Széphalom 22. (2012)
SZÁMADÁS ÉS SZEMLE - Várhelyi Gyula: Száz éve született Pap Miklós
683 SZÉPHALOM 22. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2012. 1944/45-ös tanévtől kezdődően tanára, majd igazgatója lett. Kinevezését követően nemsokára felesége, Waldhauser Gizella tanítónő is követi a szerencsi iskolába, később pedig a tokaji polgári, illetve általános iskolában tanítanak együtt. A világháború borzalmai őt sem kerülték el. Mint hadapród egészségügyi tisztes 1944 őszétől egy évig a nyugati fronton teljesített szolgálatot, ahonnan fogsága után szabadult. Tokajban a megalakult általános iskola első igazgatójává választották az 1946/47-es tanévtől kezdődően. 1972. július 12-én történt nyugdíjba vonulásáig ott tanított. Igen hamar megmutatkozott Pap Miklósnak a néprajz iránti különös vonzalma, mindenekelőtt Tokaj és Hegyalja múltjára tekintettel. Tokajba történő kinevezését követően csapatparancsnoka lett a 754. sz. I. Rákóczi Ferenc cserkészcsapatnak, folytatták a meglévő iskolai helytörténeti gyűjtemény gazdagítását. A gyűjtőmunka elősegítése érdekében tokaji iskolájában honismereti szakkört szervez (1950), az érdeklődő felnőtt lakosokat is a körbe hívja. A közös munkálkodás hamar meghozta értékteremtő gyümölcsét. Pontosan 60 évvel ezelőtt (1952) megnyílt a város általános iskolájában az első rangosabb helytörténeti bemutató. A gyűjtemény gyarapodása arra késztette, hogy lépéseket tegyen egy tudományos igényű Tokaji Helytörténeti Gyűjtemény létrehozására. Eleinte kezdeményezését nem jó szemmel nézték, egyesek megmosolyogtak, míg mások gáncsoskodtak, de a kezdeti nehézségek után a kissé elhanyagolt volt görögkeleti templomban 1962-ben (50 éve!) nyílt meg a „Templom Múzeum” a város első rangosabb helytörténeti gyűjteménye. Egy év sem telik el, és a helyi gyűjtemény a megyei múzeumi szervezet szakmai intézményévé válik, melynek a gyűjteménykezelője lett. A kezdetektől alig múlt el tíz esztendő, és a gyűjteményben nyilvántartott tárgyak, dokumentumok száma már több mint 2500 darab. A múlt kutatása, feltárása és feldolgozása mellett a jövő kérdéseivel is behatóan foglalkozott, sokat tervezgetett. Számtalan értekezése mellett egyik kiemelkedő írásműve 1983-ban egy honismereti megyei pályázaton „A Tokaj-Bodrogzug javasolt rendezési, hasznosítási és védelmi terve” címmel első díjban részesült. Ezt a munkát azért is érdemes megemlíteni, mert az abban foglaltak többnyire ma is megvalósításra várnak. Bár a tájvédelmi körzetet a dolgozat hatására 1986-ban védetté nyilvánították, a mai napig még a városlakók többsége is csupán hallomásból ismeri. A jelenleg kihasználatlan idegenforgalmi lehetőség sok kincset rejt, amely megvalósításra vár. Pályázata javaslatot tesz a területen parkerdő, sétányok, arborétum, a vár egyik bástyájának rendbehozatala, halászati skanzen kialakítása mellett a Bodrogon átívelő fahíd illetve drótkötél híd megépítésére. Ez összekötetést biztosítana nem csupán a tájvédelmi körzettel, hanem három Árpád-kori településsel (Zalkod, Tímár, Szabolcs). Sok önkéntes munkát vállalva vette ki részét a járási és megyei honismereti munkák szervezéséből, melyet a kor civil mozgalmáért felelős népfront mozgalom irányított. A szinte soha el nem fáradó tanár sok műfajban volt otthon. Életútját rendkívül sokoldalú, univerzális személyiségként járta végig. A tanítás, szőlészkedés-borászkodás, néprajzi gyűjtőutak, a rendszerező, feltáró, feldolgozó tevékenység, a családi élet, múzeumszervezői munkája, a társasági élet mellett még talált időt arra is, hogy könyveket írjon, pályázatokat készítsen. Ismert tanulmánya a neveléstudomány köréből az osztályfőnöki órákról 1940-ben írt szakmai értekezése, melynek megállapításai ma is aktuálisak. Országos és megyei honismereti gyűjtőpályázatokon több alkalommal első, második és harmadik díjazott volt. Rendszeresen jelentek meg honismereti írásai különböző szakmai folyóiratokban. Családja és a Tokaji Múzeum több kéziratát őrzi, melyek szintén méltóak lennének a megjelenésre, várják jobb sorsa fordulásukat. Idős korában szinte évente jelentek meg művei. A teljesség igénye nélkül említésre méltóak: Borízű történetek (2002), Tokaj mese- és mondavilága (2003), A borhimnuszok világa (2006), Tábori sok fiók, Hadinapló a nyugati frontról (2008). A tokaji c. műve (1985) kimagasló, alapvető, hiánypótló kézikönyv. A vonzó egyéniségéből fakadó derű és szeretet mindenkire pozitív hatással volt. Nagyon kedvelte a társasági életet.