Szikra, 1950 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1950-01-13 / 2. szám
Mátyus Pál, Balázs József, Lutz János... HÁRMAN A LEGJOBBAK KÖZÜL A sztálini muniaverseny mozgalomban, a sztálini műszakban kitűnt dolgozókat élmunkásjelvénnyel tünteti ki a Szakszervezeti Tanács. A kitüntetésre készülők között igen sokan vannak ifjúmunkások is. Az íímzakasnak jelölt dolgozók Sztálin nevével, a Szovjetunió sztahanovistáinak példája nyomán érték el eredményeiket. Új munkamódszerekkel döntötték meg a régieket, sokszorosan túlteljesítették normájukat és többszáz, sőt többezer százalékot értek el. Most, az ötéves terv megkezdésekor fokozott felelősség, megtisztelő feladat vár legjobbjainkra: megtartani, tovább vini a sztálini műszakban elért nagyszerű eredményeiket. A munkamódszereiket a dolgozók szézkincsévé kell tenniük a munka termelékenységének fokozása érdekében. Ezért hárul nagy felelősség az élminkásjelvények odaítélésénél a dolgozókra: valóban a legjobbakat, a szocialista munkában élenjárókat javasolják kitüntetésre! Mygus Matii viternari tanuló, a Láng-gyáröntödéjében dolgozik. Az élmunkásjelölő gyűlésen idős szaktársai jelölték őt a magas kitüntetésre. A sztálini műszakban 2530 százalékra teljesítette normáját, pedig még tanuló. De nemcsak kiváló teljesítményével, munkamódszer átadásával is hozzájárult a műhely termelési grafikonjának emeléséhez. Mátyás Pali harmadéves tanuló, de pontos, lelkiismeretes munkájával máris kiváltotta az iiás szaktársak elismerését. A tanulók nagyon becsülik segítségét. Winger Sándor és Kulta Albert elsőéves tanulók sokat tanultak Mátyus elvtárstól a formák elkészítése közben. Mátyus elvtárs nemcsak a termelésben, a mozgalmi munkában is megállja helyét. Az ifjúmunkások között állandó nevelőmunkát végez s igyekszik őket aktivizálni a mozgalomban. Különösen a szakmai továbbképzésre hívja fel a fiatal öntőtanulók figyelmét és ebben példát is mutat társainak. Az iparostanuulóiskola egyik legjobb tanulója. Mátyus Pálf, a fiatal öntőtanuló méltán érdemli ki az éhőmunkásjelvényt, ötágú élmunkás csillag fog mellén ragyogni. Lucz János ifjúmunkás az elkövetkező időkben még jobb munkájával , igyekszik kiérdemelni a nagy kitüntetést. ISMaiássafrássef huszonnégyéves szerszámlakatos, a a Standard Villamossági gyár gépműhelyének egyik legjobban megbecsült dolgozója. A legnagyobb pontosságot megkövetelő munkákat ő készíti el. — ő a műhely legjobb szerszámkészítő ifjúmunkása. Nagy körültekintéssel, felelősségteljesen készíti el a rábízott munkát, hiszen az általa készített tomák ezredmilliméternyi pontosságot követelnek. A műhely él munkásjelölő értekezletén Paksi elvtárs hozzászólásában is kiemelte Balázs elvtárs jó munkáját és a műhely többi ifjúmunkásának, különösen a csoportjába tartozóknak nyújtott segítséget. Balázs elvtárs a sztálini műszakban300 százalékon felül teljesítette normáját s átlagteljesítménye állandóan felfelé haladva elérte a 150 százalékot. Balázs József ifjúmunkás örömmel fogadta a műhely dolgozóinak bizalmát. A dolgozók feléje áramló szeretetét termelésének fokozásával, munmódszerének elterjesztésével viszonozza. Balázs elvtárs továbbra is élenjár a termelés frontján. Ijunts János esztergályos ifjúmunkást ma már nemcsak az Egyesült Izzó gépműhelyében ismerik, nevét a legjobb sztahanovista ifjúmunkások között emlegetik az egész országban. Lutcz, elvtárs az elsők között ismerte fel a gyorsított fémmegmunkálási módszer nagy jelentőségét és azt alkalmazni kezdte munkájában. A halk zúgással működő esztergapad mellett biztos kezekkel dolgozik a sztahanovista fiúmunkás. A sztálini műszakban 4000 százalékon felül teljesítette normáját, de most sem adja alul az 500-as átlagon. Emellett a gyár ifjúmunkásait sorra tanítja meg munkamódszereire. De nemcsak az Egyesült Izzó, hanem a MÁVAG és a többi üzem ifjúmunkásainak is bemutatta már Lutcz elvtárs a Bortkevics-féle gyorsított fémmegmunkálási módszert. Most büszke arra, hogy mind többen hasznosítják tapasztalatait a munka termelékenységének emelése frontján. Lucz elvtársat eddig végzett jó munkájáért és munkáskitüntetésre jelölték az üzem dolgozói A dolgozó nép megbecsülésének bizonyítékaként az Jv Zikla Francia úttörők újévi üdvözlete magyar pajtásaikhoz Kedves pajtások! Ennek az új esztendőnek a küszöbén, mi nongenti (Le Peereux) francia úttörő fiúk és leányok legjobb kívánságainkat küldjük nektek. A mi csapatvezetőnket, Jean-t az a megtiszteltetés érte, hogy küldöttként jelen lehetett a budapesti Világ Ifjúsági Találkozón, ahonnan országotokról gyönyörű emlékeket hozott magával Kedves pajtások, az 1950-es évre azt kívánjuk, hogy Franciaországból olyan szép és olyan boldog ország legyen, mint amilyen az új Magyarország, hogy ne legyen többé gyermek, aki siratja a háborúban elesett papáját, hogy minden francia gyereknek olyan vidám karácsonya legyen és olyan hodogságban éljen, mint a magyar gyermekek. Szívélyes úttörő köszöntésünket és legjobb kívánságainkkat küldjük minden magyar pajtásunknak, vagyis Magyarország minden úttörő fiának és leányának, akiket szép hazátokkal együtt megismertünk és megszerettünk. Előre. Úttörő fiúk és leányok nevében: JEAN DELAMAN, csapatvezető. 59 Tagjelölt ifjúmunkásai példát mutatnak a termelésben Nincs nagyobb megtiszteltetés, mint, ahhoz a Párthoz tartozni, amelyet Lenin és Sztálin tanításai irányítanak a cselekvésben, amelynek soraiban a magyar nép legöntudatosabbjai harcolnak Rákosi elvtárs vezetésével. De ha valaki megkapja a piros tagsági könyvet, kitűzheti a vöröscsillagos aranykalászos pártjelvényt — ez a tisztesség kötelességekkel jár. A kommunistának példát kell mutatnia a munkában és a tanulásban. Az a jó kommunista, aki a munkahelyén, az ütemben elsők között halad a termelésben, rendszeresen képezi magát elméletileg és a tanultakat felhasználva javítja tovább munkáját, aki munkájával, tanulásával, magánéletével méltóképpen képviseli munkástársai előtt a Pártot. A Párt soraiba a dolgozók legjobbjai kerülnek. Rákosi elvtárs beszélt erről a Központi Vezetőség ülésén: „Pártunk ajtaján a szó szoros értelmében százezrek kopogtatnak és kérnek rajta bebocsátást. A tagfelvétel, pontosabban a tagjelölfelvétel igen nehéz dolog... A jelentkezők közül a legjobbakat, a legöntudatosabbakat, az élmunkásokat, a mintagazdákat, a traktorállomások és a termelőszövetkezetek színejavát vesszük föl, hogy még jobban megnöveljük Pártunk tekintélyét és vonzó erejét." Pártunk Politikai Bizottságának határozata a tagjelöltfelvétel megindításáról külön kiemeli, hogy a fiatalokat, elsősorban az ifjúmunkásokat minél nagyobb számban kell felvenni a tagjelöltek közé. A munkásifjúság legjobbjai is a termelésük emelésével, tanulásuk, elméleti képzésük fokozásával szeretnének méltóvá válni erre a tisztességre. RADI BÁLINT másodéves kazán-----------------— Kovács segéd a Láng-gyárban. Néhány hónapja még nehezen teljesítette a normát, de azóta a teljesítménye állandó és rendszeres emelkedést mutat A sztálini műszak alatt 289 százalékot ért el, de az utolsó hetek alatt egyetlen egyszer nem esett teljesítménye a 120 százalék alá. Ha valaki v úgy Rádi Bálint látja, mit, jelent számára a népi demokrácia győzelme. A felszabadulás előtt kocsigyártó „inas“ volt Kocson. Hajnali öt órakor kelt és gyakran még este 11-kor is dolgozott. Fizetése nem volt, ha csak azt nem lehet „fizetségnek“ tekinteni, hogy mestere vagy háromszor alaposan megverte (illetve ahogy akkor mondták, erkölcsi nevelésben részesítette). Százszor is elátkozta életét. Most az üzemben az iparos tanulók vidám csapatával találkozik, akik világos, korszerűen berendezett tanműhelyből közösen énekelve mennek az iskolába és látja, hogy a munkásosztály milyen sértő gondoskodással veszi körül a jövő szakmunkásait. Tizenhét nappal a dicsőséges sztálini műszak után Rádi Bálintot felvették a Pártba tagjelöltnek. Hárman szólaltak fel Bálint mellett, munkájáról beszéltek, amit becsületesen, jól elvégez, sztálini felajánlásairól, amit jól teljesített. Tagjelöltsége után új feladatokat is vállalt. Saját termelésének emelése mellett foglalkozik Mosolygó Dezső és Dardó István elvtársakkal, tanítja őket, hogy ők is „följebb tudják vinni néhány százalékkal, mert ahol a Párt tagjelöltje, nem csak maga tanul, hanem tudását átadja munkástársainak is. IJFI. KRUPPA JÓZSEF munkáscsaládból származik, 1931 március 11-én születtemígy kezdődik az életrajz Sok mindent elmond Kruppa Józsefről. Nyolc elemi elvégzése után kismesternél dolgozott, később egy másiknál, végül 1948 szeptemebrében teljesült a vágya: felvették a Siemensbe. (Ma már Magyar Acélöntő- és Csőgyár IIV.) Kruppa József „apja fia“ Apja Sztahanovista 7—800 százalékot teljesít, fia harmadik az öntödében, legutolsó héten 228 százalék volt az átlagteljesítménye. De eredményével nincs megelégedve. Tovább akarja fokozni újítással, észszerű munkaszervezéssel, mert jól eszébe véste a határozatokat és a cikkeket az öntőiparról Erőt ad munkájához, lendíti előre, hogy a Párt tagjelöltje, ez fokozza erejét, lendületét. November 30-án, amikor taggyűlés megszavazta felvételét, heten szóltak hozzá. Arról beszéltek, hogy Jóska jól dolgozott eddig is, de még többet várnak tőle, és ő meg akar felelni a várakozásoknak. Kruppa elvtárs a SZÍT egyik legjobb aktívája. Minden vágya, hogy tovább tanulhasson. Életrajza így fejeződik be-többször szerettem, volna belső ská- jára menni, de ezt nem tehettem. A most a Magyar Dolgozók Pártja lehetőséget ad nekem arra, hogy ezt megtehessem „Sohasem tudok úgy termelni, hogy jobban ne lehessen“ — mondja JUHÁSZ TIBOR | Elzettből, aki 1------------------------ három hete a Párt tagjelöltje. Pantográfon dolgozik, teljesítménye az utolsó hetekben nem szállt 135 százalék alá. Most töri a fejét olyan újításon, amivel termeténél jelentős mértékben növelni tudná. Juhász elvtárs úgy érzi, hogy vannak még „rejtett tartalékok“ munkájában is most ezeket keresi, hogy újításaival legyőzze, uralma alá hajtsa a másodperceket és a perceket. Ő sem marad el a mozgalmi munka vonalán. A SZÍT „Ifjú Gárdájának“ vezetője, a jó felvilágosító és agitációs munka megszervezésével járul hozzá, hogy minden ifjúmunkás teljesítménye emelkedjen az üzemben. Az egész műhely szereti, szakszervezeti bizalmi a gépeseknél, munkástársai, szaktársai ügyeit mindig lelkiismeretesen intézi el. Három üzem három ifjúmunkás tagjelöltje így készül a nagy napra, hogy, a Párt soraiba fogadja őket, most már, mint tagokat. Munkájuk közben, amikor versenyeznek az idővel, emelik a teljesítményt, tanulnak és tanítanak, talán arra gondolnak, amit Szobronov üzent versében a komszomoloknak, akiknek az a megtiszteltetés jutott osztályrészül, hogy a Párt soraiba léphetnek. A kommunistáknak nyomába lépünk: Kolhozok népe, munkás és diák Sztálin vezet és igazítja léptünk. Mint jó atyánk sok nehézségen át, Csak egy utunk van. — egy utunk, a Párttal Fogadjuk el a Párt hívó kezét A komszomol így győzelemre szárnyat Előre hát Komszomol nemzedék. De Juhász Tiboron, Rádi Bálinton és Kruppa Józsefen kívül még sokezer ifjúmunkás akar a Komszomol útjára lépni, amely nemcsak legjobb segédcsapata a Pártnak, hanem tartaléka is, ahonnan utánpótlását meríti. Termelőmunkájuk fokozásával, tanulásuk fokozásával készülnek ezek a fiatalok életük nagy, legnagyobb eseményére, hogy Pártunk tagjai sorába fogadja őket. Ölyves Pista sztahanovista lesz — Na, hány százalékod van? — kérdezte vacsoránál az öregebbik Ölyves István. Pista kelletlenül felejt. — Száztíz. — Na, mit akarsz, nem lebecsülnivaló az — mondta az apa és elmosolyodott. Pista tudta, hogy az öreg a kérdést várja, hogy „hát te mennyinél tartasz?" De Pistának valahogy sehogy se akaródzott ma ilyet kérdezni, mert valami nagyon nyomta a lelkiismeretét és úgy érezte, nem bírja ki, hogy ha az apja rákezd a kétezerötszáz, meg kétezernyolcszáz százalékra. Gyorsan befalta a pörköltet, kezébe vett egy almát, nagyot harapott és bejelentette: — Most átmegyek egy kicsit a Józsiékhoz. — Várj csak, — intett az öreg. — Öt perc alatt nem szakad le a világ, még elmondok neked valamit. Ha nem tudnád — mondta, mintha ez csak olyan mellékes volna —, hát én persze ma is tartom a mi mű a helyünkben az első helyet. A Somos Gyula megint ötvennel hátrább van. Te, ha március tizenötödikére el nem érem a háromezret... de, hát nem azt akartam neked mesélni. Képzeld el, mit csinált a Kőszegi gyerek. Már napok óta nem tetszett nekünk, hogy mennyit szöszmötöl. Reggel elsőnek jön be a műhelybe, este alig lehet kiverni, aztán senkihez se szól egy szót se...valami csak van vele. Hát ma reggel, ahogy bemegyünk, odacsődíti a fél gyárat. Ott a főmérnök elvtárs, ott a művezető, ott a Kollár mérnök, a fél SZÍT, mind körülállják a gépet, a Kőszegi gyerek, mint valami bűvész, ideüt a kalapácsosat, itt forgat egy kereket, ott forgat, aztán csak bejelenti nagy hangon, hogy számolják utána a százalékát. A mérnök, meg a normál mind ámuldoznak, ceruza a kezükben, megállapítják, hogy ez bizony majdnem ezer százalék. Az ifik rázzák a Kőszegi kezét, veregetik a vállát, egyszerre csak azt mondja a Sós elvtárs, tudod, az öreg, a népnevelő felelős, hogy te, Kőszegi Jani, hogy is van ez, hát tegnap mennyi volt a teljesítményed? A Jani elvörösödik, dadog, hát kiderül, hogy a kópé egész héten semmit se teljesített, csak a „nagy napot” készítette elő, de még nem is csak ő egyedül, hanem három tanulót is befogott... na már most, képzeld el, mekkora „rekord” maradt az ezer százalékból, ha azt egy hétre elosztották és levonták belőle a három tanuló normáját is. Az öreg ölyves úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult. — Megmagyaráztuk mi aztán a Kőszegi Janinak, hogy hát nagyon szép és nagyon helyes, hogy ő is sztahanovista akar lenni, de ahhoz nem az ilyen „jó ötlet” kell, hanem kemény munka, sok tanulás, a gépnek a megismerése. Nem ördöngösség. Akadnak sztahanovisták még az elsőéves tanulók között is, de azt ki kell érdemelni. A Jani meg csak fibőgi magát, hogy hát az Erzsi már két hete rá se néz, mert az Erzsinek kétszázötven százaléka van és csak sztahanovistával akar szóbaállni. Erre aztán megígértem neki, hogy magam mellé veszem, úgyis már akartam neki szólni, hogy megtanítom az én módszeremre. Lesz is a Kőszegi Janiból olyan sztahanovista, meglátod, hogy még. Na, ezt akartam csak elmesélni neked, menj most át a Józsihoz, ha akarsz. — Késő van, inkább majd holnap — morogta az ifjabbik ölyves —, inkább lefekszem. Hát be is bújt az ágyba, de elaludni nem tudott. A Kőszegi Jani esete jutott eszébe , meg a sajátja. Mert az úgy volt, hogy a Józsival már régen beszélik, hogy hát így, meg amúgy, mégis csak sztahanovistának kéne lenni. A sztahanovista csudára megbecsült ember, ő az ötéves terv építőinek a legeslegjobbja, ő a legderekabb ember a hazában, — no meg aztán az se megvetendő, hogy a sztahanovista mennyi pénzt kap a borítékban, hogy a lányok a szemüket is kimeresztik, ha egy olyan ezerszázalékos elmegy mellettük... Dehát ez nem fontos, az a lényeg, hogy összebeszéltek a Józsival. Jól megfogják a dolog végit, felemelik a teljesítményüket százról százötvenre, de nem szólnak ám senkinek, dehogy szólnak idő előtt... találtak egy jó helyet a műhelyben, egy csomó ócska mintadarab mögött, oda eldugják a kész munkákat, nem mindet persze, csak annyit, amennyi a száztízen, százhúszon felül van, gyűjtik vagy tíz-tizenöt napig, aztán egyszerre majd előrukkolnak, lesz egy nap vagy hatszáz százalékjuk, az öreg Kocsis bá'nak az álla is leesik, a magkészítőből az összes lány összeszalad majd őket bámulni. Hát ez lett volna a terv, de most, hogy a Kőszegi Jani esetét hallotta, valami nehéz, rossz érzése támadt. Az apja hangját hallotta: „megmagyaráztuk mi a Kőszegi Janinak, hogy nem egy „jó ötlet” kell, hanem kemény munka, sok tanulás.” Azám — gondolta Pista —, ha sikerülne is egyszer a csalás, hát aki egyik nap hatszáz százalékot tud felmutatni, attól másnap is elvárnak ugyanannyit, meg harmadnap is, hát honnan a fenéből tudunk mi annyit tartalékolni, hogy akár négy napig is játszhassák a szahánovistát. Forgolódott egy darabig, aztán nagy elhatározással felül az ágyban. — De hiszen nincs is erre szükség, hát persze, hogy nincs,... hát ha a Sztanák Feri tud ötszázat teljesíteni, ha a Fadgyas Erzsi kétszázötven százalékot kihoz a gépéből, ha az apám kétezernyolcszázat is megcsinál egy váltás alatt, hát mért ne tudnék én is? Esölyvös Pista maga elé képzelte a gépét, végiggondolta sorra, hogy illeszti a munkadarabot, hogy indít, . . . végig végiggondolta az egész munkáját, minden mozdulatát, azt is, hogy milyen sorrendben rakja maga elé az anyagot. „Ezt el lehetne hagyni .. . ezen változtatni lehetne”, morogta. „És főleg tanulni kellene még... átmenni a Szikes szaktárshoz ... az ő gépe is ugyanilyen, és megnézni, ő hogyan csinálja.” Későn aludt el — éjfél jóval elmúlt már. Utolsó gondolata az volt: „megmondom a Józsinak, hogy hagyjuk abba ezt a marhaságot... holnap valljuk be az egészet... és tanuljunk inkább . . . mert én sztahánovista leszek, meglátja akárki, igazi sztahánovista leszek.” Éljenek a sziaháisevistáink, ötéves terviül élenjárt harcosai