna, azokat kipótolni, egyszersmint pedig a nyelvbe való szeretés, és így az abban gyakorlatlanoknak is ösztönére a köznép ízléséhez irányzandó Magyar dallokat valamint a Mennyegzői és egyéb más Nemzeti eredeti szertartásokban szokott szállás módjárul rövid oktatást és beszédeket készíteni méltóztasson.” Ugyanazon év november 26-i ülésén a 400. pont: „Olvastatik ns. Komárom vármegye közönségének levele, mellyben a Társaság kéretik a) pótlaná ki a mesterségbeli műszavak fogyatkozásait, s b) készíttetne s bocsátana ki a nyelv nagyobb megkedveltetésére alkalmatos népdalokat. Ezen felszólítás következtében határoztatik, keresné meg a Titoknak a tagokat, igyekeznének lakások helyén vagy környékén a magyar mesteremberek közt már divatozó műszavakat azok magyarázatával vagy nekik megfelelő más nyelvbeli szavakkal öszveszedni vagy ismerőseik által összeszedetni, egyúttal a népdalok gyűjtése iránti felszólítást is ismételtessék. Nemes Komárom vármegye pedig tudósíttassék, hogy mind a két tárgyban létettek már lépések, s ennek utána is kívánságára állandó tekintettel lesz a Társaság, sőt reményli, hogy a népdalgyűjtemény nem sokára meg is fog indulhatni.” A felszólításnak volt is foganatja, mert az 1833. november 9-i nagygyűlés már a kiadásról is határoz. Mégsem történt egyéb 11 évig, mint egy újabb felszólítás, „de az Academia e tárgyat, noha a szerkesztőket is nevezi már - írja Erdélyi János a Népdalok és mondák előszavában -, bizonytalan időre kénytelen volt letenni, s gondjait egy más, későbbi Társaságnak, melly egyenesen a szépirodalom minden oldalróli művelésére, terjesztésére alakult, a Kisfaludy Társaságnak átengedni, mely 1843. dec. 2-dikán tartott ülésében a népköltési ereklyék gyűjtését elhatározván, felszólítást bocsátott ki az országba s egyúttal az Academiát is fölkéré, hogy a levéltárban letett gyűjteményeket használatra kiadni méltóztassék. Az Academia szíves készséggel hajlott a kérelemre, s egy újabb indítványt küldött át a Kisfaludy Társasághoz, miszerint a gyűjtendő népdaloknak a mennyire lehet, zenéjükre is fordítaná figyelmét... E szerint a Kisfaludy Társaságnak nemcsak a dalok gyűjtése, hanem melódiák közzététele is feladatává lön.”5 Erdélyi János a Népdalok és mondák 1846-os kiadásának VIII-XI. oldalain jegyzi föl „mindazok becses nevét, kiktől a Kisfaludy Társaság Gyűjteményeket von”. A sorrendben 35. Petőfy. Hogy kitől és hol jegyezte le az Erdélyi Jánosnak 1845 tavaszán átadott öt népdalszöveget, sajnos, nem tudjuk. Valószínűleg úgy történhetett megörökítésük, hogy ezeket a népdalokat megtanulta azoktól a daloló kedvű személyektől, akik között ott volt, mikor 4 Balassa-Ortutay: Magyar néprajz. Corvina Kiadó, Bp., 1979. 447-448. 5 Erdélyi János a Népdalok és mondák I. kötetének előszava. A Magyar Népzene Tára I. Bp., 1951. VII-IX.