Szikra, 1948 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1948-05-01 / 1. szám

Két hónappal ezelőtt, február 14-én a Magyar Pamutipar leányotthonában bensőséges ünnepségre gyűltek össze a gyár vezetői és ifjúmunkásai. Ezen a napon indították el ünnepélyesen a gyár hatszáz ifjúmunkásának példamutató munkaversenyét. Azóta letelt a hat hét, véget ért a verseny, már kiértékelték az eredményeket is és most újra ünnepségre gyűltek öszsze a fiatalok a kulturház gyönyörűen feldíszített nagytermében. Most már amunka eredményét és a versenyben kitűnt nagyszerű élmunkás fiatalokat ünnepelték. Hideg Erzsébet, a gyár SzIT-titkára nyitotta meg az ünnepséget, hangsúlyozva, hogya SzIT is megerősödve került ki a versenyből, mely még nem ért véget, hanem, miután versenyre mozgósította a gyár sok ezer dolgozóját, aagy gyári versennyel összeforrott. Non György, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége elnöke beszélt ezután, ő volt az, aki két hónappal ezelőtt, még a MIOT nevében megnyitotta a versenyt. Mindenekelőtt röviden vázolta a pamutipari ifjak munkaversenyének óriási eredményeit, hogy a gyár átlagtermelését hat és fél százalékkal, a konfekcióban pedig kilencvenkét százalékkal emelte az ifjúmunkások versenye. Non György ezután a munkaverseny jövő feladatairól beszélt és arról, hogyan foglaljanak helyet a nagy országos versenymozgalomban az ifjúmunkások-Óriási lelkesedés fogadta ezután Ratkó Annát, az ország első textilmunkásnőjét, a Textiles Szakszervezet főtitkárát, aki rövid beszédben méltatta az ifjúmunkások versenyének jelentőségét, majd a SzIT képviseletében beszélő Pécsi János után kiosztotta a verseny emléklapjait, jelvényeit és a jutalmul szolgáló bonokat, amelyekre 320, 210, illetve 105 Ft értékben vásárolhatnak a kitüntetettek. Az ünnepség után műsoros tánc következett. A pamutipar fiataljai így ünnepelték eredményes,nó munkájukat. Szerbudok haverok, idesütni srácok! Nem találtok máshol ilyen klassz barátot. Mint Csöröge Tónit saját személyembe. Kinek véleménye aranyat ér venbe. Mert én ideleütöm mindenbe az orrom. S amit kiszagolok, azt elétek szórom, Nem lehet már többé a Szittel kitolni, Mert majd közbeszólok én: Csöröge Tóni. Tudom, sokan lesznek, akik nem értik meg. Mért kell ilyen ménkű nagy újság a Szitnek? A lepedőforma azért jó a kézbe, hogy lepedőt húzunk sok gyászvitézre. Teszem azt, itt van a hároméves tervünk. Mi ifik azért, hogy egy félévet nyerjünk. A fogunkhoz verünk minden másodpercet. S van még, ki napot lop és él, mint egy herceg. A rongyosgárdisták is azt hitték páran, Hogy itt még most is a régi vad világ van. Elég, ha gyűjtenek, dinamitot, bombát. Aztán szvingelhetnek, vagy járhatnak rumbát. Kossa István elvtárs a farbát kivágta: — Üzemi apostol ne járjon a gyárba! — Helyes, de ha majd az apostolt kitette. Üzemi próféta ne jöjjön helyette. Húszezer tanoncunk kulturversenyt indít, S aki résztvesz benne, fel kell kösse ingit, Mert a szűrőverseny nem fogja azt tűrni, Hogy az szűrődjön le, ki levet tud szűrni. Pár közbeszólásom elég lesz a hétre. Nem mondok most semmit hentesre, sem pékre. De a jövő héten láthatjátok- szátok. Hát ebben maradtunk: „Munkásegység!“ srácok, közbeszól Báró Ullmann: ,,©t ywi© iP>igs<§® -dobd ki a kommunistákat6* Tíz nappal ezelőtt, április 20-án délután, a Benczur u. 25. sz. luxuspalota II. emeletén, a kilencszoba-hallos bárói lakosztály egyik sarkában éles, követelő csengetéssel megszólal a, 428—101 sz. telefonállomás. Rekedt, izgatott hang morgott a vonal túlsó végén: — Te vagy az, Gyurka? Ide süss, fiacskám, rúgd ki azokat a piszkos kommunistákat! Öt üveg pezsgő üti a markod! Csak ügyesen, fiam! A méltóságos úr hangja ... Az ember nem is hinné el, hogy a rekedt, izgatott, morgó hang tulajdonosa ott a vonal másik végén méltóságos báró Ullmann György volt. De a báró urat ugyancsak meglephette — ezt hirtelen támadt csuklás rohama bizonyítja —, hogy a vonal másik végén nem hűséges inasa, hanem a TIOSz egyik vezetője, Sándor Gyurka állott. Hogy mi is történt tulajdonképpen? Csak annyi, hogy báró Ullmann méltóságos úr, a volt nagyhatalmú GyOSz vezér, a Hitelbank volt elnöke és sok egyéb, már államosított gyár volt vezérigazgató tulajdonosa, felháborodott azon, hogy a nép saját kezébe vette sorsának irányítását és ami ezzel együtt jár, a gyárakat és bankokat is. Ezen felháborodása olyan nagy volt, hogy családjával együtt át óhajtott szökni a határon, nyugat felé. Közbelép a rendőrség De közbelépett a rendőrség és a méltóságos úr kénytelen volt hatósági kísérettel viszszatérni Pestre. Közben azonban a Tanonc- és Ifjúmunkásotthonok Országos Szövetsége, mely megfelelő helyiség hiányában munkáját nem tudta jól végezni, hatósági kiutalás alapján beköltözött a méltóságos úr kilencszobáslakásába és onnan Ullmann úr hazatértére sem volt hajlandó kiköltözni. A TIOSz fiataljai haladéktalanul elkezdték munkájukat az Ullman-lakásban. Igaz ugyan, hogy amikor beléptek — életükben ilyen pazar berendezést soha nem látva —, néhány percig ájuldoztak a csodálkozástól. A hatalmas habból kilenc, boltozatos, faragott mennyezetű teremszámba menő szoba nyílik, ebédlők mindenféle alkalmakra, dolgozószobák, férfi és női kártyaszobák,háromféle fehér, vörös és zöld csempésburkolatú fürdőszobák és egyéb rejtélyes termek. A folyosókon beépített szekrények ...: Az egyik szobában, egy dúsan faragott barokkszekrényt csak óriási erőfeszítéssel tudtak felnyitni az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának emberei. Végre kitárul a szekrény: gyomra egy hatalmas mosdóberendezést rejt magában, kézi zuhannyal és házitelefonnal. A néhány nyom, amelyet a távozni készülő Ullmannék még lakásukban hagytak, némi fényt vetnek arra, hogykik és hogyan éltek e lakásban. Ullmann úr és családja most egy emelettel lejjebb, báró Paksiéknál búsul, a börtönből nemrég szabadult gróf Széchenyi társaságában, likőrbe és tortába fojtva keserűségét. A báró úr és családtagjai időnként széthúzzák a függönyöket, vagy centiméteres nyílásokat nyitnak az ajtón, úgy leselkednek kifelé, gyűlölködő pillantásokat vetve a fiatalokra, akik május 1-ére díszítik fel a házat. Munkában a TIOSz Fönt az emeleten, már javában folyik a munka, az egyik szobában a TIOSz otthonok vezetőinek értekezlete folyik, amott arról tárgyalnak, hogyan fognak felvonulni az egyenruhás ifjúmunkások, a TIOSz otthonainak lakói május 1-e nagy ünnepén. Kopog az írógép, most készül a jelentés 1000, TIOSz-otthonban lakó, ifjúmunkás ellátási viszonyairól. Cseng a telefon, a Timót-utcai Tanonc és Ifjúmunkás város jelenti, hogyan áll az építkezés ügye A lakásban, melyben a magyar gazdasági élet volt teljhatalmú ura élte léha napjait, most ifjúmunkásokkal együtt beköltözött a munka lázas, izgalmas üteme. Otthont a tanoncoknak és az ifjúmunkásoknak! Ezt a jelszót valósítja meg az Ullmann-lakásban székelő Tanonc- és Ifjúmunkásotthonok Országos Szövetsége. Balogh Páter vasárnapi házi újságjában, a „Magyar Vasárnap"-ban,abban a rovatban, amelyben a kövér páter elmondja minden héten fölötte értelmetlen véleményét a helyzetről, többek között a következő sorokat olvashatjuk az április 25-i számban: „ ... Egy cikkről beszélünk még, amely Ullmann György lakásának ügyéről számol be. — Azt olvassuk, — mondja apáter, — hogy kilencszobás lakásban laktak ketten. Az ember azt hinné, hogy most ebbe a kilenc szobába legalább háromnégy családot fognak betelepíteni, hogy enyhítsék a lakáshiányt. Ezzel szemben — elfogulatlan lehetek, mert nem tudom értelmét a TIOSz-nak, amiről szó van, valami irodát telepítettek oda. Tudok róla, hogy van egy rendelet, amely nem engedi hogy az eddig lakás céljára szolgált helyiséget bármilyen tközületnek vagy hivatalnak engedjék át. Kívánatos és megnyugtató volna, a köz szempontjából, ha ez a rendelet ebben az esetben és minden esetben érvényesülne. Az Erőss János négyszobás lakását például a munkaversenyek irodájának adták oda...“ Nem értjük, hogyan mondhat valaki véleményt arról, amiről nem tudja, hogy mi az. Persze azt nem csodáljuk, hogy Balogh páter nem tudja értelmét a TIOSz-nek, hiszen elég ha a budapesti mulatók hölgyeit ismeri részletesen. Azt pedig nem tudjuk elbírálni, hogy vájjon melyik nagyobb a jelen esetben, a rosszindulat-e, vagy a tudatlanság. Nem tudjuk, Balogh páter magának, esetleg valamelyik barátjának, vagy barátnőjének, akarta odaadni az Ullmann lakást teljes kilenc szobájával és egyéb hozzátartozó részeivel, vagy az Ullmann méltóságos urat szerette volna visszahelyezni? De ennek eldöntése persze nem tartozik ránk és nem is izgat túlságosan bennünket, mert egész természetesen vesszük, hogy Balogh páternek nem tetszik, hogy a Tanonc- és Ifjúmunkásotthonok Országos Szövetségének Központja költözött Ullmann lakásába. A szerencse csak az, hogy az ilyen kérdések eldöntése nem Balogh páterre, hanem a magyar demokrácia hivatott szerveire tartozik. SZILVÁVAL SZÁMBAN — Májusi társaimnak — A téglák felett megcsillant a fény, ott ültem épp a járda szegletén, a számban szilva. Feljebb telegek keringtek, fenn, a Jánoshegy felett, és ekkor hirtelen — bolond dolog, miért, hogy éppen erre gondolok? — csak éreztem, hogy itt van a helyem a téglák közt, s míg fenn a fellegen ragyog a béke és a napsugár, az életem oly tárva-nyitva áll, hogy bátran, szépen, ünnepélyesen, szilvával számban újrakezdhetem. A szívemben örökre megmarad az eltűnt szilva és e pillanat, mely ’át átvillan múló éveken és hirdeti, hogy — nem reménytelen. Mert lásd, barátom, ki ezt olvasod: a szilva eltűnt és én itt vagyok ... A téglák felett megcsillan a fény, s mi együtt nézzük május elsején, hogy kergetőznek fenn a fellegek a kék egen, a Jánoshegy felett A téglák közt már malter is ragad és megszáradt a régi vakolat, s mi ott ülünk az utca szegletén, hol új téglákon ragyog már a fény, — új felhő száll a Jánoshegy felett — és zúg a gép és zúg a kikelet. TÍMÁR GYÖRGY Hite Master's Voice A jobboldali szociáldemokraták Magyarországon többször állították példaképül a munkások elé a francia szocialista pártot és annak vezetőjét, Leon Blumot. Blum, a munkásmozgalom osztályárulásban megőszült veteránja nem a második világháború után árulta el először a munkásosztályt. Egész élete alatt híven kiszolgálta a burzsoáziát. 1936-ban a népfront többséget kapott a választásokon, de Blum megbontotta a munkásosztály egységét, megegyezett a burzsoáziával és a spanyol nép hősies szabadságharcával szemben ellenséges magatartást tanúsított. Amikor a spanyol nép élet-halál harcot vívott Franco csapataival és a német, olasz segítség özönlött Francónak — Blum híven követve a francia és angol burzsoázia kívánságát, „be nem avatkozást“ hirdetett, lezáratta a francia-spanyol határt. A második világháború után sem lett hűtlen önmagához és burzsoá gazdáihoz. Ideológiai téren szembefordult a marxizmussal és ködös „blumista“ zagyvalékkal akarta helyettesíteni. Nem az osztályharcra, hanem az osztálybékére akarta vezetni a francia munkásságot. Nem fogadta el a kommunisták akcióegység indítványát és szoros szövetségre lépett a burzsoá pártokkal. 1946 tavaszán Amerikába utazott és amerikai-francia pénzügyi egyezményt kötött, melynek eredményeként a francia filmipar fokozatosan elsorvadt és 1946 első hat hónapjában 338 amerikai filmet mutattak be 55 franciával szemben. A másik következménye az egyezménynek, az import-korlátozások eltörlése, amelynek következtében ma már a francia ipar jelentős része nem működik vagy amerikai kézbe került. Januárban Bevin angol külügyminiszterrel megegyezett, hogy Franciaország ténylegesen lemond a német jóvátételről és a Ruhr szenéről, ami hatalmas csapást jelent a francia nemzetgazdaság számára Persze, ezt nyíltan nem mondotta ki, szóvirágokba burkolta, de a tartalom, a lényeg ez volt. Pártja központi lapjában, a hírhedt „Populaire“-ben cikksorozatokat közölt az amerikai politika helyességéről, kijelentette, hogy ők a „béke imperialistái“, „én hiszek az Egyesült Államok őszinte önzetlenségében“. Harcot indított a nemzeti szuverenitás ellen s minden erejével támogatta az európai országokat gyarmati sorba taszító Marshall-tervet. Természetesen, tevékenysége nemcsak erre a térre korlátozódott Ugyanazzal a buzgósággal, amellyel kiszolgálta imperialista gazdáit, ugyanazzal a buzgósággal támadta és támadja azokat az erőket, melyek akadályozzák az imperialisták terveinek megvalósulását: a Szovjetuniót, a népi demokráciákat és a francia baloldalt. Minden országban támogatta a jobboldali szociáldemokratákat, nálunk Peyer Károlyt és társait és ugyanakkor harcolt a baloldali szocialista pártok és vezetők ellen. Nem véletlen, hogy Blum az olasz választások előtt ellátogatott Olaszországba és ott Saragat, az olasz osztályáruló brigenti mellett agitált, mondott beszédeket. Franciaországban pedig kiszorította az ország legnagyobb pártját, a Kommunista Pártot a kormányból, szövetségre lépett a polgári pártokkal és kiépíti az utat De Gaule fasiszta mozgalma számára, ő az „ideológusa“ a francia reakciónak, ő terjesztette a „harmadik út“, a „harmadik erő“ jelszavát. „Sikereit“, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy pártja állandóan kisebb lesz, moleárbázisa eltűnt, s a francia dolgozók tisztán látják a burzsoázia érdekét szolgáló politikáját. Ezek legfőbb jellegzetességei Blum életének és működésének. Támogatni minden erővel az amerikai és a francia burzsoáziát, harcolni a forradalmi szocialisták ellen, elszigetelni a Szovjetuniót és a népi demokráciákat, megbontani a munkásosztály egységét — Íme, ilyen a jobboldali szociáldemokraták egyik vezetőjének politikája. Fontos, hogy minél több ifjú és öreg, minden nemzetiségű dolgozó tisztán lássa a munkásosztály árulóinak igazi arcát, hogy védekezni és támadni tudjon a Blumok, a magyar Blumok és csatlósaik ellen, akik, mint nagy tanítónk, Lenin mondotta: a burzsoázia ügynökei a munkásmozgalomban! Kedves olvasó, ezen a helyen minden héten néhány képkockát fogsz találni. Nem divatos színésznőkről, nem legújabb divatcsodákról, nem áruházi rablógyilkosokról. Az üzemek, gyárak legjobb élenjáró ifjúmunkásait mutatjuk be ellesett pillanatképekben, munkájuk közben, a gép mellett, vagy a tervezőasztalnál. Azokat az ifjúmunkásokat mutatjuk be, csak öntudatos hősiességgel harcolnak munka kemény frontján a hároméves terv két és fél év alatti megvalósításáért, a boldog és új- Magyarországért. Bemutatjuk Pesti Józsefet, a Ganz vagongyár 24 éves ifjúmunkását, aki egyike a gyár legKlTen nőbb dolgozóinak. Mielőtt munkaversenyre lépett volna, már akkor is a többtermelés és a jobb termelés szempontjait tartva maga előtt, 122%-ot ért el. Teljesítménye most, mióta versenyben áll a gyár többi dolgozójával szemben, meghaladja a 150 koles minőségi teljesítménye elérte a lehető legjobbat: a 0 fi selejtet. 2. Ez itt Deák Imre, három esztergapaddal dolgozik arrébb Pestinél és egyike azoknak, akik versenyben állnak Pestivel. Termelése eléri a 130 százalékot, de Pestinél lényegesen nagyobb gépen és nehezebb feltételek mellett dolgozik. A gép forog, Deák szemét a befogott darabra szegezi, kezével pedig hajszál pontosan irányítja a kést. Ez itt pedig a Ganz vagongyár öntödéjének „Rákosi“ rohambrigádja, összehangolt, tervszerű munkájuk nyomán óriási teljesítményt értek el-3. Ennél a gépnél két kás áll, az egyik Mergl István üzemlakatos - munkásnyító Alásik Orsi Pál rohammunkás. Mergl új sebességváltószerkezete konstruált ehhez a hatalmas szerkezetű marógéphez, melynekgítségével évente húszezer fontot takarít meg a gyár ,ne tökéletesen bevált. Örsi Pál ezen el Mindketten 23 evesen. ./f" egészítik ki egymás munkáját a munkásújító és a rohammunkás. 6. Amikor megláttam az első rohammunkás-jelvényt, elhatároztam, én is megszerzem! — Mondja Frommel István, az Egyesült Izzó nehézfém műhelyének legjobb munkása. Frommel István azóta már elérte a 206—210 százalékot, naponta harmincöt kiló préslemez helyett hetven kilogrammot termel. Olyan munkatempóval dolgozik, hogy az üzemvezetők már Frommel kezét féltik. 5 Osztályelső! - Olvashatjuk a táblát az Egyesült Izzó audionosztályán, Pappbolya szerelőasztala felett. Papp Ibolya 33 éves, átlagtermelése meghaladja a 180 százalékot.