Széphalom 22. (2012)

MESTEREK ÉS MŰVEK - Szathmári István: Reménytelenség, népballadák, harangok

SZÉPHALOM 22. • A Kazinczy Ferenc Társuság évkönyve 2012. 301 Harangok című verséről, pontosabban annak Babits Mihály által lefordított magyar változa­táról szólok, amely a Budapesti Egyetem híres Négyesy-szemináriumában hangzott el elő­ször 1905-ben. A 113 sorból álló vers négy, növekvő nagyságú, számozott egységre oszlik. Az egysé­gek a különböző fémből készült és eltérő méretű harangok hangzásának megfelelően, mintegy a harangok szerepeit jelezve, az emberi életnek, az ember lelkiállapotának egy-egy fontos állomását, illetve annak egészét világítják meg, Poe-ra és Babitsra is oly jellemző zenei eszközökkel: hangutánzó szavakkal, alliterációkkal, hangszimbolikával, ismétlésekkel és verstani jelenségekkel. Az első szakaszban a szánon levő ezüst harang­­ valójában csengő, az angol szó ezt is jelzi­­ a gyermekek szánkózásának az örömét, gondtalan vidámságát idézi fel: Halld, a szánon a harang, szép ezüst­harang! Mily világát a vigságnak zengi ez a hang! Halld, mint pendül, kondul, csendül át az éj jeges legén... A második rész arany harangja a fiatal pár esküvői boldogságát zengi, utalva a galam­bokra, mint a szerelem megtestesítőire, szimbólumára: Halld, az esküvő-harang, lágy arany-harang! Mily boldogság bőségéről búg e lanyha hang! Át a balzsam­ éj legén­yéj kereng az énekén!... Nem csupa boldogság azonban az ember élete. A harmadik versszakban megjelenik az immár rézből készült rézharang, amely a kétségbeeséssel és vad kiáltásokkal együtt járó tü­zet, tűzvészt jelzi irgalmatlan kongással: Halld, a hangos vészharang, réz-harang! Milyen rém-regét regél e zord zivatar-hang! Vad sikoly, vad rémület veri, hökkent­és, füled!... Majd pedig így: Ó, e sok harang. Mely kétséget kong a hang! Rettenet! Mind mint búg és bang és bőg!... A negyedik, befejező strófában a vasból való nagy harang az ember végzetes problé­máját hozza elő, a halandóság gondolatát: Halld, a harsány nagyharang, vas­harang! Mennyi ünnepélyes gondolatra hí­v hang! Hányszor csendes éjjelen

Next