Szilágyság, 1991. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1991-07-05 / 1. szám

SZILÁGYSÁG Magyar Reformátusok II. VILÁGTALÁLKOZÓJA ötvenhárom év után a ma­gyar reformátusok megtarthat­ták a II. Világtalálkozót. Az első Világtalálkozó 1938 augusz­tusában volt Debrecenben, a „kálvinista Rómában“. Úgy határoztak, hogy két Akkor év múlva, 1940-ben megtartják a II. Világtalálkozót és a Magyar Reformátusok Világszövetségét is életre hívják. Azonban ez nem történhetett meg, „mert az elmúlt ötven esztendő rostájá­ban ugyancsak megrángatott bennünket az Úr“–nyilatkozta az I. Világtalálkozó szervező főtitkára, Dr. Vasady Béla egyesült államokbeli nyugdíjas teológiai professzor. „Átéltünk egy­­ világháborút és utána ó­­lomsúlyú évtizedeket. Isten ke­gyelméből azonban lehullt a bi­lincs, újra lélegezhetünk. Aján­dék ez! Kegyelmi ajándék“. A II. Világtalálkozónak több színhelye is volt. Kezdődött Budapesten, június 21-én, majd folytatódott Debrecenben, ahol az I. Világtalálkozót is tartot­ták, majd Magyarország külön­böző városaiban: a Magyar Re­formátus Iskolák Világtalálko­zója Kecskeméten; az Öregdi­ák-találkozó Nagykőrösön, Bu­dapesten, Sárospatakon és Pá­pán; Nők­ találkozója Cegléden; Presbiterek találkozója Buda­pesten ; Cserkésztalálkozó Deb­recenben; Ifjúsági Világtalál­kozó Zánkán; Ifjúsági Zeneka­rok találkozója Fonyódligeten. A befejező istentiszteletet Zánkán tartották június 30-án. A zilahi Református Egyház­megyéből a legtöbben a debre­ceni ünnepségen vettünk részt. Nyolc autóbusszal érkeztünk Debrecenbe szombaton, a kora délutáni órákban. A határátke­lést ellenőrzők minden késlelte­tése ellenére megsegített az Űr, hogy a debreceni találkozó fénypontját jelentő ünnepi is­tentiszteletre mégis megérkez­hessünk, és azon a világ min­den részéről odaérkezett ma­gyar református testvéreinkkel együtt részt is vettünk. A debreceni megnyitó fény­pontját Tőkés László püspö­künk igehirdetése és a közös Úrvacsoravétel képezte a világ­­találkozóra érkezettek által be­töltött Nagyerdei Stadionban. Lelket gyönyörködtető volt, hogy az a több tízezer ember milyen áhítattal hallgatta az Élet Urának élő Igéjét, és mi­lyen áhítattal részesült az Úr Szent vacsorájában a stadion­ban felállított asztaloknál. Az Úr Szent Lelke eggyé tett ben­nünket s érezhettük azt, hogy akik egy kenyérből esznek és egy pohárból isznak, azok egy családba tartoznak. A mi szí­vünkben is — bár nem ismer­hettük meg egymást, mert ez lehetetlen is volt — ott volt az a tudat, hogy egymáshoz tar­tozunk: testvérek, családtagok vagyunk. Igazi öröm volt az er­délyi reformátusok számára az, amit püspökünk jelentett be szolgálata végén: a következő világtalálkozót mihamarabb Er­délyben tartjuk meg. A közös ünnepség után ki-ki szétszóródott a számára kijelölt szálláshelyre. Többen Debre­cenben kaptunk szállást, mások pedig vidéki gyülekezetekben élvezték református népünk vendégszeretetét. Az ünnepség a következő napokban a deb­receni református templo­mokban folytatódott, az embe­ri kapcsolatok pedig a templo­mok körül és Debrecen utcáin kötődtek. A debreceni találkozóhoz kapcsolódik az ezelőtt ötvenhá­rom évvel megfogalmazódott vágynak a valóraváltása is. Megalakult a Magyar Reformá­tusok Világszövetsége, aminek feladata a legalább hároméven­kénti világtalálkozó összehívása és megrendezése. Lelki célja pedig az Ige szolgálata mellett az, hogy a világ reformátusai érezzék: sehol nincsenek ma­­­­gukra hagyatva, éljenek bár a délamerikai szétszórtságban, ők is velünk egy közösségbe tar­toznak. Bogdán János ref. lelkipásztor Szilágypanit Zánkai nyilatkozat Mi, az I. Magyar Református Ifjúsági­­ Világtalálkozó 3.000 résztvevője — bárhol is éljünk a világban — magun­kénak érezzük a 90. zsoltár üzenetét, amelynek megtartó erejét hitvalló őseink a történelem viharai közepette oly sokszor megtapasztalták. („Tebenned bíztunk eleitől fog­va...“) Hisszük azt, hogy a Magyar Református Egyház sajátos, értékeket hordozó, szerves része az egyetemes egyháznak. Hisszük és valljuk, hogy a Teremtő, Megváltó és Meg­szentelő Isten bennünket, magyar református fiatalokat is kiválasztott magának az ő Országának munkálására e vi­lágban Hisszük és valljuk, hogy az Egyedüli Istennek terve van ezzel a világgal. Hisszük, hogy ebben az Isteni tervben ne­künk, magyar református fiataloknak is küldetés adatott. Megválljuk, hogy a reformációtól napjainkig terjedő év­századokban voltak olyan időszakok, amelyek Isten ítélete alá estek. Ezért töredelmes szívvel visszük gyengeségein­ket és erőtlenségeinket az irgalmas Isten színe elé, tudva, hogy „a töredelmes és bűnbánó szívet óh Isten nem veted Te meg!“ (Zsolt. 51,19.). Elhatároljuk magunkat minden olyan jelenségtől, amely a Krisztus egyházát építő és erősítő indulatot nélkülöz, szakadást és botránkozást okoz. Elhatárolódunk minden olyan emberi indulattól, amely a szeretet jézusi parancsolatának ellentmondva türelmet­lenséget, gyűlölködést, ellenségeskedést, bosszút és hábo­rúságot gerjeszt a Kárpát-medencében illetve a világ bár­mely pontján. Együttérzünk minden olyan testvérünkkel, akik ezen emberi indulatok elszenvedői és áldozatai. Biztatunk és kérünk minden hittestvérünket határain­kon belül és határainkon túl, hogy egyházunk lelki és szel­lemi egységén munkálkodjanak „tudván, hogy a ti fárado­zásotok nem hiábavaló az Úrban“. Nyomatékosan buzdítjuk a Kárpát-medencében élő né­pek és nemzetek fiataljait, hogy álljanak ellen a türelmet­lenség, a gyűlölködés, az ellenségeskedés, a bosszú és a háborúság pusztító erőinek, meghallva a próféta szavát, egyengessék megbékélésünk útját: „nép népre kardot nem emel és hadakozást többé nem tanul!“ (Ézsaiás 2,4.). Zánka, 1991. június 30. I. Magyar Református Ifjúsági Világtalálkozó résztvevői Lesz-e polgárháború ? A vén Európa ismét puska­poros hordót cipel a hátán, a világ szeme ezúttal Jugoszlávia felé fordul. Horvátország és Szlovénia ki­kiáltotta függetlenségét, bár sokan azt vallják, hogy nem szabad gátat vetni a népek ön­rendelkezési jogának, e két or­szág szuverenitását mégsem si­etnek elismerni a környező ál­lamok. (Földrajzilag Jugoszlá­via területe 255.804 km2, ebből Horvátország 56.538 km2, Szlo­vénia pedig 20.251 km2). Európa békéje forogna koc­kán? A környező országok nem érdekeltek abban, hogy a fe­szültség kiterjedjen Jugoszlávia határain kívül. A szövetség fel­bomlása előre nem látható kö­vetkezményeket vonhat maga után, a szerb hadsereg alkal­mazza a közmondást: „a cél szentesíti az eszközt“, amikor fegyvert fog a szlovénok és hor­­vátok ellen. Az elmúlt szombaton két­millió ember menekült a pin­cékbe a várható légitámadás e­­lől, de szerencsére nem történt semmi. A szlovén és horvát kis­­katonák közül sokan dezertál­tak vagy megadták magukat, csakhogy ne kelljen saját vé­rük ellen harcolni. A magyar ajkú lakosok nem óhajtanak beleszólni a történelmi vitába, de félnek és fenyegetve érzik ma­gukat. Kitört a felvásárlási láz lakosság köreiben, a török ven­­­dégmunkások hazánkon keresz­tül próbálnak távozni, rendkí­vüli nagy a torlódás a határát­kelőkön. Hogy lesz-e polgárháború, vagy békés megegyezésre ke­rül sor, egyelőre a jövő titka. Bekő N. Ildikó Kereskedőknek ajánlom! A sokat vitatott 12/91-es Törvénynek, mely úgymond, a „lakos­ság érdekeit védi“ (egyes kifejezések használata néha visszadob a szocializmusba) megjelent a módosított, javított változata, a „Jur­­nalul a facerilor“ c. újságban. Ebből tallóztam és fordítottam a kö­vetkező előírásokat, melyeket a kereskedők és az érdekeltek fi­gyelmébe ajánlanék. Ügyeljünk, nehogy tévedésből, vagy szándékosan, kihágást, sőt bűntényt kövessünk el, ezeket, ugyanis az említett törvény na­gyon szigorúan bünteti! Tehát: a kereskedelmi tevékenységet csak a törvényes keretek között folytathatunk; — mozgóárusítást csak a helyi hatóságok által megállapított területen végezhetünk; — az árukapcsolás tilos! — a garanciaidő lejárta után árut eladni tilos! — árut csak akkor adhatunk el, ha bizonyítani tudjuk eredetét; — a kereskedelmi tevékenység csak azután lehetséges, miután a pénzügyi szerveknél bejelentettük az árrés nagyságát; — nem vásárolhatunk árut kiskereskedőktől, azzal a céllal, hogy ismét eladjuk a kiskereskedelemben; — az árakat, az áruk minőségét jól láthatóan fel kell tüntetni minden üzletben; — ha a szállító visszautasítja a szerződés megkötését azon ára­kon, melyeket „még mindig kiutalnak“ kihágást követ el; — az árut nem szabad „dugdosni“, tilos az „előnyös“ kiszol­gálás; — tilos az árufelhalmozás; — ha az árakat a kormány határozza meg, egyes termékeknél, akkor az állami kereskedelmi vállalat csak ezen áron adhatja el; — a bejegyzett árrést túllépni tilos akkor is, ha a kormány ha­tározza meg; — a mérésekre nagyon ügyelni kell! — az áruhamisítás tilos! Véleményem szerint, figyelmesen olvasva a fenti előírásokat, korlátozásokat (egyeseket), nem arra gondolunk, hogy a piacgaz­daság felé megyünk, amelyben a kereslet és a kínálat a meghatá­rozó, s természetesen van árú bőven, hanem még mindig rendel­kezések sorozatával próbáljuk elterelni a figyelmet a gazdasági ígérgetések be nem tartásáról. Huszár Lajos ■SPORT [UNK] RÖPLABDA: Kolozsváron tartották meg a Röplabda Szö­vetség Kupája döntő tornáját. A Kupát a Kolozsvári Egye­tem férfi csapata nyerte el, a zilahi ELCOND az 5. helyen végzett. ATLÉTIKA: A Román fér­fi válogatott az 1. helyen végzett az EURÓPA KUPA Athénban rendezett viadalán, Belgium és Tirökország csa­pata előtt. Súlylökésben Gu­­?et Gheorghe 18,95 m-rel a II. helyen végzett, a 800 m-es síkfutást Ianchis (Steaua), a ZILAHI ISK Nelian volt atlétája nyerte. LABDARÚGÁS: Július vé­gén Genfben fogják kisorsol­ni az 1991—1992-es nemzetkö­zi kupatalálkozók párosítását. Romániát négy csapat képvi­seli: a BAJNOKCSAPATOK EURÓPA KUPÁJA-ban Craiovai Universitatea, a Ku­a­pagyőztesek Kupájában Bakói S.C., az UEFA Kupá­a­ban a Bukaresti Steaua és a Bukaresti Dinamo csapatai. • A harmadosztályba ke­rülésért vívott selejtezőn: Radnai Mineral—Zsibói Ra­pid: 2—0. A visszavágó mér­kőzésre vasárnap, július 7-én, 17 órakor kerül sor Zsibón. Katona Sándor 2. oldal Miért 9­s sztrájkolunk Már harmadik hete. És ha­zudnak. Kezdték a nép félre­vezetésével, hogy fizetésünk akkora, mint egy szenátoré és fizetésemelésért sztrájkolunk­­mégis. Én mint szakorvos, 5.800 lejt kaptam. Az orvos­szakszervezet fő követelése, a 307-es törvény törlése vagy módosítása. Mit mond ki ez a törvény? Lényege, hogy az egészségügyi intézmények „pénzforrásokká“ kell válja­nak, tehát a beteg fizessen­ .A beteg különben fizet (ta­lán legtöbb nem is tudja), a fizetésének 20%-át adja a szociális segélyalapba. Hová megy ez a pénz? Mert az egészségügyhöz csak egy el­hanyagolható része kerül. Különben kisebb az állami költségvetésből kapott része­sedés (1,8%), mint a „régi rendszerben“ (2,2%). A legki­sebb egész Európában. Biztosítási rendszert kér az orvosszakszervezet, hogy min­den költséget e biztosítási a­­lapból fizessenek, a beteg, ahhoz az orvoshoz menjen, a­­kiben megbízik (magán vagy állami) anélkül, hogy külön fizessen, az orvos ezért pe­dig betegei számának függvé­nyében kapja fizetését. És minek több pénz a kór­háznak? Mert nincs gyógy­szer, nincs fásli, nincs vatta, nincs fertőtlenítőszer, nincs altatószer, nincs reaktív a la­boratóriumban, nincs műszer, nincs... Mi van akkor? Akár hiszik, akár nem, az orvosol­ segítőkészsége, az megvan. Dolgozni akarunk, de nem lehet ilyen körülmények kö­zött. Fáj a lelkünk, mikor tő­lünk független okokból nem tudunk segíteni. És küldjük a beteget a gyógyszertárba. És gyógyszer sincs! . Ezért sztrájkolunk! Dr. Székely Aranka Kedves diáktársaink! A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) 1991. július 1-től működteti a 91-es nyári felvételi információs i­­rodáját. Minden Marosvásár­helyre felvételiző diák infor­mációért, szállásért, segítsé­gért fordulhat irodánkhoz. In­formációs irodánk címe: Nico­­lae Grigorescu utca 15. szám­, II-es bentlakás, földszint, 3- as szoba. Telefonszám: 13982, 951-es hívószám. Az iroda mű­ködik július 1 és 18 között, naponta 9 órától 16 óráig. Egyetemünk minden sza­kán a magyar nyelvű felvé­teli és továbbtanulás lehető­sége továbbra is biztosított. A felvételi metodológiája ugyan­az, mint tavaly: tesztrendszer lehetősége kizárva. Az MMDSZ FELVÉTELI BIZOTTSÁGA TM ^ **■ mm mm K­UKTA Tojáspörkölt: 1 fej vágott hagymát zsírban megfonnyasz­­tunk, kis piros paprikát te­szünk hozzá, egy vízzel és 2—3 kanál vizespohár tejfellel összeforraljuk, ma.­ a félbe és karikára vágott 4­5 tojást beletesszük vigyzva és 10 percig főzzük. P­ 1*0^ főtt burgonyává tavaszi vaSr sa­­rátával kitűnő jedel. Gyors tojásóilctft Szem­é­­lyenként 1—1 tojást számítva sót, evőkaná tejfelt, lapos e­vőkánál lis*4 összekeverni és palacsin*sütőbe fonó «<­ ra teszünk 2 tojásnyi omlett. Pár pille3r múlva átfordít*­­a megsült laŰte‘ első részre­­ szelt sajtot vag son­kát szórunk és kettéhajtva tálts csúsztatjuk. Reszelt sajt­tal meghintjük. Kedvenc omlettem: 1/2 mar­garint egy evőkanál liszttel halvány rántássá forralunk Ekkor 1/2 liter tej és kávés (feketés) kanál sóval sűrűre főzzük. Ha sűrű (begyújtható a sütő), belekeverünk öt tojás sárgáját. Ha sima, hozzáadjuk az öt tojás kemény habját. Zsírozott, lisztezett tepsibe té­ve sütjük 20 percig. Ha szép sárgára sült, egy vizes nejlon­ra kiborítjuk, megkenjük vaj­jal, beszórjuk reszelt sajttal­­ vagy sonkával, vagdalt kon­­zervhússal, burduffal-ízlés vagy lehetőség szerint), felcsavar­­juk, 1/2 óra múlva tálra téve vajjal, tejfellel megsimítva, sajttal meghintve tálalható 4 személynek bőven elég! Nehogy elfelejtsék a nej­­lont levenni róla! B.I1.ML

Next