Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)
LEVELEK PETŐFI SÁNDORHOZ - 1848 - Arany János levele Petőfihez (XIX)
kenyeret nem ettem, mint ez. Óhajtanám nevemet visszavonni a szerkesztésből, de már késő, benne vagyok. Viselnem kell a pénzcsalói tisztes nevet. Magadnak köszönd, mosolygasz most, nem fogadtad jó tanácsomat. Igaz. De, barátom, nem ily néplap szerkesztése volt az, mit én felvállalni nem mertem. Nem számítottam én ilyen formán , hetenkint egy kis ív, nagy címmel s széles szélekkel, minél ritkább s öregebb betűkkel nyomva, egy kis tárgy parány-homeopathiai adagban, feleresztve pimasz beszédek allopathiai özönében, vidéki levél akárhonnan jő, akármi van benne, csak az ívet kitöltse stb. Én a népnek valóságos politikai és szépirodalmi lapot készültem kezébe adni, saját erőteljes nyelvén, de nem pimaszkodva ; politikait, mely szerint a hon jelen állását, ahol szükséges, múltjából is világosítva, felfoghassa, külországokhozi viszonyát megismerhesse, s dolgainak kifejlését, időszerűit folytonosan kisérhesse, szépirodalmit, mely a népköltészet művészi orgánuma legyen, mely által a nép romlatlan kedélyére művészi hatás gyakoroltassák. Egy lapnak, tagadhatlan, hogy kevés hetenkint egy ívnyi terjedelem s legkevesebb két ív lenne szükséges, de gazdaságos nyomatás mellett, egy íven is lehetne adni két annyit, mint a Nép Barátjában jelenleg adatni szokott. E felőli nézeteimet már régebben közöltem a főszerkesztővel, de, amint látom, siker nélkül : azért-e, mert javaslatom szerint a lap módosítása költség tekintetében nem kivihető, vagy azért-e, mert így is jól van ; a közönség nem panaszkodik, sőt amint Gereben írja, retteneteskép dicséri a lapot ! én nem tudom. A dicséretet nem mások szájában, hanem önérzetem tisztaságában szoktam keresni, s következő