Széphalom 22. (2012)
MESTEREK ÉS MŰVEK - Martinák Jánosné: "Mint a madár, az ég felé szálljunk, S daloljunk mindig szabadon". Id. Bajusz József (1829-1913)
SZÉPHALOM 22. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2012. 253 het. Kossuth érdemeit több versben is megfogalmazta, hiszen személyes ismerősök voltak, és Matolai Etelével mindent elkövettek, hogy újhelyi emléke ne menjen feledésbe. Születésének 100. évfordulóján táblát helyeztek el lakóházán, és a színházban nagyszabású ünnepséggel, közebéddel idézték fel emlékét. A 73 éves költő „ifjúi hévvel és lelkesedéssel” ott olvasta fel 31 strófás Kossuth Lajos19 című versét. Az első részben Kossuth apánk jelentőségét rögzítette: „Ama nagy napokban / Minket 8 teremtett, / Az 8 lángszavára / Ragadtunk mi fegyvert." A másodikban a kétfejű sas és a turul madár harcát foglalta össze, amiben az utóbbinak volt a nehezebb, mert: „Nem volt testvérje, / Aki megsegítse!/ Ezer sebből vérző / Fájdalmit enyhítse?" A harmadik rész Kossuth jelentőségét zempléni szemmel láttatta: ő lett Ikarusz, aki „Innen haladt tovább... / Nem! nem! őt ragadták! / E szellem óriást / Az egek vonzották?’ S a befejezés méltó lett a centenáriumhoz: Ikarusz-Kossuth is közel merészkedett a Naphoz, ő is elégett, mint görög névadója: „De az eszme maga, / Oh az el nem égett! / Mert az szíveinkben /Mélyen el van rejtve /Azt a mi bánatunk / S a remény befedte." Amikor a tárogatón játszó Henk Imrétől búcsúzott, mert Temesvárra helyezték, a szabadságharc utolsó, ottani csatáját idézte fel versében.1920 Számára Henk Imre tárogatója nemcsak 1848-at, hanem a kurucokat is jelentette, mert Bajusz gondolataiban első pillanattól összeforrt 1848 „a kuruc keservvel". Minthogy Zemplénben a kuruc hagyományok élőbbek voltak, mint máshol, ezek a gondolatok több versében megformálódtak. Egyike volt a Borúth Elemér által összefogott touristáknak, akiknek legemlékezetesebb tettük az volt, hogy 1881-ben Borsiban elhelyezték II. Rákóczi Ferencre emlékező táblájukat akkor, amikor a hivatalos Magyarország még hallani sem akart Rákóczi hamvainak hazahozataláról.21 Ott ébresztgette először Rákóczi szellemét,22 amit a korabeli leírások szerint hatalmas ovációval fogadtak, mert Bajusz József ezen a megszentelt helyen a reményt közvetítette számukra. Mivel ettől kezdve a turisták minden évben tisztelegtek Borsiban a fejedelem előtt, évente megszülettek az újabb szellemébresztők, melyek közül kettőre is rátaláltam. Amikor 1902- ben azt javasolták a zempléniek, hogy a fejedelmet hazaárulónak bélyegző 1715-ös törvénycikket helyezze hatályon kívül az országgyűlés, Bajusz József verssel üzent kedves hősének (Rákóczi szelleméhez):23 „Ébredj!... Bűnös hazád /Lelkiösmerete / Belátja a hibát. /A hibát, azt a bűnt, / Hogy jóltevő kezed / Megmarta — azt a hűt, / Amely védelmezett." Újabb, 1903- as versében összekapcsolta Rákóczi alakját a 48-as honvédekkel: „az unokák üdvözlik / a hős kurucokat”, mert e két esemény története közös: hiába hoztak „dicsőséget a magyar névre”, az eredmény mind a kétszer „összetört test, lélek...” De a megidézésnek is fontos szerepe volt ekkor: a jövőt tudakolta Rákóczi szellemétől, tőle akarta hallani a reménytelenségben: „Ne félj!A szabadság/Nincs örökre veszve.. .”24 Bajusz József költészetének sajátos vonulatát jelentik azok a versek, melyeket egy-egy személy hívott életre. Ezek nemcsak életszemléletének levonatai, gondolkodását is közvetítik. Ilyen alkalmi vers Horváth Józsefnél tett beteglátogatásának megéneklése. Rokon 19 Zemplén, 1902. szept. 16. “Búcsúszó. Zemplén, 1908. aug. 1. 21 Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán Borsiban. Széphalom 16., a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2006. 297. 22 Akk. 1903. 7. 204-205. 23 Zemplén, 1902. febr. 16. 24 Rákóczi szellemének ébresztése. Zemplén, 1903. márc. 7.