Szikra, 1950 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1950-01-06 / 1. szám

„A futyát ” Ezzel a tudattal kezdtek a Standard-isták A Standard Villamossági gyárban, ahol nemrégen még Geiger Imre ve­zérigazgató és cinkostársai impe­rialista megbízóik számára kémkedtek, az üzem dolgozói az ötéves terv meg­kezdésének napján a termelés fokozá­sával, az önköltség csökkentésével fe­jezték ki hálájukat a dolgozók álla­mával szemben. A Standard-gyár már december 10-én befejezte hároméves tervét, de részleteiben nem teljesíthette az elő­irányzatot! Nem teljesítehette, mert Geigerék mindent megtettek ennek megakadályozására. A rádiógyártási tervet például azért nem tudták telje­síteni, mert a szükséges huzalok nem érkeztek meg a gyárba. De annál több felesleges áru érkezett: zománchuzal, sok tonnányi vasanyag, trafólemez, amely most mind a gyár raktáraiban hever. A terv első napján a sztálini­ műszak lendületével és lelkesedésével fogtak munkához a gyár ifjúmunkásai. A Standard sztahanovista ifjúmun­káslánya, Wekerle Irén elvtársnő ezen a napon 494 százalékra növelte telje­sítményét. Most is mosolyogva dolgo­zik a nagy kapcsolószekrény kábel­jei­nek befűzésén. Amikor jövő célkitűzé­seiről beszélgetünk vele, a Párt segít­ségéről beszél, amely sztahanovistává nevelte őt és segíti őt további munká­jában. — Már az ötéves terv megkezdése­kor nagy ajándékot kaptunk a Párt­tól: a gyár a mi tulajdonunk, a dolgo­zók tulajdona lett. Geigert és kémtár­sait, kisepertük, most már nem ők húz­zák a hasznot a mi munkánk után. Saját magunknak dolgozunk, az or­szágé lesz a haszon. Biztos mozdulatokkal fűzi a sok­színű kábelt, olykor egyszerre tizen­ötöt is. Régen egyenként „húzták be" a kábeleket a megfelelő helyekre, az ő újítása nyomán egyszerre vezetik azokat, amelyek egy irányban halad­nak. Munkamódszerével dolgozik a mellette lévő három másik kábel­­bejutó is. A gyár többi műhelyében is fokozott munkatempóval dolgoznak az ifjú­munkások a terv sikeres végrehajtá­sáért. A szerszámkészítő­ műhely dolgozói már reggel háromnegyed hét órakor lelkes énekszóval gyülekeztek a röp­­gyűlésre, amelyen ünnepélyesen kö­szöntötték az első ötéves népgazda­sági terv végrehajtásának megkez­dését. Hesz­­János iparostanuló elmondotta, hogy most már nem fogják Geigerék a terv végrehajtását elszabotálni. — Hetek óta itt áll ez a különös gép, valami kapálógépnek nevezték Geigerék — mondja Hesz elvtárs —, de semmire sem tudják használni. Százezer forint fekszik benne és meg sem lehet indítani, így gondoskodtak gépparkunk fejlesztéséről. Nem messze innen Paksi József szerszámkészítő ifjúmunkás dolgozik. A felbontott tervnek örül, annak, hogy napról-napra tudja, mit kell termelnie. A terv első napján 9 óra alatt 18 órára előirányzott munkát végzett el, így 200 százalékra teljesítette normá­ját. Amikor Hesz elvtárs megkérdezte tőle, hogy holnap mennyi lesz, csak ezt mondta: Legalább 20 órára eső munkámat végzem el". Míg Geigerék, az üzem amerikai kémszolgálatban álló vezetői hátrál­tatni igyekeztek az üzem munkáját és a tanulóműhelybe úgyszólván egyet­len gépet sem helyeztek, az államo­sítás óta máris naponta érkeznek gé­pek a tanulók részére. A gyár államo­sítása óta egyre könnyebb lesz a dol­gozók munkája. Ezért ajánlotta fel Kulcsár Józsefné ifjúmunkás, hogy 200 százalékos teljesítményét az álla­mosítás örömére 230 százalékra emeli. A Standard-gyár ifjúmnkásai a terv előirányzatának túlteljesítésével, a sztálini­ műszak tapasztalatainak to­vábbfejlesztésével kezdtek munkához az ötéves terv első napján. . vl­h/tt Mft Jj a re A hajnali vonat mintha l i!.tudt& ünnepelne, víg zakato­lással kanyarodik az állomásra. A munkások az ajtóknál tolongnak. Ma reggel nem aludt senki a vonat­ban. Alig várták, hogy ideérkezzenek. Az úton kerékpárosok jöttek, amott a városból gyalogosok. A vasúti töl­tés mellett SZIT-sapkás fiatalok ver­senyt futnak: az ötéves terv reggelén, ki ér elsőnek a munkahelyre? A sűrű ködtakaró alól halványan bontakozik ki a jövő, nehéziparunk büszkesége: a vas- és kohókombinát hatalmas, félig kész üp életei. A munkások a „gyárhoz" érkeznek. A szakácsnők vidáman osztják a teát meg a kenyeret. Az ifjúmunkások gyorsan reggelinek, néhányan ciga­rettára gyújtanak, csendesen várnak, itt ülnek sorban a sztálini­ műszak büszkeségei. Illés Zoli, Gudár János, Török József, Horváth Péter, Véber Ilonka, Varga Mária — valamennyien 1000 százalék felett teljesítettek. A névsorolvasás után, Illés Zoli Wéber Ilonkához fordul: — Tudod milyen nap van ma? — Tudom — mondja Ilonka, majd­hogynem sértődötten. — Az ötéves ... Zoli nem hagyja végig mondani: — Az ötéves terv első napja! — Elvtársak! — Zoli feláll. Ujjai között idegesen forgatja a vörös csil­lagos SZIT-sapkát. Az ajtón most lép be a SZIT-titkár, Dömötör Imre. — Csak annyit akarok mondani, hogy néhány perc múlva már az öt­éves tervért dolgozunk — folytatja Illés Zoli. — Sztálin elvtársnak, a Pártnak, Rákosi elvtársnak köszön-­ hetjü­k. Fölzúg a­ taps. Mosolygó arcok, néz­nek ki az ablakon. Napközben csak úgy elmennek a magasodó, szépülő épü­letek mellett. Most látják csak igazán mi épült itt, a mezőn, ahol tavaly még tehenek legelésztek. Az ifjúmunkások a sapkájukat dobálják a levegőbe Nem akart véget érni a taps. Zoli felemeli a kezét. Újra beszél. Mindent elmond amit az ötéves terv­ről tud. Dömötör Imre is szólásra emelkedik, beszél a tervről, Szovjet­unióról, a Komszomolról, a Pártról. — Az ötéves terv végén innen néz­zük majd munkánk gyümölcsét, a füs­tölgő gyárkéményeket, a zakatoló műhelyeket. Csak rajta, munkára a terv teljesítéséért. Az ifjúmunkások felugrálnak. — Munkával ünnepeljük a tervet! — kiáltja Kurovszki Ági. Valaki énekelni kezd. „Egy a jel­szónk a béke, harcba boldog jövőért megyünk". A többiek átveszik a dalt. A hélig kész emeletek visszhangozzák az indulót. A sorok eltűntek az állványok mö­gött. A magasból még néhány percig hallani a nótaszót: „földön, égen zeng az új dal­ifjúság”, azután már csak a téglák csengenek, ácsok fejszecsa­­pása csattog, a vasbetonszerelők hu­zaljai közt zúg a szél. Illés Zoli, az ifjúsági brigád veze­tője már a harmadik emeletről kiált le. — Ma jobban akarunk dolgozni, mint tegnap és holnap jobban mint ma! Dél felé a Párt, az GR és a SZIT- vezetőség felkeresi a dolgozókat. A Mohácsi-kombináton dolgozó öregek és fiatalok harcba indultak a jövő­jükért, az ötéves terv megvalósítá­sáért. Az állványon, a félig kész eme­leteken szinte forr az alkotás, az új felé törekvés láza. Így indultak harcba a mohácsi dol­gozók január másodikán Rákosi elv­­társ nevével, az ötéves tervért! Ezt láttuk 1950 január 2-án AZ ÖTÉVES TERV c i ének! rt 4 iw n inew Ifi WM fkakátsto Miattival keadadSH Két csillesor között lépkedünk. Há­tunk mögött egy hangosan dohogó traktor dudája figyelmeztet bennün­ket: térjünk ki előle. Vaslemezeket visz a kerékpárműhelybe. Arrébb, fenn a Martin mellett, magasba ívelő vaspá­lyán szénszállító csillék futnak, alatta melegen öltözött munkások a szénnel rakott vagonoknál dolgoznak. Balra ha­talmas ócska- és hulladékvastömeg — innen szállítják a nyersanyagot az ol­vasztóba, a Martinban ebből lesznek a nehéz vastömbök, ebből formálják a cse­peli gyáróriásban a híres fúrógépeket, esztergapadokat, és a többi gépremeke­ket. A kerékpárműhelyben vidám dudorá­­szással egry pedálgumikkal teli szállító­­kocsit tornak. Az alkatrészműhelyben Cseh Mária, Laskovits Imre és a töb­biek, a kerékpár hajtókarjait szerelik egyre fokozódó lendülettel. A csoport­vezetők állandóan figyelemmel kísérik munkájukat. — Lehagyunk benneteket, — kiáltja Topos Erzsébet Laskovitshoz. A „nem hagyjuk magunkat” túlhar­sogja az előbbi kiáltást. Soltész Mar­git a minőség javítása mellett a sztá­lini műszak eredményének továbbfej­lesztéséért dolgozik. Nem akar lema­radni­ a terv teljesítésében. A nagyszerelde hatalmas csarnoká­ban szürkére festett, legújabb típusú fúrógépek sorakoznak. Szállításra vár­nak, hogy valamelyik állami üzemben bekapcsolódjanak a Terv munkájába. Itt dolgozik a Marján ifjúmunkás­­brigád, a WM egyik legjobb brigádja. A Terv indulásakor új vezetőt válasz­tottak, mert Marján elvtárs egy másik szerelőcsoport vezetője lett és helyébe Schmidt Antal ifjúmunkás lépett. Már a terv első napján új munkamódszer kidolgozásán kísérleteznek: ötven szá­­zalékkal akarják növelni jelenlegi ter­melésüket, hiszen a műhely programja is ezt irányozza elő. A Marián ifjúmunkás-brigád siker­rel oldja meg nagy feladatát. Egyik biztosítéka ennek a pártszervezet segít­sége és Marián elvtárs munkamód­szer átadása. Ezt mondja Ihász elv­társ is a brigád helyettes vezetője. Munkájuk nyomán egyre több szer­számgép emelkedik a hosszú csarnok­ban, egyre több új gép várja munká­ba állítását. A Varrógépműhely munkapadjai mel­lett különösen gyors lendülettel dolgo­zik egy háromtagú ifjúmunkáscsoport. Köztük Gengeliczky János elvtárs, akit nemcsak a varrós­épműhely dolgo­zói ismernek. A sztálini műszakban el­ért 2520 százalékos teljesítményével megbecsülést szerzett magának a gyár többi dolgozói előtt. Amikor az üzemi SZJT-Bizottság oktatási felelőse, Vas Péter elvtárs megkérdezte, hogyan fogja teljesíteni a Terv első hónapját, Gengeliczky elv­társ, csak így felelt: — A kézmeghajtásos varrógép vil­­láskarjából eddig három és fél nap alatt átlag 1100-at készítettem. Most egy újí­tásommal naponta 1200 darabot lehet elkészíteni... De Gengeliczky elvtárs munkamód­szerének átadásával is elősegíti a Terv sikeres végrehajtását. A mellette dol­gozó Kis Imre ifjúmunkás néhány hét­tel ezelőtt szabadult fel szakmájában. Mint fiatal segéd a 100 százalékot sem tudta elérni. A munkamódszerátadás után 180 százalékra, a sztálini műszak­ban 920 százalékra teljesítette normá­ját. Most a sztálini műszak tapasztala­tait hasznosítja: már a 300 százalékos átlagteljesítménynél tart Ismét az udvaron vagyunk. A vágá­nyok mellől éles mozdonysípolás hallat­szik. A csillék rakodásánál idősebb munkások dolgoznak. Két csille meg­töltése között a Tervről beszélgetnek, saját tervükről: — Jóskabá.. . odakünn valami kü­lönöset képzelhetnek arról, ami ma itt a gyárban történik. — Pedig nincs benne semmi külö­nös. Hozzákezdjünk a Tervhez és meg­valósítjuk ... — Sikerülni fog — mondja a másik. — Az én fiam a Hofherr-ben dolgozik. Reggel azzal búcsúzott, hogy ma két­­napi tervét fogja teljesíteni... A gyár főbejáratán nemzetiszínű és vörös zászlókat lobogtat a szél. A lo­bogók között felirat hirdeti a Vörös Csepel dolgozóinak egységes akaratát: „Az ötéves tervvel, Rákosi Mátyás ve­zetésével előre a szocializmus felé”. Sztálin útján Rákosi elvtárs vezetésével előre a szocializmust építő ötéves terv sikeréért Diósgpíkszest a ten új otthont ad a fiataloknak Ilínd­ívAl Hidee u­tazta januári Szluvgyőr éjszaka honolt a ha­talmas gyárváros felett. A munkások sűrü csoportokban már jóval hat óra előtt ellepték a gyár felé vezető uta­kat. A sötét hajnalon messzre vilá­gítottak az üzemek fényes ablakszemei. A kapunál vidáman kattogott a bé­lyegzőóra, az ismerősök néhány szó­val köszöntötték egymást, azután siet­tek tovább az üzemekbe, a műhelyek­be, a munkapadok mellé, hogy meg­kezdjék az ötéves terv első műszakát. Az épülő tanoncvárosnál rögtönzött kis ünnepség után indult meg a munka. A kétemeletes, korszerű ipa­ros tanulóis­kolát, néhány nappal ezelőtt avatták fel. Ma már többszáz fiatal tanul a jól felszerelt tantermekben. Az iskola mellett az ötéves terv keretében, az ezerötszáz személyes tanulóotthon és a tanműhely épül. Az építkezésen számtalan ifjúmunkás is dolgozik. Kö­zöttük van Kovács József kőműves­­segéd is. — Az ötéves terv gyönyörű otthont ad nekünk fiataloknak. — mondja. — Soha nem remélhettük, hogy valaha ilyen iskolában tanulhatunk. És most a tervben felépül a tanműhely és az otthon is. Mi borsodm­egyei fiatalok, ma az ötéves terv első napján meg­fogadjuk, hogy kemény, fáradságot nem ismerő munkával győzelemre visszük a tervet. . . A nagykovács-műhelyben is lelkes a hangulat. A műszak kezdete előtt a mű­helybizalmi köszöntötte néhány szó­val a nagy napot. — Most nem szép szavakat kell mondanunk, hanem dolgozni, dolgozni sokat és jót, hogy győzelemre vigyük az ötéves tervet — fejezte be rögtön­zött beszédét. Néhány perc múlva pedig, már fel­­dübörgött a hatalmas nagykalapács, a műhelyben megkezdődött a munka... Az ötéves terv a nagy kovács mű­helyt Európa legkorszerűbb. Legna­gyobb kovácsmű­helyévé fejleszti. Há­romemeletes, óriás üzemrész épül a kovácsműhely részére, ahol bőségesen jut hely az öltöző és a fürdő szá­mára is. A váltóműhelyben vörös zászlók dí­szítik a gépeket. Az ötéves terv első napját ünnepük a dolgozók. Ünnepük a szocializmust építő tervet és ünnep­ük azt is, hogy számukra is új mű­helyt épít a nagy terv. —K öröm lesz a munka az új üzem­ben — mondja Nagy Pista. — Alig várjuk, hogy elkészüljön. Naponként megnézzük, hogyan halad az építkezés, biztatjuk a kőműves szaktársakat­­„Siessetek szakik, siessetek. Hadd köl­tözzünk már be az új műhelybe." Minden üzemben nagy lendülettel folyik a munka, mindenki ki akarja venni a részét az ötéves terv nagy­szerű feladataiból. A munkapadok mel­lett régi ismerősünket is felfedezzük a Sztálin--mű­szak ifjúmunkás hőseit: Vladurz Pétert, Kálna Ottót, Kiss Jó­zsefet. A sztálini­ műszak tapasztalatait használják fel az ötéves terv munká­jában is. A diósgyőri O-gyár dolgozói az öt­éves terv első óráiban bebizonyították, hogy nemcsak ígéreteket tesznek, ha­nem kemény, fáradtságot nem ismerő munkával viszik győzelemre a szo­cializmust építő tervünket... * A miskolci és a miskolc körnnyéki dolgozók is munkával ünnepelték a­z öt­éves terv első napját* A város szélén lévő Győri-kapunál két hatalmas kor­szerű pontház és kilencven kislakás épül Diósgyőr dolgozói számára. Kora hajnalban az építőmunkások százai gyűltek egybe. Az építkezés állványait vörös zászlókkal és virágokkal díszí­tették fel. Az egyik félig kész pontház tetején óriás vörös csillag világított. — A hároméves tervben kezdtük el, az ötéves tervben fejezzük be mun­kánkat — mondotta a megható rögtön­zött ünnepségen Jakab János kőműves — az ötéves tervben építjük fel a­ vas­gyár dolgozóinak ezeket a korszerű házakat. Azt hiszem nincsen nagyobb boldogság, mint ilyen és ehhez ha­sonló munkát végezni, a tervvel épí­­ten az új országot. A rövid ünn­epség után megkezdő­dött a munka, vidám énekszó csendült fel az állványokon és az új házak, téglafalai percről-percre szemlátomást nőttek. Az építkezésen dolgozó kőmű­vesek már ez ötéves terv első óráiban sztahánovista módszerekkel dolgoz­tak ... A községi pártszervezettel szemben új hatalmas bérház téglafalai mered­nek az ég felé. Ebben az új házban, is a dolgozó családok találnak majd bol­dog otthonra. Az ötéves terv első nap­ján az építkezésen dolgozók ígéretet tettek: — Határidő előtt fejezzük be a mun­kát, hogy minél hamarabb új házak építéséhez kezdhessünk. Hadd lássák a d,ósgyőriek■ mi is jól dolgozunk, munkánkkal segítjük az ötéves terv győzelmét... A tervvel a szemíi&MMi a békét védjük 1950 január 2. A Selyem- és Gyapjúárigyár Nemzeti Vállalat kapuján csoportosan lépnek be a dolgozók. Munkájuk megkezdése előtt röpgyülésre gyűlnek össze. Ezek a röpgyülések lelkesebbek, ünnepibbek a megszokottnál, hiszen ünnepibb minden eddiginél a „napirend” is: az ötéves terv. — Első napja van ma a hatalmas tervnek — mondja az egyik röpgyű­­lés előadója. Ezzel a tervvel a szo­cializmust építjük, a békét védjük, or­szágunkat tesszük erőssé,­ hatal­massá. Taps csattan, lelkes hozzászólások hangzanak el, majd a dolgozók szét­szélednek gépeikhez. Ragyogó arccal, vidáman kezdenek dolgozni az ifjúmunkások is. Desinszki Mária, az üzem SZIT-szervezetének titkára büszkén meséli: — A sztálini műszakon a fiatalok is nagy eredményeket értek el. Az a fő célunk, hogy ezeket az eredményeket megtartsuk és továbbfejlesszük Különösen büszkék az üzem ifjú­munkásai Tax Rudolf szövőre. Ő volt az első, aki áttért a hatgépes rend­szerre, így indult neki az ötéves terv­nek. Az eredmények mellett azonban hi­bák is akadnak. Ezt a SZIT-szervezet is látja. — Legfontosabb feladatunk ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése — mondja Desinszki Mária. — A Párt komoly segítséget nyújt majd ebben. Mert ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mondanunk, hogy az ifjúmunkások ed­digi eredményeit főleg a Pártnak kö­szönhetjük. Mi bizony nem túl sokat tettünk. A most az lesz a legelső fel­ada­tunk, hogy az agitációs gárdát, ami eddig bizony inkább csak névleg mű­ködött, felfrissítsük és komoly felvilá­gosító munkát kezdjünk. Ez a politikai munka lesz az alapja a termelő munka további megjavításának. A gyár hatalmas fejlődés előtt áll. A hároméves terv tette lehe­tővé, hogy a SZÍT külön, megfelelő helyiséget kapjon. Az ötéves terv so­rán a gyárban új napközi otthon épül. Kibővítik és rendbehozzák a kultúr­­házat, tovább bővítik a könyvtárat, ami nagy segítséget nyújt majd a SZÍT­ kultúrmunkájához is. Már az első év első negyedében megjavítják a világítást. A tőkés nem törődött az­zal, hogy öregek és fiatalok szemüket rontják a rossz világítással, mint ahogy azzal sem törődött, hogy télen meleg legyen minden műhely. Most már felszerelték a két új kazánt­, a műhelyek jó melegek, a szövőnőknek és a varrónőknek nem kell többé meg­­gémberedett újakkal dolgozni. Többet tanulhatnak, jobban dolgozhatnak így az ifjúmunkások, új gépeket állítanak munkába, ame­lyekkel többet jobbat, olcsóbban lehet termelni, így indultak az ötéves tervnek az üzem dolgozói. Hátuk mögött, a há­roméves terv gazdag eredményeivel, szemük előtt az ötéves terv hatalmas távlataival láttak munkához az ötéves terv első napján.

Next