Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)

LEVELEK PETŐFI SÁNDORHOZ - 1846 - Szemere Pál levele Petőfihez

SZEMERE PÁL LEVELE PETŐFI SÁNDORHOZ Nagyérdemű férfi, becsült barátom ! Nem egyszer teszek szemrehányást magamnak az miatt, hogy oly sokáig késedelmeskedem. Felőled és lantászatod felől közönségünk előtt szólani —­ ha csak azt amit és valamit is. Az az átkozott túlszerénység, való­ igaz nevezetével, gyávaság ! Pedig — legalább én úgy sejtem — a pestiekre nézve, néhányra tudnillik, fölvilágosító szövétnekecske gyanánt fognék szolgál­hatni. Hiszem , ez a világosság egyszersmind égetne is. Igen. És ez épen a baj ! A fiatal, s Veled egy vagy közel korú, eltörpülve érzi magát körüled, midőn mimeléssel kezdé pályafutását ; holott Téged saját kebled örök ifjusága istene szólaltat meg, s gyermek s legény s férfi éveidben egyiránt. Tünemény, mely a világirodalom történetei között, a legszerényebben szólva bár, ritka és gyér ; én hasonlót egyet sem tudok, egyre sem emlékezem. Az öregebbek? Olvasom egyiknek bírálatát. Boldog isten ! Köszönje meg a jámbor, hogy káromkodás helyett ezen iróniai fölkiáltással hallgatok el. És hány lehet, sőt hány van, mint nem egyszer tapasztalom némely társalgásom alatt, ki matériát és formát, mint ikeregységet, felfogni elégtelen lévén, egyiket a másik nélkül bírálgatja. Némely bírálócska a legszembetűnőbb soccust sem képes lelki szemeivel meg- 19a* 587

Next