Széphalom 24. (2014)
HISTÓRIA ÉS HAGYOMÁNY - Bodnár Krisztián: Egy leendő Dókus László-biográfia kérdései
SZÉPHALOM 24. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2014 129 év attól, hogy téves módon kezeljük a múltat: „A követelmény, mely szerint a jelenkori fogalmakat mellőzni kell, nem azt jelenti, hogy naiv módon bele kell helyezkedni a múltba. [...] A történeti gondolkodás valójában azt jelenti, hogy végrehajtjuk azt az áthelyeződést, amely a múlt fogalmaival történik, amikor megpróbálunk bennük gondolkozni. ”“ Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül az időről időre bekövetkező paradigmaváltásokat sem, és mindenféleképpen gondolnunk kell a kosellecki nézetre is, ha már fogalmakról beszélünk: „A kérdés az, hogy egy változatlan hangalakú szó szándékolt vagy vélt tartalma mennyiben maradt ugyanaz és mennyiben változott, azaz mennyiben van a fogalmak tartalma is történelmi változásnak alávetve? Egy társadalmi vagy politikai fogalom állandósága, érvényessége, de a neki megfelelő struktúrák is csak diakronikusan vehetők szemügyre.És így tehát jelen esetben sem tekinthetünk el attól, hogy egy-egy fogalom mást jelenthet a 21. században, mint amit, mondjuk, a 18. század végén jelentett, és lehetőség szerint a korabeli értelmezést kell követnünk (ami nem feltétlenül azonos azzal, hogy „naiv módon belehelyezkedünk a múltba”), nehogy tévútra jussunk. Guennfrey említi, hogy véleménye szerint a jó életrajz lemond a tisztelettudó megközelítésről,27 28 29 ami többé-kevésbé magában rejti azt is, hogy bizonyos mértékig le kell számolni a „pártatlan” kutató mítoszával, hiszen a múlt szereplője egyébként is különféle reakciókat vált ki a történészből, tehát nem létezik pozitivista értelemben vett elfogulatlan biográfus. Jelen esetben kérdéses, hogy Dókus és az ő pályafutása fog-e érzelmeket kiváltani bennem, és ha igen, akkor ezt hogyan lehet beépíteni a diskurzusba. Ilyen „neuralgikus” pont lehet pl. az 1849 utáni szereplése, amikor is az Oberlandesgericht bírája volt; vajon mennyire volt a hatalom „elvtelen” és bürokratikus kiszolgálója, mit jelentett mindez a pályafutására, társadalmi beágyazottságára vonatkozóan stb. A tisztelettudó megközelítésről való lemondásnak részben ellentmond K. Horváth Zsolt javaslata, aki szerint az életrajznak a halál társadalmi rituáléjával kellene ketődnie (s egyébként a temetést mint rítust primer jelentésadásnak nevezi).30 így ugyanis - véleményem szerint - a biográfia alanyát előre egyfajta kultikus „levegő” venné körül, illetve regényíróhoz „illő” megoldás lenne egy olyan ember halálával indítani egy életrajzot, aki lényegében véve még meg sem született. Ráadásul az sem feltétlenül bizonyos, hogy a halál része az életnek, és ha igen, akkor mennyire, ahogyan erre Kövér György rávilágít.31 Azt is hozzá kell tennünk mindehhez, hogy az életrajz alanya maga is a történelemben élt, ami létrehozta őt, de amit ő maga is formált.32És persze bizonyos mértékben ő maga is alakította a saját életének későbbi megírhatóságát pl. az általa hát 27 Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Gondolat, Bp., 1984. 278. 28 Koselleck, Reinhart: Fogalomtörténet és társadalomtörténet. In: Uő.: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Atlantisz, Bp., 2003. 131. (Circus Maximus) 29 Gueniffey, P.: i. m. 30 Horváth Zsolt, K.: Lehetséges-e a szinoptikus biográfia, s ha nem, hogyan? In: Halmos Károly - Klement Judit - Pogány Ágnes - Tomka Béla (szerk.): A felhalmozás mivé. Tanulmányok Kövér György tiszteletére. Századvég, Bp., 2009. 89-90. 31 Kövér György: Biográfia és történetírás. I. m.