Szilágyság, 2001. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

2001-08-03 / 31. szám

Nagyjaink Selye János, a világhírű orvos-kutató 1907- ben született Bécsben, régi értelmiségi család, a komáromi orvos-dinasztia tagjaként. Komáromban végezte általános iskolai, majd középiskolai tanulmányait. 1924-ben a prágai egyetem orvostudományi karán tanult, majd egy évig a párizsi és római egyetem orvosi karának előadásait hallgatta. Már ekkor kiütközött a kutatás iránti nem mindennapi szenvedélye. 1925-ben orvosi diplomát szerez, majd két év múlva az orvostudományok doktora lesz, a kísérleti patológia és a szerves kémia területén végzett kutatásai eredményeként. 1931-ben Rockefeller-ösztöndíjat kap, és a baltimorei John Hopkins egyetemen (USA) dolgozik. Innen egy év múlva átkerül a montreali McGill egyetemre (Kanada), ahol nagyszerű felkészültsége és az alapkutatásban elért eredményei miatt 1945-ben elnyeri az egyetem szövettani tanszékének vezetői állását. Ez az a periódus, amikor lerakja az alapját az “általános adaptációs szindrómának”, amely egész tudományos és filozófiai tevékenysége középpontjává válik. A stressz-kutatás rövid időn belül jelentős méreteket ölt a montreali Kísérleti Orvostudományi és Sebészeti Intézet létrehozásával, melynek igazgatója és lelke Selye professzor lesz. Az intézeten belül multidiszciplináris munkacsoportokat hozott létre, melyek a szervezet környezetéhez való alkalmazkodásának valamennyi vonatkozásait tanulmányozták. Később, a stressz-kutatások bővülésével az intézet nemzetközi jelleget nyer, és a neve Stresszkutató Nemzetközi Intézet lesz. Az intézet és az általa létrehozott “Selye János Alapítvány” elnökeként messzemenően támogatta a civilizációs betegségek tanulmányozását, s főleg a rákkutatást. Érdemei elismerése jeléül 16 egyetem választotta díszdoktorává, 42 tudományos társaság tiszteletbeli tagja és a “Campanion of the Order of Canada” tagja. 1982-ben alkotó ereje teljében halt meg. Pályafutása során 30 könyvet írt és 1500 tudományos cikket közölt. Selye professzor az új típusú orvostudomány terjesztője volt. Munkássága központi területe: a nemi hormonok tanulmányozása, az általános alkalmazkodási tünet-együttes (generatív adaptációs stressz-szindróma) és az alkalmazkodási folyamat új értelmezése. Foglalkozott az alapkutatás módszertanával. Képzeletbeli famulusához, Johnhoz intézett intelmeiben rámutat a jó kutató alapvető tulajdonságaira: képzelőerő, egyediség, “intuitív logika”, intelligencia, új iránti fogékonyság, holisztikus szemlélet: “Egyre bonyolultabb műszereket konstruálnak, hogy mind mélyebbre áshassanak le egy-egy kiszemelt ponton. Természetesen ezt a munkát is el kell végezni, de nem mindenkinek kell ezt csinálni. John. Nem mindenkinek! A specialistának beszűkül a látóköre, és ma már biztosan tudom, hogy mindig szükség lesz összegezőkre, naturalistákra, akik továbbra is a nagy térségek áttekintésén fáradoznak”. Filozófiai, episztemiológiai tevékenysége is jelentős, főleg életének utolsó éveiben. Az egyensúly fogalmából kiindulva úgy látja, hogy az adaptációs (alkalmazkodási) mechanizmusok az emberi determinizmusban is jelentősek. Ezt igazolja az a kijelentése, hogy valamennyi élőlényre érvényes négy alapvető biológiai törvény létezik: az öröklődés, növekedés, anyagcsere és a stresszhez való alkalmazkodás. Selye rámutat, hogy létezésétől fogva az ember lelki konfliktusban áll biológiai öröksége és a társadalmi, politikai, kulturális elvei között. Ennek az ellentmondásnak a feloldása csak a környezethez való mind tökéletesebb alkalmazkodás során, az emberi biologikum, az ellenálló képesség és védekezőképesség tökéletesedésével lehetséges. Selye még egy új fogalmat is bevezetett a biológiába, a “reakton” fogalmát, melyet ő a sejtnél kisebb élő egységnek képzelt el. De mi is a stressz, stresszor és az általános adaptációs stressz-szindróma? A stressz, az élő szervezetre ható, nemfajlagos hatások összessége által kiváltott állapot, amely az általános adaptációs stresszszindrómában nyilvánul meg (GAS). A stresszor stresszt okozó környezeti tényező. A stressz fogalma szorosan kapcsolódik a mellékvesekéreg-hormonok és a hipotalamusz - hipofízis - mellékvesekéreg -tengely aktiválásához. A stressz nem mindig káros a szervezetre. Az élet folyamán fiziológiás körülmények között is nap mint nap megismétlődik, s az alkalmazkodást szolgálja. A stresszorok intenzitásától és gyakoriságától függően a szervezet alkalmazkodási reakciói az általános adaptációs stressz-szindrómának nevezett tünet-együttest hozzák létre, melynek 3 szakasza van. 1. ) Az alarm (riadó) szakaszban szimpatikus izgalom és fokozott adrenalin-szekréció lép fel, ami a légzést és vérkeringést gyorsítja, a vércukorszintet emeli, s ezzel növeli a szervezet teljesítő képességét. Ezt olyan folyamat követi, amely bőséges és tartós energiaforrást biztosít. 2. ) A rezisztencia-szakasz, huzamos és intenzív megterhelés esetén alakul ki. Jellemző rá a mellékvesekéreg megnagyobbodása és intenzív működése, ami a szervezet ellenállását és teljesítőképességét növeli. 3. ) A kimerülés szakasza abban az esetben áll be, ha a megterhelés igen nagy, s a követelmények meghaladják a szervezet teljesítőképességét. A mellékvese-működés csökken vagy megszűnik, és elégtelen működése halált okozhat. Selye a stresszben szerepet játszó hormonokat két csoportra osztja: gyulladásgátló, ún. antiinflammációs hormonokra (glikokortikoidokra) és gyulladásserkentő ún. proinflamációs hormonokra (DOC és aldoszteron). A két tényező arányában jelentkező bizonyos eltolódások betegségek kialakulásához vezethetnek. Selye kísérletek sorával igazolta tételeit, s e kísérletek igen érdekes adatokat eredményeztek. Említésre méltó, hogy nem csak a káros behatások, hanem egyéb ingerek is fokozzák a mellékvesekéreg működését. Sportszerű edzés során a mellékvesekéreg megvastagszik. Az edzések teljesítmény fokozó hatása is részben ezen alapszik. Stressz özönben élünk. A “jó stressz” része mindennapi életünknek, serkentő, motiváló, dinamizáló tényező, tevékenységünkben sikerek elérésére ösztökél. A probléma a “rossz stresszel” van, a korunkra jellemző káros tényezők hatásával, melyeknek egyre kevésbé tudunk ellenállni, károsítják alkalmazkodó képességünket, civilizációs ártalmakat okoznak (kimerülés, depresszió, neurózis, infarktus, rák stb.). Muresán István helye és a stressz Nobel-díjat nem kapott, pedig életműve, úttörő szemléletmódja hosszú időre meghatározza az emberi létfeltételekkel és a káros civilizációs betegségek kiküszöbölésével foglalkozó orvostudományt. Következetessége, magyarságához való ragaszkodása méltán emeli a magyarság nagyjai közé. 6 1851. július 17-én, 37 éves korában 150 évvel ezelőtt hunyt el, az egyik legnagyobb magyar: a Szózat zeneszerzője, a Bánk bán nemzeti operánk librettójának írója, 19 olasz opera és 60 színpadi mű fordítója (olaszról és franciáról magyarra), Petőfi versek megzenésítője, egyben több mint húsz magyarnóta zeneszerzője Szilágyság 2001/31 EGRESSY BÉNI A Magyarnóta Országos Egyesület a Magyarnóta Napja alkalmával emlékezik meg Egressy Béni munkásságáról, MAGYARSÁGÁRÓL, és valamennyi nótáját megszólaltatják az előadók. “A Virágnak megtiltani nem lehet, hogy akkor nyíljon, mikor jó a kikelet” (Petőfi Sándor verse, Egressy Béni zenéje) Az Egyesület felvállalja annak megszervezését, hogy Dankó Pista nótaköltő halálának 100. évfordulóján (2003 március 29.) Egressy Béninek szobra hirdesse halhatatlanságát. Minket, magyarokat “áldjon vagy verjen sors keze”, de feledni nem hagyjuk őseinket, nagyjainkat. A nóta és a népdal nemzeti kincs és marad mindörökre.