Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)
LEVELEK PETŐFI SÁNDORHOZ - 1848 - Petőfi István levele Petőfi Sándorhoz (I)
Ah ! én még a sír szélén is emlékszem arra, egész háznépestől. Isten veletek, édesim ! Arany János U. I. E levélben a moszió Nyilvánosság számára egy betűt sem írtam, különben kuttya-disznó veszett. . . PETŐFI ISTVÁN LEVELE PETŐFI SÁNDORHOZ ! Veszprém, 1848. julius 13. Kedves bátyám ! Kívántalak egy pár heti ittlétünk alatt tudósítani, valamint elmenetelünk előtt elvárom szinte tudósításodat. Ha azt mondanám, hogy megbántam tettemet, miszerint katonává lettem, bűnt követnék el lelkiismeretem ellen ; nem beiz én, nem bántam meg, s úgy hiszem, nem is fogom megbánni, ha közlegény maradok is. Kijelölve altisztnek ugyan már vagyok, de kijelentve még nem. Egy kissé furcsán tetszik, hogy idejöttünkkor már az itt levők között az altisztek ki voltak nevezve, s minket azok alá adtak, holmi 15—16 esztendős mesterlegények kormányzata alá, kikben kevés az értelem ; ez bizony sokunknak, akik jobban megérdemelnénk, visszatetszik ... de az idő s a tettek majd megváltoztatnak mindent. Hát urammal mire mentél? Mi az újságokat bizony nemigen szemlélhetjük, mert ide nem jár, csak a kaszinóba, ott meg az urak, vagyis az úrformák lenézik az önkéntes katonát. . . sokan azt hiszik, hogy ezek az önkéntesek aféle ügyefogyott emberek, kiknek nem volt életmódjuk, holmi csavargó miegymás, pedig