Széphalom 25. (2015)
MESTEREK ÉS MŰVEK - Martinák Jánosné: Czóbel Minka esete Mayával, Donna Juannáal, Háfiával
SZÉPHALOM 25., a Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2015 871 tölte, nem vették észre az azokban megjelenő többletet, és amikor a francia szimbolisták (Baudelaire, Verlaine, Mallarmee), illetve Schopenhauer, Nietzsche és Freud hatására újabb csúcsokra tört, szembefordultak vele, vagy ami rosszabb, elhallgatták működését. Pedig a modern magyar irodalom első darabjai a nyírségi Anarcson születtek meg: elsőként írt nálunk szabadverset— amit ő rythmicus prózának nevezett — , hithű katolikusként befogadta a buddhizmus tanításait, kipróbálta az impresszionizmust és a szimbolizmust, amivel nemcsak verseit, prózáját is megújította, és a dekadens minták hatására bátran élt az extrémebb témákkal, emiatt nemcsak a kritikusokkal, a katolikus egyházzal is szembekerült. Czóbel Minka számára az írás létszükséglet volt, családja pedig ettől várta megélhetését, hiszen a századfordulóra anyagilag tönkrementek, és Czóbel Minka semmilyen hajlandóságot nem mutatott arra, hogy férjhez menjen, és azzal biztosítsa jövőjét. Gyermekkori szerelme, Forgách László gróf a legjobb barátnőjét vette feleségül, Olsavszky Gyula festőtől pedig - a testiségtől irtózva — ő fordult el. A köztudat Justh Zsigmondot (1863-1894) is szerelmei közé sorolta, de erre sem a levelezésük, sem egyéb adatok nem utalnak. Ő azonban ennél fontosabb szerepet töltött be Czóbel Minka életében, ami gondolkodásuk azonosságán nyugodott. Mindketten egyformán vonzódtak a francia művészek újdonságokhoz, a zenéhez, értékesnek látták a magyar paraszt tradíciót, és — más-más okok miatt — mindketten hittek a „vágytalan boldogság erejében. Arisztokrata származásuk ellenére felismerték, hogy osztályuk túlélte önmagát, úgy vélték, az új Magyarországot csak a paraszti őserő mentheti meg. Patriarchális viszonyban éltek parasztjaikkal, Justh parasztszínházának nemcsak nézője, szerzőként is részesévé vált Czóbel Minka, akinek verseiben Justh a „turáni” nyugalmat érzékelte, néhányat azokból megzenésített és úgy népszerűsítette. Írásaik párhuzama alkotói kapcsolatukat mutatja. Justh a Fuimus című regényében ábrázolta az általuk „mándokizmusként”16 emlegetett jelenséget, és a Gányó Julcsa című kötet történeteinek hangulata is visszaköszön Czóbel Minkánál. Justh tüdőbetegsége miatt az év nagy részét külföldön töltötte, emiatt 1889-től folyamatosan leveleztek, melyekben a Kedves Kollega!megszólítást csak a Justh halála előtti évben váltja fel a Kedves Barát/ATV-kezdés, de még akkor sem tudott olyan oldottan csevegni vele, mint pl. Fesztynével. Ezek a levelek mégis a barátság erejét mutatják: kölcsönösen oldották a másik magányát, és egyengették egymás művészi útját. Czóbel Minka a nyilvánosságot köszönhette Justhnak, és neki írott leveleiben nyíltan vallhatott önmagáról, ami létfontosságú volt a számára. Mindezekért cserébe felvállalta Justh könyvének korrigálást, virágmagokat és cserjéket küldött Szenttamásra. „Hozománya” pedig a francia költő, Melchior de Polignac barátsága lett, aki vendégül látta a Loire-menti kastélyában, lefordította verseit és segített megjelentetni a Lélekvándorlás című kötetét. A Mednyánszkyak pénze megmentette a kastélyt és a hozzá tartozó föld egy töredékét, amit bérlők kezeltek, de velük Czóben Minka volt napi kapcsolatban. Hogy az ebből kapott szűkös apanázsát kiegészíthesse, kutyákat nevelt, méhészke- 16 A kiüresedett nemesi életet így nevezték el a Mándokon, Forgách gróféknál megéltek nyomán.