Széphalom 22. (2012)

MESTEREK ÉS MŰVEK - Barsi Ernő: Petőfi gyűjtötte népdalok változatai a borsodi tájon

SZÉPHALOM 22. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2012. 241 BARSI ERNŐ Petőfi gyűjtötte népdalok változatai a borsodi tájon Köztudott, hogy Petőfi milyen nagyra értékelte a nép költészetét. Az is ismeretes: a néphez való viszonyáról, annak költészetéről milyen elismerően ír például Arany Jánoshoz 1847. február 4-én kelt levelében: „Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebel­nek...”1 A népköltészet alapján álló irodalom lényegét abban látja, hogy a költő tudjon a nép számára is érthetően írni. „S ez az igaz költő, ki a nép ajkára / Hullatja keblének mennyei mannáját” - írja Arany Jánosnak.1­2 De hogy népdalt is gyűjtött, s lejegyzéseit át­adta Erdélyi Jánosnak, aki „Népdalok és mondák” című 1846-ban megjelent könyvében közölt is belőlük, arról szinte nem is tud a közvélemény. A népdalgyűjtés szükségessége nálunk már a 18. században felvetődik. Első feljegyzői között ott vannak azok a pataki diákok, akik Goudimel négyszólamú zsoltárfeldolgozásain felbuzdulva megpróbálják az otthonról hozott népdalokat harmóniás énekre tenni, és ilyen­formán le is jegyzik azokat szólamfü­zeteikbe, „melodáriumuk”-ba. Csokonai is hallja ezeket, és mikor már később Bicskén tartózkodik, lejegyez 450 népdalt, sőt dunántúli tájszavakat, néprajzi adatokat is gyűjt. Ezeket bele is foglalja veseibe, a hozzájuk fűzött néprajzi hiteles­ségű jegyzeteibe. Abban is példát mutatott, hogy tanítványainkat nekünk is népi hagyomá­nyaink gyűjtésére, megbecsülésére, ápolására kell nevelnünk. Ezt tette ő is Csurgón, tanári pályafutásának rövid ideje alatt. S ha valamit csak töredékesen tudott lejegyezni, tanítványai segítségével igyekezett teljesebbé tenni. Tanítványai komolyan is vették tanáruk kérését, biz­tatását. Ennek bizonysága Szabó Mihály tanítványának 1801-ből való levele, melyben a kö­vetkezőket írja: „Egykor hajdanában azt mondotta volt az Úr nékem, hogyha megkapnám valahol az Amott kerekedék egy fekete felhő nótát, több részét közölném vele. Ime tehát akár kell, akár nem, én mit itt, amott hallottam hozzá, ide írom.”­ Régi versek, énekek, népdalok gyűjtésére felhívás jelent meg Pozsonyban Ráth Má­tyás Magyar Hírmondó című lapjában, 1782 januárjában: „Tudva vagyon, minémü nagy szorgalmatossággal gyűjtögetik az Anglusok és a Francziák, nem tsak az önnön magok eleiknek régi verseiket s énekjeiket, hanem a távoly lakozó népekéit is. ... Hát a Némete­ket avagy szükség-e előhoznom? holott mindenek, valakik ezeknek nevezetesebb könyvei­ 1 Petőfi Sándor Összes prózai művei és levelezése. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1974. 259. 2 Petőfi Sándor Összes költeményei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1972. 586. 3 Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. I. k. Akadémiai Kiadó, Bp., 1977. 526.

Next