Széphalom 23. (2013)
MESTEREK ÉS MŰVEK - Csohány János: Gyóni Géza ébresztése
SZÉPHALOM 23. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2013 371 CSOHÁNY JÁNOS Gyóni Géza ébresztése Pályakezdése, ifjúkori versei Gyóni (Achim) Géza (Gyón, 1884. június 25. - Krasznojarszk, 1917. június 25.) méltatlanul elfeledett költőnk, újságírónk megérdemli, hogy ébresszük emlékét. Egyik életrajzírója szerint Ady után korának legnagyobb költője volt. Művészetének csúcsát magyar katonaköltőként érte el, harctéri verseinek kötete, a Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (Przemysl, 1914, 1915, Bp., 1915, reprint 1996) kirobbanó sikert aratott, ez tette igazán ismertté és elismertté. Harminchárom éve alatt igen termékeny költő és újságíró volt, akinek költészete tükrözi sok nehézséggel, kudarccal, gyötrődéssel, olykor önsorsrontó döntésekkel tarkított élete élményeit. Amilyen zseniális költő volt, a polgári életben olyan élhetetlennek bizonyult. Szerencsétlen csetlés-botlásokkal, túlérzékenységgel gátolta saját boldogulását. Gyóni Géza költészetében négy korszak különböztethető meg Mikola Géza szerint: — Ifjúkori költemények. (Versek, Pozsony, 1904.) — Az Ady-hatás kora. (Szomorú szemmel. Bp., 1909. Élet szeretője. Bp., 1917., 1984.) — A háborús korszak. (Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Przemysl, 1914., 1915. Bp., öt bővített kiadás, 1915-1921; németül a przemysli kötet Wotocsek R. kiadásában Auf polnischen Fluren, am Lagerfeuer, Dresden, 1915 . — A hadifogság kora (Levelek a kálváriáról és más költemények a fogságból, Bp., 1916; Rabságban, Bp., 1915-1917.) Áchim Mihály gyóri evangélikus lelkipásztor — a híres parasztvezér, Áchim András rokona - hét gyermeke közül Géza negyediknek született. 1894-ben difteritisen esett át a család gyermekserege. Az édesanya gondos ápolása ellenére Géza öccse, a négyéves Ádámka elhunyt, a legkisebb gyermeket, a csecsemő Piroskát akkor választotta el édesanyja, aki kisfia halála után a búskomorságba, majd hosszú élete végéig tébolyba esett. A tízéves Géza ekkor vesztette el édesanyját, akitől pedig érzékeny lelkét, költői hajlamát örözl . Mikola Géza: Gyóni Géza költészete. Irodalomtörténeti Közlemények, 1938. XLVI. évf. 238. Gyóni Gézának számos életrajza jelent meg, a halálához közeli időben személyes ihletésű és ismeretek alapján írottak is. Néhány alapvető mű: Nagy Lajos: Egy magyar bárd sorsa. Bp., 1917.; Balogh István: Gyóni Géza szibériai életrajza. Bp., 1927.; Boross István: Gyóni Géza. Mezőtúr, 1927.; Réthy László: Gyóni Gáza. Kaposvár, 1929.; Kemény Gábor: Amiről Gyóniügyben hallgatnak. Századunk, 1932.; Závodszky Ferenc: Gyóni Géza Bp., 1932.; Bóka László: Gyóni Géza összes versei. Nyugat, 1941.; Gyóni Géza összes versei. Szerk.: Gyóni Ferenc. Bp., [1941] bőséges életrajzzal.; Gyóni Géza ismeretlen versei. Összes versei I-B. Bp., 1943.; Beck Zoltán: Gyóni Gézára emlékezünk, Múzeumi Kurír, 1984.; Kispéter András: Gyóni Géza kálváriája Irodalomtörténet 1985.; Kerék Imre: Tragikus harcok költője. Gyóni Géza emlékezete, Műhely [Győr], 1987.