Széphalom 23. (2013)
Gál Sándor: Márai és a város
2 GÁL SÁNDOR: Márai és a város ezrek perbefogása, elítélése... S mindennek a soha össze nem foglalt következménye: a lelkiszellemi csonkoltságunk, nemzedékek soha nem gyógyuló s nem gyógyítható sérülései... Ide jött haza Márai Sándor?! Az író... Kosicére... Hazajött? Hallgattam a szép, nagy ívű előadásokat Márai életművéről, művészetének egyetemességéről, a kassai gyökerekről, s ahogy körülnéztem, sehol se találtam azokat, akikről, s akiknek annak idején — örökérvényűen — Márai írt. Mert ma már Kassán nincs magyar polgárság. Akiket ott és akkor magam körül láttam - velem együtt - idetelepültek, meszsziről jött idegenek, nem kassai őshonosok. Ma és itt el kell végezni a hibaigazítást. Márai Kassája már nem létezik. Tudni kell, mert ez a történelmi valóság, hogy ma Kosicének több mint negyedmillió lakosa van, s abból alig hatezer vállalta magyarságát... Ugyan hányan tudják ma az itt hömpölygő emberáradatban, hogy Kassa főutcáját a magyar történelem egyik legszebb emlékének tekinthetjük. Mert a Szent Mihály-kápolnát, a Dómot, az Orbán-tornyot, a Vármegyeházat, a Premontrei konventet (egykori királyi ház) vagy Tinódi Lantos Sebestyén lakhelyét nem lehet mássá hamisítani... Hát Máraiét? És: hol van ma Kassán magyar irodalom? Hol kereshetem klasszikusaink és kortársaim könyveit... És ahogy néha megállok - mert annak idején Bartusz György barátom egy szóra vállalta elkészítését egy főhajtásra Kazinczy emléktáblája előtt, újra a kérdés: Hol van ma a magyar kultúra és irodalom Kassán? S a Dóm? Benne a Nagyságos Fejedelem... És az az épület — erre Baróti Szabó Dávidnak tettünk emléktáblát, amelyet ugyancsak Bartusz György formált bronzba — ahol a „nagy triász” létrehozta az első magyar irodalmi folyóiratot a Magyar Múseumot — ma töprengeni ki áll meg? Hogy valaha Kassa volt a magyar irodalom fővárosa, s hogy ma a kassai magyarság már szórványnak sem tekinthető... A legutóbbi népszámlálás reáliái jelzik ezt a tényt könyörtelen ridegséggel. Tudatosul-e bennünk a veszteség, a hiány a tragédia döbbenetes nagysága?! Holott egykor magyar mivolta ezt a várost az elsők közé emelte az országban. Érdemes megidézni, hogy 1848-ban Kassán a Tizenkét pontot kinyomtatták és terjesztették, hogy a kassai polgárság nemzetőrséget alapított, s innen toborzódtak Damjanich híres vörössapkásai... A függetlenségi nyilatkozat után Kassa levélben biztosította Kossuthot hűségéről, amelyre a kormányzó 1849. május 12-én levélben válaszolt: „ Vettem önök 27-ről kelt iratát, mellyben a hazánk az országgyűlés által Ápril 14-én kinyilatkoztatott függetlensége iránti hódolatukat fejezik ki. Kassa város hódolata, mely az ellenség jármát hónapokig kénytelen volt tűrni, nem lehet nem őszinte. Kassa egyik legszebb, legpolgáriasodottabb városunk. Ott, ahol csinosság és polgáriasodás — eme jelenségei a fejlettebb szellemnek — oly szembetűnően mutatkoznak, lehetetlen, hogy az örök igazság követelését, mely Magyarország függetlenségének kimondását parancsolta, kellőleg megérteni, s őszintén üdvözölni ne tudják. Fogadják őszinte hódolatunkat a nemzet nevében. Több mint negyven évvel ezelőtt, amikor Kassára jöttem - alig tizedmagammal - színházat alapítani, azzal a bizalommal vállaltuk ezt a nem hétköznapi kockázatot, hogy ez a város - egykori hírnevéhez méltón — befogadó városunk lesz. De nem volt az, nem lett azzá igazán, mert nem lehetett azzá... Márai városát körbebilincsezte Kosice szocialista realista vasbeton-dzsungele...