Reviczky Gyula összes költeményei - Magyar remekírók 53. (Budapest, 1902)
34 Reviczky Gyuláról termő «tehetséges fiatal költők» nyomtalanul feledésbe merülő köteteit. A lagymatag dicséretek ép oly kevéssé illettek Reviczky lírájára mint a kicsinyes gáncsolódások. A Budapesti Szemle ésPester Lloyd hallgatással mellőzték a kötetet, sőt a Budapesti Hírlap is. A Teleki pályázatra beküldött Büszkék czímű vígjátéka sem részesült méltánylásban. Szerepel benne egy vagyonára büszke borkereskedő, kinek szép leánya van ; ezért hárman versenyeznek; egy úr, a ki öröklött nevére és egy író, a ki tehetségére büszke; a leány a harmadiké lesz: sima gavalléré, kinek nincs mire büszkének lennie. Mint szembeszökő, az író a társadalom léha felfogását gúnyolja, mely hamis mértéket alkalmaz az emberekre. Költői erejének teljében folyton újat alkotva, Reviczky könnyen viselhette el az igaztalan ítéleteket. De súlyos csapást mért rá előnyös állásának elvesztése. Mikor A hon és Ellenőr egyesültek, őt az újonnan alakult Nemzetnél csak leszállított fizetéssel, riporterré lefokozva voltak hajlandók megtartani. Reviczky inkább végkielégítést kívánt. És újra keservesen kellett küzdenie a mindennapi kenyérért, melyről akkor mondta ki egyik versében, hogy azt nem Isten adja, hanem az ördög, hisz «kenyérért van a bűn, gyalázat, megalázás és nyomor !» A «MAGÁNY» Mert a szerencse szűken oszt javat, Egy kézzel ad, másikkal megtagad. Dicsőség koszorúját nyújtja tán? De társad mélabú, sötét magány. Állázat A nehéz küzdelmek, a bántó nélkülözések korszaka megújult. Reviczky a végkielégítésül kapott pénzt hamar elköltötte, versek és czikkek honoráriumai pedig csak csekély