Szikra, 1950 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1950-01-13 / 2. szám

Mátyus Pál, Balázs József, Lutz János... HÁRMAN A LEGJOBBAK KÖZÜL A sztálini munia­verseny mozgalom­­ban, a sztálini műszakban kitűnt dolgo­zókat élmunkásjelvénnyel tünteti ki a Szakszervezeti Tanács. A kitüntetésre készülők között igen sokan vannak ifjúmunkások is. Az íímzakasnak je­lölt dolgozók Sztálin nevével, a Szov­jetunió sztahanovistáinak példája nyo­mán érték el eredményeiket. Új mun­kamódszerekkel döntötték meg a ré­gieket, sokszorosan túlteljesítették nor­májukat és többszáz, sőt többezer szá­zalékot értek el. Most, az ötéves terv megkezdésekor fokozott felelősség, megtisztelő feladat vár legjobbjainkra: megtartani, tovább vini­­ a sztálini műszakban elért nagy­szerű eredményeiket. A munkamódszerei­­ket a dolgozók szézkincsévé kell ten­niük a munka termelékenységének fo­kozása érdekében. Ezért hárul nagy felelősség az élminkásjelvények oda­ítélésénél a dolgozókra: valóban a leg­jobbakat, a szocialista munkában élen­járókat javasolják kitüntetésre! M­­ygus Matii viternari tanuló, a Láng-gyár­­öntö­déjében dolgozik. Az élmunkásjelölő gyűlésen idős szaktársai jelölték őt a magas kitüntetésre. A sztálini műszakban 2530 száza­lékra teljesítette normáját, pedig még tanuló. De nemcsak kiváló teljesítményével, munkamódszer átadásával is hozzájá­rult a műhely termelési grafikonjának emeléséhez. Mátyás Pali harmadéves tanuló, de pontos, lelkiismeretes mun­kájával máris kiváltotta az iiás szak­­társak elismerését. A tanulók nagyon becsülik segítségét. Winger Sándor és Kulta Albert elsőéves tanulók sokat tanultak Mátyus elvtárstól a formák elkészítése közben. Mátyus elvtárs nemcsak a terme­lésben, a mozgalmi munkában is meg­állja helyét. Az ifjúmunkások között állandó nevelőmunkát végez s igyek­szik őket aktivizálni a mozgalomban. Különösen a szakmai továbbkép­zésre hívja fel a fiatal öntőtanu­lók figyelmét és ebben példát is mutat társainak. Az iparostanuulóiskola egyik legjobb tanulója. Mátyus Pálf, a fiatal öntő­tanuló méltán érdemli ki az éhőm­un­­kásjelvényt, ötágú élmunkás csillag fog mellén ra­gyogni. Lucz János ifjúmunkás az el­következő időkben még jobb munká­jával , igyekszik kiérdemelni a nagy kitüntetést. I­SMaiáss­afrássef huszonnégyéves szerszámlakatos, a a Standard Villamossági gyár gép­műhelyének egyik legjobban megbe­csült dolgozója. A legnagyobb pontos­ságot megkövetelő munkákat ő készíti el. — ő a műhely legjobb szerszámké­szítő ifjúmunkása. Nagy körültekintéssel, felelősségtelje­sen készíti el a rábízott munkát, hi­szen az általa készített tom­ák ezred­­milliméternyi pontosságot követelnek. A műhely él munkásjelölő értekezle­tén Paksi elvtárs hozzászólásában is kiemelte Balázs elvtárs jó munkáját és a műhely többi ifjúmunkásának, különösen a csoportjába tartozóknak nyújtott segítséget. Balázs elvtárs a sztálini műszak­ban­­300 százalékon felül teljesí­tette normáját s átlagteljesítménye állandóan felfelé haladva elérte a 150 százalékot. Balázs József ifjúmunkás örömmel fogadta a műhely dolgozóinak bizal­mát. A dolgozók feléje áramló szere­­tetét termelésének fokozásával, mun­­módszerének elterjesztésével viszonoz­za. Balázs elvtárs továbbra is élenjár a termelés frontján. Ijunts J­ános esztergályos ifjúmunkást ma már nem­csak az Egyesült Izzó gépműhelyében ismerik, nevét a legjobb sztahanovista ifjúmunkások között emlegetik az egész országban. Lutcz, elvtárs az elsők között ismerte fel a gyor­sított fémmegmunkálási módszer nagy jelentőségét és azt alkalmazni kezdte munkájában. A halk zúgással működő eszterga­pad mellett bizto­s kezekkel dolgozik a sztahanovista fiúmunkás. A sztálini műszakban 4000 száza­lékon felül teljesítette normáját, de most sem adja alul az 500-as átlagon. Emellett a gyár ifjúmunkásait sorra tanítja meg munkamódszereire. De nemcsak az Egyesült Izzó, hanem a MÁVAG és a többi üzem ifjúmunká­sainak is bemutatta már Lutcz elvtárs a Bortkevics-féle gyorsított fémmeg­munkálási módszert. Most büszke ar­ra, hogy mind többen hasznosítják ta­­­pasztalatait a munka termelékenysé­gének emelése frontján. Lucz elvtársat eddig végzett jó munkájáért és munkáskitüntetésre jelöl­ték az üzem dolgozói A dolgozó nép megbecsülésének bizonyítékaként az Jv Zikla Francia úttörők újévi üdvözlete magyar pajtásaikhoz Kedves pajtások! Ennek az új esztendőnek a kü­szöbén, mi nongenti (Le Peereux) francia úttörő fiúk és leányok legjobb kívánságainkat küldjük nektek. A mi csapatvezetőnket, Jean-t az a megtiszteltetés érte, hogy küldöttként jelen lehetett a budapesti Világ Ifjúsági Találko­zón, ahonnan országotokról gyö­nyörű emlékeket hozott magával Kedves pajtások, az 1950-es évre azt kívánjuk, hogy Francia­­országból olyan szép és olyan bol­dog ország legyen, mint amilyen az új Magyarország, hogy ne le­gyen többé gyermek, aki siratja a­­ háborúban elesett papáját, hogy minden francia gyereknek olyan vidám karácsonya legyen és olyan hodogságban éljen, mint a ma­gyar gyermekek. Szívélyes úttörő köszöntésünket és legjobb kívánságainkkat küldjük minden magyar pajtásunknak, vagyis Magyarország minden út­törő fiának és leányának, akiket szép hazátokkal együtt megismer­tünk és megszerettünk. Előre. Úttörő fiúk és leányok nevében: JEAN DELAMAN, csapatvezető. 5­9 Tagjelölt ifjúmunkásai­ példát mutatnak a termelésben Nincs nagyobb megtiszteltetés, mint, ahhoz a Párthoz tartozni, amelyet­­ Lenin és Sztálin tanításai irányítanak­­ a cselekvésben, amelynek soraiban a­­ magyar nép legöntudatosabbjai harcol­nak Rákosi elvtárs vezetésével. De ha valaki megkapja a piros tagsági köny­vet, kitűzheti a vöröscsillagos arany­kalászos pártjelvényt — ez a tisztes­ség kötelességekkel jár. A kommunis­tának példát kell mutatnia a munká­ban és a tanulásban. Az a jó kommu­nista, aki a munkahelyén, az ütemben elsők között halad a termelésben, rend­szeresen képezi magát elméletileg és a tanultakat felhasználva javítja to­vább munkáját, aki munkájával, tanu­lásával, magánéletével méltóképpen képviseli munkástársai előtt a Pártot. A Párt soraiba a dolgozók legjobb­jai kerülnek. Rákosi elvtárs beszélt er­ről a Központi Vezetőség ülésén: „Pártunk ajtaján a szó szoros értel­mében százezrek kopogtatnak és kér­nek rajta bebocsátást. A tagfelvétel, pontosabban a tagjelölfelvétel igen nehéz dolog... A jelentkezők közül a legjobbakat, a legöntudatosabbakat, az élmunkásokat, a mintagazdákat, a traktorállomások és a termelőszövetke­zetek színejavát vesszük föl, hogy még jobban megnöveljük Pártunk tekinté­lyét és vonzó erejét." Pártunk Politi­kai Bizottságának határozata a tagje­­löltfelvétel megindításáról külön ki­emeli, hogy a fiatalokat, elsősorban az ifjúmunkásokat minél nagyobb szám­ban kell felvenni a tagjelöltek közé. A munkásifjúság legjobbjai is a terme­lésük emelésével, tanulásuk, elméleti képzésük fokozásával szeretnének mél­tóvá válni erre a tisztességre. RADI BÁLINT másodéves kazán­-----------------— Kovács segéd a Láng-gyárban. Néhány hónapja még nehezen teljesítette a normát, de az­óta a teljesítménye állandó és rend­szeres emelkedést mutat A sztálini műszak alatt 289 százalékot ért el, de az utolsó hetek alatt egyetlen egy­­szer nem esett teljesítménye a 120 százalék alá. Ha valaki v úgy Rádi Bálint látja, mit, jelent számára a népi demokrácia győzelme. A felszaba­dulás előtt kocsigyártó „inas“ volt Kocson. Hajnali öt órakor kelt és gyakran még este 11-kor is dolgozott. Fizetése nem volt, ha csak azt nem lehet „fizetségnek“ tekinteni, hogy m­es­tere vagy háromszor alaposan meg­verte (illetve ahogy akkor mondták, erkölcsi nevelésben részesítette). Száz­szor is elátkozta életét. Most az üzem­ben az iparos tanulók vidám csapatá­val találkozik, akik világos, korsze­rűen berendezett tanműhelyből közö­sen énekelve mennek az iskolába és látja, hogy­ a munkásosztály milyen sértő gondoskodással veszi körül a jövő szakmunkásait. Tizenhét nappal a dicsőséges sztálini műszak után Rádi Bálin­tot felvették a Pártba tagjelölt­nek. Hárman szólaltak fel Bálint mel­lett, munkájáról beszéltek, amit becsü­letesen, jól elvégez, sztálini felajánlá­sairól, amit jól teljesített. Tagjelölt­­sége után új feladatokat is vállalt. Sa­ját termelésének emelése mellett foglal­kozik Mosolygó Dezső és Dard­ó Ist­ván elvtársakkal, tanítja őket, hogy ők is „följebb tudják vinni néhány száza­lékkal­, mert ahol a Párt tagjelöltje, nem csak maga tanul, hanem tudását átadja munkástársainak is. I­JFI. KRUPPA JÓZSEF munkás­­család­ból származik, 1931 március 11-én születtemígy kezdődik az életrajz Sok mindent elmond Kruppa József­ről. Nyolc elemi elvégzése után kis­mesternél dolgozott, később egy másik­nál, végül 1948 szeptemebrében tel­je­sült a vágya: felvették a Siemensbe. (Ma már Magyar Acélöntő- és Cső­gyár IIV.) Kruppa József „apja fia“ Apja Sztahanovista 7—800 százalékot teljesít, fia harmadik az öntödében, legutolsó héten 228 százalék volt az átlagteljesítménye. De eredményével nincs megelégedve. Tovább akarja fo­kozni újítással, észszerű munkaszerve­zéssel, mert jól eszébe véste a határo­zatokat és a cikkeket az öntőiparról Erőt ad munkájához, lendíti előre, hogy a Párt tagjelöltje, ez fo­kozza erejét, lendületét. November 30-án, amikor taggyűlés megszavazta felvételét, heten szóltak hozzá. Arról beszéltek, hogy Jóska jól dolgozott ed­dig is, de még többet várnak tőle, és ő meg akar felelni a várakozásoknak. Kruppa elvtárs a SZÍT egyik leg­jobb aktívája. Minden vágya, hogy tovább ta­nulhasson. Életrajza így fejeződik be-­­többször szerettem, volna belső­ ská- jára menni, de ezt nem tehettem. A most a Magyar Dolgozók Pártja lehetőséget ad nekem arra, hogy ezt megtehes­sem „Sohasem tudok úgy termelni, hogy jobban ne lehessen“ — mondja­­ JUHÁSZ TIBOR |­­ Elzettből, aki 1------------------------­ három hete a Párt tagjelöltje. Pantográfon dolgozik, teljesítménye az utolsó hetekben nem szállt 135 százalék alá. Most töri a fe­jét olyan újításon, amivel termeténél jelentős mértékben növelni tudná. Juhász elvtárs úgy érzi, hogy vannak még „rejtett tartalékok“ munkájában is most ezeket keresi, hogy újításaival legyőzze, uralma alá hajtsa a másodperceket és a perceket. Ő sem marad el a mozgalmi munka vonalán. A SZÍT „Ifjú Gárdájának“ vezetője, a jó fel­világosító és agitációs munka meg­szervezésével járul hozzá, hogy min­den ifjúmunkás teljesítménye emelked­jen az üzemben. Az egész műhely szereti, szakszervezeti bizalmi a gépe­seknél, munkástársai, szaktársai ügyeit mindig lelkiismeretesen intézi el. Három üzem három ifjúmunkás tag­jelöltje így készül a nagy napra, hogy, a Párt soraiba fogadja őket, most már, mint tagokat. Munkájuk közben, ami­kor versenyeznek az idővel, emelik a teljesítményt, tanulnak és tanítanak, talán arra gondolnak, amit Szobronov üzent versében a komszom­oloknak, akiknek az a megtiszteltetés jutott osztályrészül, hogy a Párt soraiba lép­hetnek. A kommunistáknak nyomába lépünk: Kolhozok népe, munkás és diák Sztálin vezet és igazítja léptünk. Mint jó atyánk sok nehézségen át, Csak egy utunk van. — egy utunk, a Párttal Fogadjuk el a Párt hívó kezét A komszomol így győzelemre szárnyat Előre hát Komszomol nemzedék. De Juhász Tiboron, Rádi Bálinton és Kruppa Józsefen kívül még sokezer ifjúmunkás akar a Komszomol útjára lépni, amely nemcsak legjobb segéd­csapata a Pártnak, hanem tartaléka is, ahonnan utánpótlását meríti. Termelő­­munkájuk fokozásával, tanulásuk foko­zásával készülnek ezek a fiatalok éle­tük nagy, legnagyobb eseményére, hogy Pártunk tagjai sorába fogadja őket. Ölyves Pista sztahanovista lesz — Na, hány százalékod van? — kérdezte vacsorá­nál az öregebbik Ölyves Ist­ván. Pista kelletlenül felejt. — Száztíz. — Na, mit akarsz, nem lebecsülnivaló az — mond­ta az apa és elmosolyodott. Pista tudta, hogy az öreg a kérdést várja, hogy „hát te mennyinél tartasz?" De Pis­tának valahogy sehogy se akaródzott ma ilyet kérdez­ni, mert valami nagyon nyomta a lelkiismeretét és úgy érezte, nem bírja ki, hogy ha az apja rákezd a kétezerötszáz, m­eg kétezer­­nyolcszáz százalékra. Gyor­san befalta a pörköltet, ke­zébe vett egy almát, nagyot harapott és bejelentette: — Most átmegyek egy ki­csit a Józsiékhoz. — Várj csak, — intett az öreg. — Öt perc alatt nem szakad le a világ, még el­mondok neked valamit. Ha nem tudnád — mondta, mintha ez csak olyan mel­lékes volna —, hát én per­sze ma is tartom a mi mű­ a helyünkben az első helyet. A Somos Gyula megint öt­­vennel hátrább van. Te, ha március tizenötödikére el nem érem a háromezret... de, hát nem azt akartam neked mesélni. Képzeld el, mit csinált a Kőszegi gye­rek. Már napok óta nem tet­szett nekünk, hogy mennyit szöszmötöl. Reggel elsőnek jön be a műhelybe, este alig lehet kiverni, aztán senkihez se szól egy szót se...valami csak van vele. Hát ma reggel, ahogy be­megyünk, odacsődíti a fél gyárat. Ott a főmérnök elv­társ, ott a művezető, ott a Kollár mérnök, a fél SZÍT, mind körülállják a gépet, a Kőszegi gyerek, mint vala­mi bűvész, ideüt a kalapács­osat, itt forgat egy kereket, ott forgat, aztán csak be­jelenti nagy hangon, hogy számolják utána a százalé­kát. A mérnök, meg a nor­mál mind ámuldoznak, ceruza a kezükben, megál­lapítják, hogy ez bizony majdnem ezer százalék. Az ifik rázzák a Kőszegi kezét, veregetik a vállát, egyszerre csak azt mondja a Sós elv­társ, tudod, az öreg, a nép­nevelő felelős, hogy te, Kő­szegi Jani, hogy is van ez, hát tegnap mennyi volt a teljesítményed? A Jani elvö­rösödik, dadog, hát kiderül, hogy a kópé egész héten semmit se teljesített, csak a „nagy napot” készítette elő, de még nem is csak ő egyedül, hanem három ta­nulót is befogott... na már most, képzeld el, mekkora „rekord” maradt az ezer százalékból, ha azt egy hét­re elosztották és levonták belőle a három tanuló nor­máját is. Az öreg ölyves úgy ne­vetett, hogy a könnye is ki­csordult. — Megmagyaráztuk mi aztán a Kőszegi Janinak, hogy hát nagyon szép és nagyon helyes, hogy ő is sztahanovista akar lenni, de ahhoz nem az ilyen „jó ötlet” kell, hanem kemény munka, sok tanulás, a gép­nek a megismerése. Nem ördöngösség. Akadnak szta­­hanovisták még az elsőéves tanulók között is, de azt ki kell érdemelni. A Jani meg csak fibőgi magát, hogy hát az Erzsi már két hete rá se néz, mert az Erzsinek kétszázötven szá­zaléka van és csak sztaha­novistával akar szóbaállni. Erre aztán megígértem neki, hogy magam mellé veszem, úgyis már akartam neki szólni, hogy megtaní­tom az én módszeremre. Lesz is a Kőszegi Janiból olyan sztahanovista, meg­látod, hogy még. Na, ezt akartam csak elmesélni ne­ked, menj most át a Józsi­hoz, ha akarsz. — Késő van, inkább majd holnap — morogta az ifjab­­bik ölyves —, inkább lefek­szem. Hát be is bújt az ágyba, de elaludni nem tudott. A Kőszegi Jani esete jutott eszébe , meg a sajátja. Mert az úgy volt, hogy a Józsival már régen beszé­lik, hogy hát így, meg amúgy, mégis csak sztaha­novistának kéne lenni. A sztahanovista csudára meg­becsült ember, ő az ötéves terv építőinek a legesleg­­jobbja, ő a legderekabb ember a hazában, — no meg aztán az se megveten­dő, hogy a sztahanovista mennyi pénzt kap a boríték­ban, hogy a lányok a sze­müket is kimeresztik, ha egy olyan ezerszázalékos elmegy mellettük... Dehát ez nem fontos, az a lényeg, hogy összebeszéltek a Jó­zsival. Jól megfogják a do­log végit, felemelik a telje­sítményüket százról száz­ötvenre, de nem szólnak ám senkinek, dehogy szólnak idő előtt... találtak egy jó helyet a műhelyben, egy csomó ócska mintadarab mögött, oda eldugják a kész munkákat, nem min­det persze, csak annyit, amennyi a száztízen, száz­húszon felül van, gyűjtik vagy tíz-tizenöt napig, az­tán egyszerre majd előruk­kolnak, lesz egy nap vagy hatszáz százalékjuk, az öreg Kocsis bá'nak az álla is leesik, a magkészítőből az összes lány összeszalad majd őket bámulni. Hát ez lett volna a terv, de most, hogy a Kőszegi Jani esetét hallotta, valami nehéz, rossz érzése támadt. Az apja hangját hallotta: „megma­gyaráztuk mi a Kőszegi Ja­ninak, hogy nem egy „jó ötlet” kell, hanem kemény munka, sok tanulás.” Azám — gondolta Pista —, ha sikerülne is egyszer a csa­lás, hát aki egyik nap hat­száz százalékot tud felmu­tatni, attól másnap is el­várnak ugyanannyit, meg harmadnap is, hát honnan a fenéből tudunk mi annyit tartalékolni, hogy akár négy napig is játszhassák a sza­­hánovistát. Forgolódott egy darabig, aztán nagy elhatározással felül az ágyban. — De hiszen nincs is erre szükség­, hát persze, hogy nincs,... hát ha a Sztanák Feri tud ötszázat teljesíteni, ha a Fadgyas Erzsi kétszázötven százalé­kot kihoz a gépéből, ha az apám kétezernyolcszázat is megcsinál egy váltás alatt, hát mért ne tudnék én is? Es­ölyvös Pista maga elé képzelte a gépét, végiggon­dolta sorra, hogy illeszti a munkadarabot, hogy indít, . . . végig végiggondolta az egész munkáját, minden mozdulatát, azt is, hogy milyen sorrendben rakja maga elé az anyagot. „Ezt el lehetne hagy­ni .. . ezen változtatni lehetne”, morogta. „És fő­leg tanulni kellene még... átmenni a Szikes szaktárs­hoz ... az ő gépe is ugyan­ilyen, és megnézni, ő ho­gyan csinálja.” Későn aludt el — éjfél jóval elmúlt már. Utolsó gondolata az volt: „meg­mondom a Józsinak, hogy hagyjuk abba ezt a marha­ságot... holnap valljuk be az egészet... és tanuljunk inkább . . . mert én sztahá­­novista leszek, meglátja akárki, igazi sztahánovista leszek.” Éljenek a sziaháisevistáink, ötéves terviül élenjárt harcosai

Next