Széphalom 23. (2013)
MESTEREK ÉS MŰVEK - Gazdag József: Kőbe vésett emberközpontúság. Löffler Béla kassai szobrászművész maradandó értéket hagyott ránk
436 GAZDAG JÓZSEF: Löffler Béla kassai szobrászművész nőket, Alica Hoppepvá prímabalerinát, Baum Károly öntő mestert... Ugyanakkor bekapcsolódott egyházi és középületek művészeti jellegű részeinek a felújításába, műemlékek tatarozásába, régió tárgyi és szellemi értékeinek megmentésébe. Mindezt legjobb tudása és a kor adta lehetőségek szerint végezte. Hogy közben — tapasztalatszerzés, majd később munkái prezentálása céljából — beutazta a fél Európát, valamint az USA-t és Kanadát, a második világháború után két és fél évet hadifogolyként a Szovjetunióban töltött, míg egy közeli ismerőse pedig - azaz a későbbi második felesége - a náci koncentrációs táborban szenvedett egy ideig; elolvasott számtalan magyar, szlovák, francia és német szakkönyvet, valamint regényt; sok-sok fiatal, kezdő művésznek segítő kezet nyújtott; igyekezett toleráns lenni más vallású, más nemzetiségű, más világnézetű embertársaihoz, ezt szintén tudni kell róla. Lehet, annyi év távlatából ma ő is másképpen látná az akkori világot, másképpen értékelne maga körül jónéhány dolgot, másképpen csinálna sok mindent. Vagy ki tudja? Mindenesetre érdemes és tanulságos az utókornak számba venni Löffler Béla tárgyi és szellemi hagyatékát, megismerkednie a mester alkotásaival, életével. Ha írásban kellene portrét készítenem a képzőművészről, akkor bizonyára az imént említett tényekből raknám össze munkám alapvázát, s ahhoz válogatnám, majd ragasztgatnám - mint agyagból vagy gipszből teszi az arcképmásokat formázó szobrász - a mesterről ismert, esetleg kevésébé ismert információk halmazát. Kétségtelen, hogy alapos válogatást, tényosztályozást kellene ehhez végeznem, hiszen Béla bácsiról - ahogyan sokan hívták és emlegetik még ma is - a kassai Löffler Múzeumban töltött tizenhárom esztendőm során (1999-2012) módomban állt igen sok mindent megtudni az élete során keletkezett több százra tehető újságcikkből, a kiállítás-katalógusokban megjelent méltatásokból, a Karol Kahoun szlovák művészettörténész „műhelyéből“ napvilágot látott szlovák nyelvű kis könyvből, a még élő művészkollégái és művészetimádó más egyének, ismerősei visszaemlékezéseiből, a nevét viselő múzeumban sorakozó alkotásai, valamint könyv- és műgyűjteménye „leltározásaiból“, s nem utolsó sorban a születésének századik évfordulójára a Löffler Múzeum által kiadott emlékkönyv vagy inkább kismonográfiai összeállítása, szerkesztése folyamán áttanulmányozott alapanyagokból. Katonáskodás helyett a művészetet választotta Löffler Béla Kassán született 1906. április 16-án. Származása és hovatartozása tekintetében tipikus közép-európainak mondható, hiszen apai ágról elvitathatatlan a német illetősége, anyja pedig a szlávos vezetéknevű ősi sárosi-zempléni magyar kisnemesi családban látta meg a napvilágot. Édesapja, a valamikor német bányavároskaként ismert Szepesremetén (egykoron Einsiedel, ma Maísek nad Hailom) született Löffler Mihály akkor számvivő őrmesterként szolgált az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében, édesanyja, Krucsay Augusztina (Erzsébet) a sárosi Héthársról (Lipany) származott. Szülei - bizonyára a kassai és eperjesi katonakórházak építésén sokat dolgozott - édesapja hatására katonatiszti pályát szántak neki, hiszen az állami elemi népiskola elvégzése után 1916-ban a marosvásárhelyi kadétiskolába adták. Az ottani német nyelvű bizonyítványai szerint közepes előmenetelű ta g Vojtech Löffler. Tátrán Kiadó, Bratislava, 1984. 2 Vojtech Löffler Béla (1906-1990).