Szikra, 1950 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1950-01-06 / 1. szám

„A futyát ” Ezzel a tudattal kezdtek a Standard-isták A Standard Villamossági gyárban, ahol nemrégen még Geiger Imre vezérigazgató és cinkostársai imperialista megbízóik számára kémkedtek, az üzem dolgozói az ötéves terv megkezdésének napján a termelés fokozásával, az önköltség csökkentésével fejezték ki hálájukat a dolgozók államával szemben. A Standard-gyár már december 10-én befejezte hároméves tervét, de részleteiben nem teljesíthette az előirányzatot! Nem teljesítehette, mert Geigerék mindent megtettek ennek megakadályozására. A rádiógyártási tervet például azért nem tudták teljesíteni, mert a szükséges huzalok nem érkeztek meg a gyárba. De annál több felesleges áru érkezett: zománchuzal, sok tonnányi vasanyag, trafólemez, amely most mind a gyár raktáraiban hever. A terv első napján a sztálini műszak lendületével és lelkesedésével fogtak munkához a gyár ifjúmunkásai. A Standard sztahanovista ifjúmunkáslánya, Wekerle Irén elvtársnő ezen a napon 494 százalékra növelte teljesítményét. Most is mosolyogva dolgozik a nagy kapcsolószekrény kábeljeinek befűzésén. Amikor jövő célkitűzéseiről beszélgetünk vele, a Párt segítségéről beszél, amely sztahanovistává nevelte őt és segíti őt további munkájában. — Már az ötéves terv megkezdésekor nagy ajándékot kaptunk a Párttól: a gyár a mi tulajdonunk, a dolgozók tulajdona lett. Geigert és kémtársait, kisepertük, most már nem ők húzzák a hasznot a mi munkánk után. Saját magunknak dolgozunk, az országé lesz a haszon. Biztos mozdulatokkal fűzi a sokszínű kábelt, olykor egyszerre tizenötöt is. Régen egyenként „húzták be" a kábeleket a megfelelő helyekre, az ő újítása nyomán egyszerre vezetik azokat, amelyek egy irányban haladnak. Munkamódszerével dolgozik a mellette lévő három másik kábelbejutó is. A gyár többi műhelyében is fokozott munkatempóval dolgoznak az ifjúmunkások a terv sikeres végrehajtásáért. A szerszámkészítő műhely dolgozói már reggel háromnegyed hét órakor lelkes énekszóval gyülekeztek a röpgyűlésre, amelyen ünnepélyesen köszöntötték az első ötéves népgazdasági terv végrehajtásának megkezdését. HeszJános iparostanuló elmondotta, hogy most már nem fogják Geigerék a terv végrehajtását elszabotálni. — Hetek óta itt áll ez a különös gép, valami kapálógépnek nevezték Geigerék — mondja Hesz elvtárs —, de semmire sem tudják használni. Százezer forint fekszik benne és meg sem lehet indítani, így gondoskodtak gépparkunk fejlesztéséről. Nem messze innen Paksi József szerszámkészítő ifjúmunkás dolgozik. A felbontott tervnek örül, annak, hogy napról-napra tudja, mit kell termelnie. A terv első napján 9 óra alatt 18 órára előirányzott munkát végzett el, így 200 százalékra teljesítette normáját. Amikor Hesz elvtárs megkérdezte tőle, hogy holnap mennyi lesz, csak ezt mondta: Legalább 20 órára eső munkámat végzem el". Míg Geigerék, az üzem amerikai kémszolgálatban álló vezetői hátráltatni igyekeztek az üzem munkáját és a tanulóműhelybe úgyszólván egyetlen gépet sem helyeztek, az államosítás óta máris naponta érkeznek gépek a tanulók részére. A gyár államosítása óta egyre könnyebb lesz a dolgozók munkája. Ezért ajánlotta fel Kulcsár Józsefné ifjúmunkás, hogy 200 százalékos teljesítményét az államosítás örömére 230 százalékra emeli. A Standard-gyár ifjúmnkásai a terv előirányzatának túlteljesítésével, a sztálini műszak tapasztalatainak továbbfejlesztésével kezdtek munkához az ötéves terv első napján. . vlh/tt Mft Jj a re A hajnali vonat mintha l i!.tudt& ünnepelne, víg zakatolással kanyarodik az állomásra. A munkások az ajtóknál tolongnak. Ma reggel nem aludt senki a vonatban. Alig várták, hogy ideérkezzenek. Az úton kerékpárosok jöttek, amott a városból gyalogosok. A vasúti töltés mellett SZIT-sapkás fiatalok versenyt futnak: az ötéves terv reggelén, ki ér elsőnek a munkahelyre? A sűrű ködtakaró alól halványan bontakozik ki a jövő, nehéziparunk büszkesége: a vas- és kohókombinát hatalmas, félig kész üp életei. A munkások a „gyárhoz" érkeznek. A szakácsnők vidáman osztják a teát meg a kenyeret. Az ifjúmunkások gyorsan reggelinek, néhányan cigarettára gyújtanak, csendesen várnak, itt ülnek sorban a sztálini műszak büszkeségei. Illés Zoli, Gudár János, Török József, Horváth Péter, Véber Ilonka, Varga Mária — valamennyien 1000 százalék felett teljesítettek. A névsorolvasás után, Illés Zoli Wéber Ilonkához fordul: — Tudod milyen nap van ma? — Tudom — mondja Ilonka, majdhogynem sértődötten. — Az ötéves ... Zoli nem hagyja végig mondani: — Az ötéves terv első napja! — Elvtársak! — Zoli feláll. Ujjai között idegesen forgatja a vörös csillagos SZIT-sapkát. Az ajtón most lép be a SZIT-titkár, Dömötör Imre. — Csak annyit akarok mondani, hogy néhány perc múlva már az ötéves tervért dolgozunk — folytatja Illés Zoli. — Sztálin elvtársnak, a Pártnak, Rákosi elvtársnak köszön- hetjük. Fölzúg a taps. Mosolygó arcok, néznek ki az ablakon. Napközben csak úgy elmennek a magasodó, szépülő épületek mellett. Most látják csak igazán mi épült itt, a mezőn, ahol tavaly még tehenek legelésztek. Az ifjúmunkások a sapkájukat dobálják a levegőbe Nem akart véget érni a taps. Zoli felemeli a kezét. Újra beszél. Mindent elmond amit az ötéves tervről tud. Dömötör Imre is szólásra emelkedik, beszél a tervről, Szovjetunióról, a Komszomolról, a Pártról. — Az ötéves terv végén innen nézzük majd munkánk gyümölcsét, a füstölgő gyárkéményeket, a zakatoló műhelyeket. Csak rajta, munkára a terv teljesítéséért. Az ifjúmunkások felugrálnak. — Munkával ünnepeljük a tervet! — kiáltja Kurovszki Ági. Valaki énekelni kezd. „Egy a jelszónk a béke, harcba boldog jövőért megyünk". A többiek átveszik a dalt. A hélig kész emeletek visszhangozzák az indulót. A sorok eltűntek az állványok mögött. A magasból még néhány percig hallani a nótaszót: „földön, égen zeng az új dalifjúság”, azután már csak a téglák csengenek, ácsok fejszecsapása csattog, a vasbetonszerelők huzaljai közt zúg a szél. Illés Zoli, az ifjúsági brigád vezetője már a harmadik emeletről kiált le. — Ma jobban akarunk dolgozni, mint tegnap és holnap jobban mint ma! Dél felé a Párt, az GR és a SZIT- vezetőség felkeresi a dolgozókat. A Mohácsi-kombináton dolgozó öregek és fiatalok harcba indultak a jövőjükért, az ötéves terv megvalósításáért. Az állványon, a félig kész emeleteken szinte forr az alkotás, az új felé törekvés láza. Így indultak harcba a mohácsi dolgozók január másodikán Rákosi elvtárs nevével, az ötéves tervért! Ezt láttuk 1950 január 2-án AZ ÖTÉVES TERV c i ének! rt 4 iw n inew Ifi WM fkakátsto Miattival keadadSH Két csillesor között lépkedünk. Hátunk mögött egy hangosan dohogó traktor dudája figyelmeztet bennünket: térjünk ki előle. Vaslemezeket visz a kerékpárműhelybe. Arrébb, fenn a Martin mellett, magasba ívelő vaspályán szénszállító csillék futnak, alatta melegen öltözött munkások a szénnel rakott vagonoknál dolgoznak. Balra hatalmas ócska- és hulladékvastömeg — innen szállítják a nyersanyagot az olvasztóba, a Martinban ebből lesznek a nehéz vastömbök, ebből formálják a csepeli gyáróriásban a híres fúrógépeket, esztergapadokat, és a többi gépremekeket. A kerékpárműhelyben vidám dudorászással egry pedálgumikkal teli szállítókocsit tornak. Az alkatrészműhelyben Cseh Mária, Laskovits Imre és a többiek, a kerékpár hajtókarjait szerelik egyre fokozódó lendülettel. A csoportvezetők állandóan figyelemmel kísérik munkájukat. — Lehagyunk benneteket, — kiáltja Topos Erzsébet Laskovitshoz. A „nem hagyjuk magunkat” túlharsogja az előbbi kiáltást. Soltész Margit a minőség javítása mellett a sztálini műszak eredményének továbbfejlesztéséért dolgozik. Nem akar lemaradni a terv teljesítésében. A nagyszerelde hatalmas csarnokában szürkére festett, legújabb típusú fúrógépek sorakoznak. Szállításra várnak, hogy valamelyik állami üzemben bekapcsolódjanak a Terv munkájába. Itt dolgozik a Marján ifjúmunkásbrigád, a WM egyik legjobb brigádja. A Terv indulásakor új vezetőt választottak, mert Marján elvtárs egy másik szerelőcsoport vezetője lett és helyébe Schmidt Antal ifjúmunkás lépett. Már a terv első napján új munkamódszer kidolgozásán kísérleteznek: ötven százalékkal akarják növelni jelenlegi termelésüket, hiszen a műhely programja is ezt irányozza elő. A Marián ifjúmunkás-brigád sikerrel oldja meg nagy feladatát. Egyik biztosítéka ennek a pártszervezet segítsége és Marián elvtárs munkamódszer átadása. Ezt mondja Ihász elvtárs is a brigád helyettes vezetője. Munkájuk nyomán egyre több szerszámgép emelkedik a hosszú csarnokban, egyre több új gép várja munkába állítását. A Varrógépműhely munkapadjai mellett különösen gyors lendülettel dolgozik egy háromtagú ifjúmunkáscsoport. Köztük Gengeliczky János elvtárs, akit nemcsak a varrósépműhely dolgozói ismernek. A sztálini műszakban elért 2520 százalékos teljesítményével megbecsülést szerzett magának a gyár többi dolgozói előtt. Amikor az üzemi SZJT-Bizottság oktatási felelőse, Vas Péter elvtárs megkérdezte, hogyan fogja teljesíteni a Terv első hónapját, Gengeliczky elvtárs, csak így felelt: — A kézmeghajtásos varrógép villáskarjából eddig három és fél nap alatt átlag 1100-at készítettem. Most egy újításommal naponta 1200 darabot lehet elkészíteni... De Gengeliczky elvtárs munkamódszerének átadásával is elősegíti a Terv sikeres végrehajtását. A mellette dolgozó Kis Imre ifjúmunkás néhány héttel ezelőtt szabadult fel szakmájában. Mint fiatal segéd a 100 százalékot sem tudta elérni. A munkamódszerátadás után 180 százalékra, a sztálini műszakban 920 százalékra teljesítette normáját. Most a sztálini műszak tapasztalatait hasznosítja: már a 300 százalékos átlagteljesítménynél tart Ismét az udvaron vagyunk. A vágányok mellől éles mozdonysípolás hallatszik. A csillék rakodásánál idősebb munkások dolgoznak. Két csille megtöltése között a Tervről beszélgetnek, saját tervükről: — Jóskabá.. . odakünn valami különöset képzelhetnek arról, ami ma itt a gyárban történik. — Pedig nincs benne semmi különös. Hozzákezdjünk a Tervhez és megvalósítjuk ... — Sikerülni fog — mondja a másik. — Az én fiam a Hofherr-ben dolgozik. Reggel azzal búcsúzott, hogy ma kétnapi tervét fogja teljesíteni... A gyár főbejáratán nemzetiszínű és vörös zászlókat lobogtat a szél. A lobogók között felirat hirdeti a Vörös Csepel dolgozóinak egységes akaratát: „Az ötéves tervvel, Rákosi Mátyás vezetésével előre a szocializmus felé”. Sztálin útján Rákosi elvtárs vezetésével előre a szocializmust építő ötéves terv sikeréért Diósgpíkszest a ten új otthont ad a fiataloknak IlíndívAl Hidee utazta januári Szluvgyőr éjszaka honolt a hatalmas gyárváros felett. A munkások sűrü csoportokban már jóval hat óra előtt ellepték a gyár felé vezető utakat. A sötét hajnalon messzre világítottak az üzemek fényes ablakszemei. A kapunál vidáman kattogott a bélyegzőóra, az ismerősök néhány szóval köszöntötték egymást, azután siettek tovább az üzemekbe, a műhelyekbe, a munkapadok mellé, hogy megkezdjék az ötéves terv első műszakát. Az épülő tanoncvárosnál rögtönzött kis ünnepség után indult meg a munka. A kétemeletes, korszerű iparos tanulóiskolát, néhány nappal ezelőtt avatták fel. Ma már többszáz fiatal tanul a jól felszerelt tantermekben. Az iskola mellett az ötéves terv keretében, az ezerötszáz személyes tanulóotthon és a tanműhely épül. Az építkezésen számtalan ifjúmunkás is dolgozik. Közöttük van Kovács József kőművessegéd is. — Az ötéves terv gyönyörű otthont ad nekünk fiataloknak. — mondja. — Soha nem remélhettük, hogy valaha ilyen iskolában tanulhatunk. És most a tervben felépül a tanműhely és az otthon is. Mi borsodmegyei fiatalok, ma az ötéves terv első napján megfogadjuk, hogy kemény, fáradságot nem ismerő munkával győzelemre visszük a tervet. . . A nagykovács-műhelyben is lelkes a hangulat. A műszak kezdete előtt a műhelybizalmi köszöntötte néhány szóval a nagy napot. — Most nem szép szavakat kell mondanunk, hanem dolgozni, dolgozni sokat és jót, hogy győzelemre vigyük az ötéves tervet — fejezte be rögtönzött beszédét. Néhány perc múlva pedig, már feldübörgött a hatalmas nagykalapács, a műhelyben megkezdődött a munka... Az ötéves terv a nagy kovács műhelyt Európa legkorszerűbb. Legnagyobb kovácsműhelyévé fejleszti. Háromemeletes, óriás üzemrész épül a kovácsműhely részére, ahol bőségesen jut hely az öltöző és a fürdő számára is. A váltóműhelyben vörös zászlók díszítik a gépeket. Az ötéves terv első napját ünnepük a dolgozók. Ünnepük a szocializmust építő tervet és ünnepük azt is, hogy számukra is új műhelyt épít a nagy terv. —K öröm lesz a munka az új üzemben — mondja Nagy Pista. — Alig várjuk, hogy elkészüljön. Naponként megnézzük, hogyan halad az építkezés, biztatjuk a kőműves szaktársakat„Siessetek szakik, siessetek. Hadd költözzünk már be az új műhelybe." Minden üzemben nagy lendülettel folyik a munka, mindenki ki akarja venni a részét az ötéves terv nagyszerű feladataiból. A munkapadok mellett régi ismerősünket is felfedezzük a Sztálin--műszak ifjúmunkás hőseit: Vladurz Pétert, Kálna Ottót, Kiss Józsefet. A sztálini műszak tapasztalatait használják fel az ötéves terv munkájában is. A diósgyőri O-gyár dolgozói az ötéves terv első óráiban bebizonyították, hogy nemcsak ígéreteket tesznek, hanem kemény, fáradtságot nem ismerő munkával viszik győzelemre a szocializmust építő tervünket... * A miskolci és a miskolc körnnyéki dolgozók is munkával ünnepelték az ötéves terv első napját* A város szélén lévő Győri-kapunál két hatalmas korszerű pontház és kilencven kislakás épül Diósgyőr dolgozói számára. Kora hajnalban az építőmunkások százai gyűltek egybe. Az építkezés állványait vörös zászlókkal és virágokkal díszítették fel. Az egyik félig kész pontház tetején óriás vörös csillag világított. — A hároméves tervben kezdtük el, az ötéves tervben fejezzük be munkánkat — mondotta a megható rögtönzött ünnepségen Jakab János kőműves — az ötéves tervben építjük fel a vasgyár dolgozóinak ezeket a korszerű házakat. Azt hiszem nincsen nagyobb boldogság, mint ilyen és ehhez hasonló munkát végezni, a tervvel építen az új országot. A rövid ünnepség után megkezdődött a munka, vidám énekszó csendült fel az állványokon és az új házak, téglafalai percről-percre szemlátomást nőttek. Az építkezésen dolgozó kőművesek már ez ötéves terv első óráiban sztahánovista módszerekkel dolgoztak ... A községi pártszervezettel szemben új hatalmas bérház téglafalai merednek az ég felé. Ebben az új házban, is a dolgozó családok találnak majd boldog otthonra. Az ötéves terv első napján az építkezésen dolgozók ígéretet tettek: — Határidő előtt fejezzük be a munkát, hogy minél hamarabb új házak építéséhez kezdhessünk. Hadd lássák a d,ósgyőriek■ mi is jól dolgozunk, munkánkkal segítjük az ötéves terv győzelmét... A tervvel a szemíi&MMi a békét védjük 1950 január 2. A Selyem- és Gyapjúárigyár Nemzeti Vállalat kapuján csoportosan lépnek be a dolgozók. Munkájuk megkezdése előtt röpgyülésre gyűlnek össze. Ezek a röpgyülések lelkesebbek, ünnepibbek a megszokottnál, hiszen ünnepibb minden eddiginél a „napirend” is: az ötéves terv. — Első napja van ma a hatalmas tervnek — mondja az egyik röpgyűlés előadója. Ezzel a tervvel a szocializmust építjük, a békét védjük, országunkat tesszük erőssé, hatalmassá. Taps csattan, lelkes hozzászólások hangzanak el, majd a dolgozók szétszélednek gépeikhez. Ragyogó arccal, vidáman kezdenek dolgozni az ifjúmunkások is. Desinszki Mária, az üzem SZIT-szervezetének titkára büszkén meséli: — A sztálini műszakon a fiatalok is nagy eredményeket értek el. Az a fő célunk, hogy ezeket az eredményeket megtartsuk és továbbfejlesszük Különösen büszkék az üzem ifjúmunkásai Tax Rudolf szövőre. Ő volt az első, aki áttért a hatgépes rendszerre, így indult neki az ötéves tervnek. Az eredmények mellett azonban hibák is akadnak. Ezt a SZIT-szervezet is látja. — Legfontosabb feladatunk ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése — mondja Desinszki Mária. — A Párt komoly segítséget nyújt majd ebben. Mert ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondanunk, hogy az ifjúmunkások eddigi eredményeit főleg a Pártnak köszönhetjük. Mi bizony nem túl sokat tettünk. A most az lesz a legelső feladatunk, hogy az agitációs gárdát, ami eddig bizony inkább csak névleg működött, felfrissítsük és komoly felvilágosító munkát kezdjünk. Ez a politikai munka lesz az alapja a termelő munka további megjavításának. A gyár hatalmas fejlődés előtt áll. A hároméves terv tette lehetővé, hogy a SZÍT külön, megfelelő helyiséget kapjon. Az ötéves terv során a gyárban új napközi otthon épül. Kibővítik és rendbehozzák a kultúrházat, tovább bővítik a könyvtárat, ami nagy segítséget nyújt majd a SZÍT kultúrmunkájához is. Már az első év első negyedében megjavítják a világítást. A tőkés nem törődött azzal, hogy öregek és fiatalok szemüket rontják a rossz világítással, mint ahogy azzal sem törődött, hogy télen meleg legyen minden műhely. Most már felszerelték a két új kazánt, a műhelyek jó melegek, a szövőnőknek és a varrónőknek nem kell többé meggémberedett újakkal dolgozni. Többet tanulhatnak, jobban dolgozhatnak így az ifjúmunkások, új gépeket állítanak munkába, amelyekkel többet jobbat, olcsóbban lehet termelni, így indultak az ötéves tervnek az üzem dolgozói. Hátuk mögött, a hároméves terv gazdag eredményeivel, szemük előtt az ötéves terv hatalmas távlataival láttak munkához az ötéves terv első napján.