Pákh Albert (szerk.): Szépirodalmi Lapok, 1853 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1853-03-13 / 21. szám
21. szám. A SZÉPIRODALMI LAPOK. Megörvendeztem, mert Kálmán fura- Az asztal körül ülök, kiknek nevét tus-pajtásom és különösen vigíin volt, többnyire rögtön elfeledém, de a kik, egy Három év nem változtathat meg. hallgatag öreg urán kívül, mind vidám , most is nagy toásztázó és szájas czimborák voltak, az uj vendég érkezésén népember, majdnem úgy valának elragadtatva, mint Vérmérsékünk különbsége volt az ok, maga, a derék házigazda, mellyért egymáshoz vonszódánk. S miért Csodálatos azonban hogy az elösorolnigyjem, hogy rokonszenvem alapját, nálatak közöl, az első perczben épen azon már többé fel nem találom? hallgatag öreg neve, ki meg sem mozdult. — Vannak-e nők a háznál? kérdem, ki szemét sem veté rám, ragadt meg el.— Egy láb sincsen, a fehércseléde- lilémbe, és olly kitörölhetlenül, mintha emken kívül: válaszold kovácsom,lékezetem táblájára beégették volna. — És a földesuraság? Pedig e név kacskaringós és hosszú — A gróf Pozsonyban mulat, a grófné vala, pedig Párizsban lakik. Sankansakhanrah Telhat Al-Csak keveset változtatva öltözékemen, m a e k vagy is doktor Justus A - a kastélyba siettem, melly a helységtől jó madens Feniente de Lacovido , kora távolságra fekvék. — igy mutatá be nekem öt Földesi Kál-Az alsó emelet több szobát kivilágítva mán barátom, voltak. Mint később vettem észre, a társaság A gyertyacsillám után indultam, doktorunkat egyszerűen csak Taddénak Nevetés és zaj hangzott füleimbe, hívta; de a poharazás közt is mindig némi Poharak csendültek, félénk tisztelettel fordultak felé azok,kik A sürge legény egészen ignorálni lát- hoz szólani méltoztatott, szék megjelenésemet, olly természetesnek Istenemre! különös ember is volt, találd azt, s én sem tudakoltam tőle sem hideg, részvétlen és megdöbbentő tekintit és senkit. Benyílok egy kis szobába, tétével, a bazilikusi szemekkel, a gondoloman egy nagy terembe,kotló tar homlokkal, az arcz millió redöi— Arthur! Kálmán!—e kettős kiáltás vet, a magas összevont szemöldökkel, és hangzók, s némi toll minden beszélgetéstel, a kiszikkadt testtel, mellyet vagy az idő szellemi fogékonyságra képtelen. Mi Ira Aldrich- tóságteljesen jelen meg a gyűlésben, mi mélyen geben nem csak a tehetség és természeti jelenség gyöngéd a Desdemonávali szerelmes jelenésben, mert látjuk, benne nem csak merész, de hű ábrá- milly megrázó végbeszédének csöndes páthosza,zolóját csodáljuk a legféktelenebb emberi szén- midőn a fellázadt indulat lángja a haláláldozat vedélynek, midőn az kínjai közt a kétségbeesés mellett kialszik. — Ha mint Macbeth, minden titáni kitöréseiben nyilatkozik, hanem egyszeri sebessége mellett nem volt olly meglepő, annak mind a gondolkozó művészt is, ki az indulat oka nem tőle függő külsőségben rejlett, korlegszilajabb rohamaiban sem feledkezik meg ma nyezetének silányságában; de itt is az általa szergáról, eszközeit mindig megválasztani és kezeit s olly szépen elszavalt epilóg minő tanusácsulni tudja, azokat nem túlozván, ki nem meget tesz művészi szelleme és magas műveltsérűtvén. Azon úgynevezett artikulálatlan hangok, görös. És minő bámulatos sokoldalúsága tán emellyeket különösen Othelloban szemére vetnek, lénk „Mungo“-ban , e megtestesült képében a a helyzetek és jellem által egykép motiváltak; a hosszas szolgaság által bárgyúvá lett s állattá legérzékenyebben sebzett kebel faj-hangjai azok, aljasitott népfajnak; a hit jellemfelfogást csak erőszakos kitörése a leglángolóbb szenvedély- azok méltányolhatják, kiknek alkalmuk volt a ben égő szívnek, mikép az a forró égöv fiainál négerek szomorú állapotát közelebbről is mernyilatkozik s mellyet nem az északi pillognia hetni, hova őket a polgárisodás tutatá, melly mértéke szerint kell megítélnünk. És Shakes csak bűneit osztá meg velök, mig eserényeiket peaze maga , ki jellemeit olly finomul tudja ki- megrabolta. Szóval, bármilly oldalról tekintsük árnyalni, nem utal-e művében több helyt Other- Aldridge-t, e rendkívüli tünemény, ki e nagy ló kedélyének illyszerű mozzanataira? De Al- művészekben nem épen gazdag korban általános dridge nemcsak e jelenetekben művész. Mi mél részvétre számíthat.“ 331