Reviczky Gyula összegyűjtött művei (Budapest, 1944)

Reviczky Gyula (1855-1899)

tikai rovat vezetését másra bízta; elmulasztott tisztelegni a főispánnál. Mi sem lett természetesebb, minthogy Aradról hamarosan távoznia kellett. Kevés ideig ismét Budapesten volt, majd újra vidékre vonult. Ezúttal Kassa lett állomáshelye ; ott német nyelvű újságot, a Pannóniát szerkesz­tette. Egyáltalán nem volt kedvére. Visszajött Pestre ; egy ideig Verhovay Gyula Függetlenségért működött. Alkotó kedve nem tört meg; egymás után két regénye jelent meg. 1884-ben az Edelény c. verses regény és az Apai örökség, majd ekkoriban jön a Margit szerencséje. Közben lefordította Kleist Heilbronni Katicáját. Kleistről igen kedvező volt a véleménye; a német irodalom egyik legeredetibb és legnagyobb alakját Kleistben látta. Nem minden előzmény nélkül rezdül meg lelke húrja ; növekvő beteg­sége és kedélyvilágának borulása halálsejtelmet támasztott benne. Énekei a létezés múlandóságáról és a halál jótékony öleléséről zengedezik. Erre vallanak a Másnak hetek . . ., Lemondás, A halálhoz, Palinódia, legszebb versei. 1887-ben váratlanul jobbra fordul Reviczky reménytelen sorsa: a Pesti Hírlap meghívta belső munkatársának. Ismét színházi és irodalmi rovatvezető lett. Jól fizették. Kollégái közül Schmitély József és Sebők Zsigmond mutatott iránta a legtöbb jóindulatot. Betegsége láthatóan hatalmasodott. Arcába ment gyógyulást keresni. Az enyhe éghajlat, a költői környezet elhitette vele, hogy gyógyulni kezd; önfeledten írja, hogy szárny kell neki és nem koporsó. Barátai itthon mindent elkövetnek, hogy Reviczky életének hátralévő napjait boldoggá tegyék. Amikor Arcó­ból hazatért, az Ország-Világ Reviczky-száma fogadta. A költő még Arcó­ban rendezte nyomtatásra készen Magány kötetének verseit. A Kisfaludy Társasághoz nyújtotta be kiadásra. A bírálók (Lévay József és Imre Sándor) méltónak találták kiadásra. A Társaság különböző okokból nem tudta mindjárt kiadni a kötetet. Végülis Reviczky Gyula önállóan kényszerült verseskötetét megjelentetni; a Kisfaludy Társaság csak mint névleges kiadó szerepelt rajta és 100 forinttal járult hozzá a költségekhez. A Magány megjelenését kedvező sajtóvisszhang fogadta. Az elismerés napja felvirradt a beteg, fáradt testű poétára : élni és alkotni akart, mint azelőtt soha. Orvosai máskép vélekedtek jövője felől. Nemcsak az elismerés melengette Reviczky fájó szívét, hanem a har­madik szerelem tüze is lángot fogott benne. Az első szerelme még gyer­­mekies ábránd képében vonult végig lelkén ; a második meddő tépelődés jegyében erősen végigviharzott, és bensejét hosszú ideig foglalkoztatta; a harmadik testi-lelki megváltást ígért számára. Új szerelmét, Jászai Marit, a nagy magyar tragikát, Rezedának nevezi verseiben. Édesek vol­tak a napok, amikor Rezedával együtt lehetett. Ez a ragyogó boldogság Reviczky Gyula két arcos útja közé esik. Mint madár röppensz be hozzám, Mint illatos virág hajolsz rám . . . Te űzöd el szomorúságom, Melletted jön meg gyógyulásom.

Next