Széphalom 24. (2014)

HISTÓRIA ÉS HAGYOMÁNY - Bodnár Krisztián: Egy leendő Dókus László-biográfia kérdései

SZÉPHALOM 24. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2014 129 év attól, hogy téves módon kezeljük a múltat: „A követelmény, mely szerint a jelen­kori fogalmakat mellőzni kell, nem azt jelenti, hogy naiv módon bele kell helyez­kedni a múltba. [...] A történeti gondolkodás valójában azt jelenti, hogy végrehajtjuk azt az áthelyeződést, amely a múlt fogalmaival történik, amikor megpróbálunk ben­nük gondolkozni. ”“­ Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül az időről időre bekövet­kező paradigmaváltásokat sem, és mindenféleképpen gondolnunk kell a kosellecki nézetre is, ha már fogalmakról beszélünk: „A kérdés az, hogy egy változatlan hang­alakú szó szándékolt vagy vélt tartalma mennyiben maradt ugyanaz és mennyiben változott, azaz mennyiben van a fogalmak tartalma is történelmi változásnak alávet­ve? Egy társadalmi vagy politikai fogalom állandósága, érvényessége, de a neki meg­felelő struktúrák is csak diakronikusan vehetők szemügyre.É­s így tehát jelen esetben sem tekinthetünk el attól, hogy egy-egy fogalom mást jelenthet a 21. században, mint amit, mondjuk, a 18. század végén jelentett, és lehetőség szerint a korabeli ér­telmezést kell követnünk (ami nem feltétlenül azonos azzal, hogy „naiv módon be­lehelyezkedünk a múltba”), nehogy tévútra jussunk. Guennfrey említi, hogy véleménye szerint a jó életrajz lemond a tisztelettudó megközelítésről,27 28 29 ami többé-kevésbé magában rejti azt is, hogy bizonyos mértékig le kell számolni a „pártatlan” kutató mítoszával, hiszen a múlt szereplője egyébként is különféle reakciókat vált ki a történészből, tehát nem létezik pozitivista értelem­ben vett elfogulatlan biográfus. Jelen esetben kérdéses, hogy Dókus és az ő pályafu­tása fog-e érzelmeket kiváltani bennem, és ha igen, akkor ezt hogyan lehet beépíteni a diskurzusba. Ilyen „neuralgikus” pont lehet pl. az 1849 utáni szereplése, amikor is az Oberlandesgericht bírája volt; vajon mennyire volt a hatalom „elvtelen” és bürok­ratikus kiszolgálója, mit jelentett mindez a pályafutására, társadalmi beágyazottságá­ra vonatkozóan stb. A tisztelettudó megközelítésről való lemondásnak részben el­lentmond K. Horváth Zsolt javaslata, aki szerint az életrajznak a halál társadalmi ri­tuáléjával kellene ketődnie (s egyébként a temetést mint rítust primer jelentésadás­nak nevezi).30 így ugyanis - véleményem szerint - a biográfia alanyát előre egyfajta kultikus „levegő” venné körül, illetve regényíróhoz „illő” megoldás lenne egy olyan ember halálával indítani egy életrajzot, aki lényegében véve még meg sem született. Ráadásul az sem feltétlenül bizonyos, hogy a halál része az életnek, és ha igen, akkor mennyire, ahogyan erre Kövér György rávilágít.31 Azt is hozzá kell tennünk mindehhez, hogy az életrajz alanya maga is a történe­lemben élt, ami létrehozta őt, de amit ő maga is formált.32­­És persze bizonyos mér­tékben ő maga is alakította a saját életének későbbi megírhatóságát pl. az általa hát­ 27 Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Gondolat, Bp., 1984. 278. 28 Koselleck, Reinhart: Fogalomtörténet és társadalomtörténet. In: Uő.: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Atlantisz, Bp., 2003. 131. (Circus Maximus) 29 Gueniffey, P.: i. m. 30 Horváth Zsolt, K.: Lehetséges-e a szinoptikus biográfia, s ha nem, hogyan? In: Halmos Károly - Klement Judit - Pogány Ágnes - Tomka Béla (szerk.): A felhalmozás mivé. Tanulmányok Kövér György tiszteletére. Század­vég, Bp., 2009. 89-90. 31 Kövér György: Biográfia és történetírás. I. m.

Next